Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-13 / 26. szám

1998. december 13. * SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 végzett pásztori és gyülekezeti munkát rátokkal együtt, harangoztak, fújtattak, orgonáltak. Mert közben orgonát is kaptunk ajándékba a bonyhádi testvé­rektől. A papné és a Nőegylet tagjai az oltár körül serény­kedtek, hogy Isten ügyének a legszebbet adhassák. A mű­vészi faragott szószék, a már­vány keresztelő kút mellett színes ablakok szépítették a belső teret és 1940-ben felte­hettük a művész „prédikáló oltárképét", ami mindig üze­netet közvetít a reá tekintő ^ívő embereknek. A bibliaórák és istentiszte­letek megnépesedtek. Min­den évben egy hetes evangél­izációt hallgattunk végig ka­rizmás igehirdetőktől, akik járták az ország gyülekezete­it, hogy az ébredés egyházon belül maradjon és ne csapjon át szektás elzárkózásba. Szo­rosabb lett kapcsolatunk a re­formátus testvérgyülekezet­tel. A két gyülekezet ifjúsága összebarátkozott, egyre több közös játékdélutánt tartot­tunk, amik személyes hangú áhítattal kezdődtek. Az évi imahetek közös alkalmain ^fcangosan együtt imádkoz­nunk. A gyülekezet padjai foghíjasok lettek A fogházi gondozást be­szüntették, a hitoktatást meg­nehezítették, igyekeztek elle­hetetleníteni. Kulák - párto­lás címén egyes presbiterek elzavarását tűzték ki célnak, az alkalmazottakkal szemben adminisztrációs intézkedése­ket hoztak, ha templomjárók voltak, gyermekeik továbbta­nítását nem javasolták. A hű­ségesek amennyire tudták, állták a sarat. Vállalták a get­tó-falakat, az agitátorok szí­vós megsemmisítési akcióit. Az '50-es évek vége: sokan elköltöztek a városból a mie­ink közül. Néhány feljegyzés a '60-as évekből -1960. Az egyházfenntar­tók száma már csak 112. Hit­tanosok 12-en maradtak. -1963. Az iskolai hitokta­tást 10 fő alatt beszüntették. ­Decsen kis melléképületet vettünk adományból, ima­háznak. Konfirmáció már csak kétévenként van, a gyer­mekbibliakörösök száma nőtt valamivel. -1965. Meghalt Németh Gyula templomépítő első lei­Gyermekek Johannes Erlbruchhal, volt segédlelkésszel Konfirmáció 1952-ben, Németh Gyulával és Németh Istvánnal készünk 83 éves korában egy esti áhítaton. Hatalmas rész­véttel temettük - Sztáray Mi­hály reformátor szuperinten­densünk emléktábláját avat­tuk a templomfalon. Moped Jáva motort küldtek német testvéreink a lelkészi szolgá­lathoz. -1967. A holland Ede város evangélikus gyülekezete je­lezte testvér-gyülekezeti szándékát. Egyházi elbeszé­lések kötetét adta ki sajtó­osztályunk családok házi ol­vasmányául. -1968. Megkezdődött a „hídépítés" a testvér holland gyülekezettel. /Máig több százan látogattuk meg egy­mást, erősödtünk egymás hi­te által./ Kétévenkénti állan­dó hírek: az erőnkből telő kis renoválások. A megcsappant gyülekezet lelki életében van egy bíztató állandóság: a rendszeres templomlátogatók félszázas csoportja. A római katolikus egyházközség bekapcsoló­dott az országos imahét helyi alkalmaiba. Kórushangver­senyt tartottunk kétszer, az­tán letiltották a helyi illetéke­sek. Vendég igehirdetők is jönnek néha, a Lutheránus világszövetség részéről. Elkezdtük a szószékcserék régi gyakorlatát, felkeressük a szomszéd gyülekezeteket. Együtt készülünk vasárnapi igehirdetéseinkre az egyház­megye itteni lelkészei. A templomszentelési, - tataro­zási emlékünnepek szapo­rodnak, egyre nagyobb töme­gek találkoznak külföldre ki­telepített testvéreinkkel. 1988. Szabadabb szelek fújnak, változást ígér Isten. A negyven éves pusztai vándorlás után megérkeztünk az ígéret Földjére? Épülete­ink rendben vannak, hittano­saink megint sokan vannak, templomuk legtöbbször meg­telik, sokan úrvacsoráznak. Megújított orgonánkon bol­dogan kíséri énekünket az immár 60 éve kántorizáló Pál bátyám, a buzgó felügyelők sorát a volt és mai meleg szí­vű vezetők személye kíséri, esperes úr és püspök Urunk áldása kíséri a XX. század­ban végzett pásztori és gyü­lekezeti munkát. Legyen Is­tenünk áldása a történteken, rajtunk! Németh István

Next

/
Oldalképek
Tartalom