Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-13 / 26. szám

1998. december 13. /> SZEKSZÁRDI V\S\IÍV\I

> 13 Érdekli? Bemutatjuk! A pénz, a színház és a jó szó Két héttel ezelőtt dr. Schmauzer József urológus főorvossal ismerkedhettek meg ezeken a hasábokon olvasóink. Az volt a kérése, hogy Csikósné Csík Mária népművelőt gazdasági helyzetünk és a kulturálódás összefüggéseiről faggassam. Természetesen ezt jó szokásomhoz híven megtettem. Ám mielőtt közreadnám beszélgetésünket, elmondom, hogy Csikósné Csík Mária a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza népművelő-információs szolgálatosa. - Mennyibe kerül a házban egy színházjegy átlagosan ? - A felnőtt színház bérletben egy előadás 5-600 forint. - Változott-e a jegyárak vásárlóértéke az elmúlt 10-15 év során ? - Nem. Vagy legalábbis jelentősen nem. - Am a nézők száma változott? - Az sem. Húsz évvel ezelőtt is telt ház előtt mentek az előadások €

nost is így van. Hozzáteszem, y általában bérletek formájában ite minden jegyet eladunk. De vannak olyan sorozataink, amelyekre nem tudjuk kielégíteni az igényeket. - A színházba járók összetétele sem változott? Most nem a hajdani, úgynevezett szocialista brigádokra gondolok, hanem a kis fizetésitekre. - Azt hiszem, nem változott az összetétel sem. Ugyanis vannak olyan színházkedvelő emberek, akik húsz éve rendszeresen idejárnak a színházba. De még ma is vannak olyan munkahelyi közösségek, akik nyolcan-tizen összefognak, s együtt járnak színházi előadásokra. A színházba járást sokan életük fontos részének tekintik, s inkább másról, de erről nem mondanak le. - Tehát az hiedelem, hogy az emberek egyrészt azért nem igen járjak színházba, mert nem futja rá, ^^etve kényelmesebb otthon, a föleiben elnyújtózkodva nézni a tévét? - Úgy tapasztalom, hogy akinek fontos a színházi élmény, az akkor is eljön, ha kevés pénzből gazdálkodik a család, ha nehéz otthonról kimozdulni. És az is nagyon fontos, hogy az ember olyankor a lehetőségek keretei között elegánsan felöltözik, megcsináltatja, vagy maga készíti el a frizuráját, sminkjét. Olyankor az ember elfeledi a hétköznapokat, a monotóniát, a gondokat. - Elég szomorú, hogy amikor a színházról, moziról, vagy a könyvről beszélünk, nyomban szóba kerül a pénz is. - Sajnos, a pénz és a belőle fakadó gondok mindenütt jelen vannak, de úgy gondolom, hogy a magyar ember annyira leleményes, hogy be tudja úgy osztani a pénzt, vagy ki tud belőle spórolni annyit, amennyire lelke, vagy szelleme felüdülésének szükség van. - Persze, rangsorolni, tudni kell. - Szerencsére, sokaknak többek mellett a színház van az első helyen, másoknak pedig például az alkohol... Nem régen, amikor a sportcsarnokban rendezték a Dáridót, s neves művészek jöttek, a többség azt sem tudta, mennyibe kerülnek a jegyek, de vették. /Itt, nálunk lehetett megvásárolni a belépőket./ Szóval ebből is látszik, ha valaki valamit nagyon szeretne megnézni, akkor áldoz rá. - És egy Bródy estre szóló jegy ára? - Ötszáz-ötszázötven forint. Úgy gondolom, hogy a mai világban ennél kevesebbért nem lehet már színházat csinálni. Egyébként mindenképpen próbálják minimálni az árakat. Körülbelül negyven százalék a támogatás, a többit - ez minden előadásunkra érvényes - pályázatokból „szedjük össze". - Előfordul, hogy valaki bekéretőzik az előadásra, vagy megpróbál kikönyörögni egy-egy jegyet? - Nem, erre nem volt példa. Arra viszont számos, hogy idős emberek bejönnek ide az előtérbe, s megkérdezik, hogy szabad-e megmelegedni? Örömmel invitáljuk be őket, sőt, ha idejük engedi, javasoljuk nekik, hogy nézzék meg az éppen aktuális kiállítást, vagy hallgassanak meg egy-egy előadást. - Maradva az anyagiaknál, a minap ismét volt engedményes könyvvásár a sportcsarnokban. Húsz évvel ezelőtt a banánért álltunk sorba, s volt hogy hoppon maradtunk. Most viszont banánnal és más déli gyümölccsel Dunát lehetne rekeszteni, viszont az olcsó könyvekért fél délelőttön át tülekedünk. - Az állami könyvesboltokban ötszáz-ezer forint alatt nincsenek könyvek. Ám az embereknek szükségük van rájuk, ezért igen fontos, hogy legyenek ilyen vásárok. - Térjünk vissza a művelődési házhoz, ahol igen sikeresek és kedveltek a Pódium sorozat estjei. Sokan nem tudnak jegyet szerezni. Nem lehetne ezekből ugyanazon a napon két-két előadást tartani? Este hatkor, majd fél kilenckor. - Nem. Nem lehet, mert hatkor még olyan zajos és zsúfolt a ház, s másutt nincs olyan terünk, mint a márványterem, ahol be tudnánk rendezni a kávéházat. - íme, a témaváltás. Elcsíptem két szót: zajos és zsúfolt... Két intézményfunkcióját látja el a Babits. Milyen ott most az élet? - Zajos és jó. Végül is örömteli, mert megoldjuk az összes programot. De kevés a terünk, így egymásnak adják a kilincset a csoportok. Harmincöt kis klubunk gyerekeknek és felnőtteknek van... A gyerekek az elején kicsit idegenkedtek, de beleszoktak, hiszen már óvódás koruktól ide járnak színházba, ezért nagy törést nem jelentett a számukra az átállás, átköltözés. - Nem lehet könnyű úgy beosztani a programokat, hogy ne zavarják egymást a különböző korosztályok. Ennek ellenére olykor sikerül kisebb-nagyobb termet vásárokra is kiadni. - De csak akkor, amikor nekünk ott saját programunk nincs. De van igény a vásárokra is, s a bevétel is számít. - Nem érik ezért sanda megjegyzések a házat? - Sajnos, ez mindig előfordul. De álláspontom szerint ezek a vásárok részünkről szolgáltatást jelentenek a kultúra mellett. - Az ide járó csoportok tagjai ismerik Máriát? - Persze! A kicsik Marika néniznek, de már a „bartinások" Szia Marcsit köszönnek... Ennek igazán örülök, noha ezt tartom természetesnek. Úgy hiszem, a mi feladatunk egyben az is, hogy az ide betérők jó szívvel menjenek innen el, mert váltottunk egy-két érdeklődő szót egymással, mert kaptak egy mosolyt... Mint már említettem, szívesen látjuk az utcáról cél nélkül betérőket, akiknek programokat is javasolunk. Most karácsony előtt az iskolák szabad-programjaikra szívesen várnak vendégeket. - Kérem, hogy soroljon néhány, szintén belépődíj nélküli programot. - Az egészségügyi szakiskola 15én délután fél kettőkor karácsonyi műsort ad a nyugdíjasoknak a színházteremben. A Garay János általános iskola 18-án, délután ötkor ad karácsonyi műsort, de tudok ajánlani nagyon szép fotókiállítást december 18-án öt órától. December 20-án délelőtt 9-től este 9-ig várunk mindenkit a „Kincses-házba" bár itt 150 forint a belépődíj, viszont a gyerekek anyagot és segítséget kapnak a különféle ajándékok elkészítéséhez, majd zenes mesejátékot nézhetnek meg... szóval az egész napos programra nem sok a 150 forint. - Lelkesedése, munkájának szeretete tiszteletet ébreszt az emberben. Miért ezt a hivatást választotta? - Eredetileg laborasszisztens voltam, s húsz évig dolgoztam a kórházban. Tanulni szerettem volna, de a szakmától eltérőt nem támogatták. Ide, a művelődési házba, csak úgy jöhettem, ha újra iskolapadba ülök. így elvégeztem egy középfokú szervező-ügyintéző-népművelő iskolát. Sajnálom, hogy nem folytattam tovább a tanulást, de a családban meg kellett gondolni, hogy ki legyen a továbbtanuló. - Gyakran említette a ház nyitott klubjait, a különböző foglalkozásokat. - Ezek igen fontosak. A házban minden klubnak van egy-egy patrónusa. Nekem négy jutott. Az ötödik az életreform klub, amit a klub tagjaival együtt vezetek. Ez szintén nyitott klub, ahova bárki, bármikor bejöhet, mindenkit szeretettel várunk akár előadásra, akár zenehallgatásra, akár egy kis beszélgetésre. Ezek az összejövetelek szerintem azért is nagyon fontosak, mert a mai világban sokan már nem tudnak egymáshoz jó szót szólni. Itt pedig a programok mellett jó szó is várja a betérőket. - Ki kövesse önt a sorozat következő részében? - Szeretném, ha dr. Nagy Janka Teodóra néprajzos-jogász a karácsonyi népszokásokról beszélne. V. Horváth Mária,