Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-13 / 26. szám

4 f SZEKSZÁRDI VASAItWI* 1998. december 06. 13 KÖZTÉRI SZOBRAINK I. Egy város arculatát, hangulatát alapvetően meghatározhatják a köztéri alkotások. Álta­lános mondandójuk mellett a szobrok és em­lékművek nagyon helyiek, a településhez kötődőek lehetnek. Ahogy a művészettörté­net is szívesen nevezi őket, a körbe járható testes képek minden irányba más arcukat, mégis azonos lényegüket mutatják. Szekszárdon sétálgatva és ilyen szemmel vizsgálódva kellemes benyomásokat szerez­hetünk. A köztéri alkotások többsége míves mestermunka, a szobrászművészet szép pél­dája. Ahogy másutt, itt is találni feledhetőt, de már megszoktuk, talán meg is szerettük őket. A szobrok története egy kicsit a saját gon­dolkodásmódunk változásának története is. A magas piedesztálra emelet, felülről ránk tekintő bronz, vagy márvány alakok mellett manapság ott találjuk a földön járó, szinte közöttünk élő alkotásokat is. Egy másik vál­tozás az olyan szimbolikus, hangulatkeltő térplasztikák megjelenése, amelyek egy kis tér határain túl is illeszkedni kívánnak kör­nyezetükbe, annak épített hangulatát befo­lyásolva. Ebben a pár sorban csak arra vállalkozha­tunk, hogy néhány adattal említve, leltárát adjuk városunk köztéri alkotásainak. Kezd­jük az ismert személyiségekről készült mű­vekkel. Száz esztendeje, 1898-ban avatták Szárnovszky Ferenc művét, a Garay János­szobrot, melyhez Barabás Miklós rajzát használta fel. Az öntés Párizsban készült a Gruet-cégnél, a talapzatot Hestor d'Espony műépítész tervezte. Késő reneszánsz stílusú műalkotás. A géniusz babérágat nyújt a fő­alaknak, a nyugati odalon lévő relief az Ob­sitos Háry János egyik jelenetét ábrázolja. A talapzat két oldalára Garay leghíresebb ver­seinek címét vésték. 1941-ben emelt szobor a Bezerédj Istvánt ábrázoló bronz öntvény, Konrád Sándor he­lyi szobrász alkotása. A kaszinó rendelésére készült mű eredetileg a vármegyeháza bejá­ratával szemben állott, majd több éves há­nyódás után került mai helyére, a megyehá­za kertjébe. Domborművei a haladó gondol­kodású politikusra, Bezerédj korán elhalt kislányára, és az óvoda-alapításban, mese­írásban jeleskedő feleségére emlékeztetnek. Az 1969-ben készült Ady Endre fejszob­rot Hadik Gyula készítette. A faragott már­vány sokáig állt a szakmunkásképző iskola előtt, ma a költőről elnevezett intézmény ud­varát díszíti. Ismét egy szobor, amely nem az eredeti helyén áll; Kis Kovács Gyula 1971-ben ké­szült Babits Mihály szobra. A Devecseri Gá­bor megindító szavaival avatott bronz alko­tás a művelődési ház melletti kis térről ke­rült mai helyére, a Sétakert platánja alá. Szívünkhöz közelebb áll a tíz évvel ké­sőbbi másik Babits, Farkas Pál gyönyörű al­kotása (1981). A szekszárdi művész töpren­gő költője a szülőház elválaszthatatlan ré­szévé vált. Itt adózott Babits emlékének Ily­lyés Gyula, Juhász Ferenc, Keresztury De­zső. Liszt Ferenc-emlékeink mellett csöndben meghúzódó alkotás Borsos Miklós 1981­ben avatott munkája a zeneiskola mögötti téren. Wosinsky Mórnak, a tudós régész apátnak (de szép lenne, ha az utcanév táblákon is h^B lyesen írnánk a nevét) 1982-ben emeltek szobrot. Farkas Pál múzeum előtti álló alko­tásának másik példánya a belvárosi plébánia udvarán látható (1995). Az Illyés Gyula nevét viselő pedagógus­képző főiskola elé Janzer Frigyes készített egész alakos bronz szobrot 1982-ben. Apátság-alapító I. Béla szobrát 1986-ban avatta a város. Lesenyei Márta trónusra állí­tott királyát oroszlánok őrzik. A földi és az égi uralkodó kapcsolatát a magasan repülni tudó büszke sólymok jelképezik. Feliratán sajnos téves a „Szekszárd város alapítása 925. évfordulójára emelték..." szövegezés, hiszen Szekszárd már korábban létezett, és 1061 -ben nem kapott városi rangot. Kaczián János Ódon derű 12. Balogh Piroska bánatüja Nem sok embert ismerek, aki ne bosszankodott volna korunk os­toba reklámjain, s az is bizonyos, a magyar férfitársadalom soha ilyen művelt nem volt több a napig is kitartó, azután meg borí­tékban postára adható női titkok tekintetében. Ez a folyamat há­rom emberöltővel ezelőtt kezdődött, legalábbis a szekszárdi saj­tóban. A Közérdek 1908. január 25-én adta olvasói kezébe azt a reklámverset, amely a Balogh Piroska címet viselte, olvasása pe­dig egykor is, ma is megrendítő élmény. „Édesanyám Fehér Gyurka /Olyan szép legény -/ Elhervadok, ha az övé /Nem lehetek én/ /Arcom durva, hajam korpás/ És - jaj ­oly kicsi,/ Egész falu rajtam mulat,/ Mind azt neveti./ /Fehér Gyurka első legény/ Rajtam csak nevet,/ Ilyen arccal, ilyen haj­jal/ Rá se nézhetek./ / Ne szomorkodj, édes lányom,/ Mert az mindhiába, / Szaladj el a főutcára/ A drogériába,/ /Kérj hajpetrolt, mosdóvizet(l),/ Haj regenerátort,/ Antzeptikus(l) szájvizet,/ És mindjárt meglátod,/ Hogyha ezeket használod/ Nappal s éjszakára,/ Menyecske lesz majd belőled,/ Fehér Gyur­ka eljön érted/ farsang utoljára." A gyengébbek kedvéért a vers után néhány prózai sor adta tudtul: „Páratlan hatású arctisztító víz, hajnövesztő, kitűnő szájvíz, fogkefe, arckenőcs, szappan és minden arc-, száj-és testápolási cikk, valamint biztos szer a haj­korpa ellen Tolna vármegy ében egyedül kapható: Garay Drogé­ria Szekszárd, Széchenyi utca /dr. Hangel-féle ház/:" A ház ma is áll, Fehér Gyurka utódai nem keverednek korpa kö­zé, hanem az egykori balladai tömörségű, mégis maradandó nyomot hagyó költeményt olvassák. A magyar ritmus újraértel­mezésében Ady sem jutott idáig, a forma merész és váratlan megbontása az utolsó versszakban / az már öt sor!/, a legna­gyobb poétáknak sem jutott eszébe. A mű elolvasása után aligha akadt olvasó, aki ne nyúlt volna a szerek után, vagy magához... Az ismeretlen szerzőnek volt annyi esze, hogy névtelen maradt. Lanius Excubitor Juhász Ferenc szoboravatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom