Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-06 / 26. szám

^ SZEKSZÁRDI 1998. december 06. VASÁRNAP 11 Még nem tudnak önfeledten mosolyogni, de... Egy trió a háttérben a jövőért kilincselve... Az őszi hatodik helyezés öröme, nyugodtságra adhatna okot, de... Az igazi valóban önfeledt, felszabadult mosoly hiányzik az arcokról. Mert a legnagyobb meccs még a közeljövő biztonságáért, ott a háttérben zajlik, amelynek végeredménye jóllehet még december utolsó napjának utolsó órájában sem válik közölhetőén ismertté. Őrjítő, idegfeszítő dolog ez, a világ élvonalába tartozó magyar női kézilabdás pillanatnyilag hatodik számú csapatát a megyén kívül a fővárosban kell eladni, vonzóvá tenni. Mert a bentiek, a helyiek siker esetén sűrűn tolonganak. Legföljebb szolidárisak, és a szokásos söröket, mások meg a virslit változatlanul kérik. Ennyi... ^ Amúgy cirka ötven millió a tét, amelynek jelentős részét már 1999 elejére elő kell teremteni. Mennyivel könnyebb lenne, ha még két-három Szabó Sándor szintit szponzor a csapat vonzáskörzetén belül jelen lenne... Igen, Ő a Ferropatent Kft tulajdonos ügyvezetője, a mindenkori szilárd támasz, aztán a sok kicsi sokra megy elve alapján az elnök, Horváth Ferenc sok millióra rúgó saját felhajtásai. Ez már valami, de az igen kedvező ideálishoz nagyon kellettek, dr.Berta Attila tábornok úr újsütetű kapcsolatrendszerének forintjai. Most ebben a pillanatban talán a már eltántoríthatatlanul a csapat mellett lévő Ferropatent tűnik biztosnak. Szabó Sándor: „Most körvonalazódik az, amiről évekkel ezelőtt csak beszéltünk. Hogy legyen végre egy igazán remek csapat. Kitartottam a válságos időszakokban, amikor valóban felvetődhetett, hogy érdemes-e egy állandó bajokkal, problémákkal küszködő csapatot támogatni. De akkor is megpróbáltam hosszabb távon gondolkodni. A csapat mellett kell, hogy maradjak, mert megtehetem. Nagyon bízom benne, hogy ez a produktum már eladható lesz kifelé, a szponzorok felé is és nem jön egy újabb krízis helyzet. Hogy milyen formában, menynyivel szponzorálunk, arról a napokban ülök le tárgyalni a klub ügyvezető elnökével. Várom, hogy az új önkormányzat is támogatásban megmutatkozó módon elismeri a Ferropatent Szekszárd SE-nek a magyar és a helyi élsportban és a helyi szórakoztatásban betöltött szerepét, no és azt, amit az utánpótlása kiépítéséért az elmúlt két évben tett. Dr. Berta Attila, akitől ezúttal a tavalyihoz hasonló „varázslatos" nem várható, de... - Azt szinte biztosan nem tudom megtenni, hogy három nagy szponzort hozzak a kilépők helyébe. Most más stratégia kell. Az egyesület vezetése tárgyalt erről, megvannak a javaslatok, ötletek, a kiszemeltek, és el is kezdődtek a tárgyalások. Szerencsére a csapat több tekintetben sokat javult, ha úgy tetszik piacképessé vált. Úgy gondolom, hogy van esélyünk arra, hogy a három nagy helyett, teszem azt hat közepes mecénásra találjunk. Azzal az alapfeltétellel, hogy a csapat tavasszal még ennél is jobban teljesít. Horváth Ferenc ügyvezető elnök, aki feltehetően az ünnepekig nem „ismerd meg Magyarországot" mozgalom aktivistájaként autózik össze több ezerkilométert, ha úgy tetszik Soprontól Nyíregyházáig, megannyi budapesti kitérővel. - Egy szűkebb rögtönzött vezetőségi megbeszélésen kialakított elképzelésünknek megfelelően valóban felvettem a „vándorbotot". Nem tagadom, az új gazdasági és politikai vezetés néhány prominensének előszobás várakozó listáján ott vagyunk, remélhetőleg még az ünnepek előtt be is jutunk. Miközben megpróbáljuk a legkülönbözőbb helyeken nem aprópénzre váltani azt, hogy a magyar női kézilabdázás palettáján új színfolt vagyunk, olyan csapat amely még magasabb célokat tűz ki, amely reklámértékben is támogatásra érdemesült fellegvárrá szeretne várni. Amely nem csak megszorítani,, hanem le is szeretné győzni a legnagyobb hazai csapatokat. Amely természetesen számít arra, hogy az új önkormányzatnál is megmarad kiemeltnek. Respektálom Fenyőházi alpolgármester úr legutóbbi nyilatkozatát: az utánpótlás támogatása legyen az állami támogatásban a hangsúlyos, s ha az UKSE lényegesen több támogatást kap, mind eddig, annak én örülök a legjobban, külön kvóta szerint támogattassák azt, aki saját nevelésű játékost épít be egy első osztályú csapatba. Ám, azt is látni kell, hogy ez az egész utánpótlásügy akkor hatékony, akkor szolgál igazándiból városi érdeket hosszabb távon, ha tényleg egy mutatós felnőtt csapat található annak a sokat emlegetett piramisnak a csúcsán. Mert valahogy engem pár év múlva a rosszullét kerülgetne, ha a mostani kétszáz gyerekből az a hozzávetőlegesen húsz , de lehet, hogy harminc, akikből esetleg élvonalbeli kézilabdás lesz, azokat más városok csapatainak neveljük...:!? Ha úgy tetszik, vezetői munkám értelme, hogy ezt a sokszor feltartóztathatatlan negatív folyamatot megállítsam. S ez csak azzal megy és nem mással, hogy Szekszárdnak van is, lesz is jó, országos médiában is megfelelő csapata. Ismerem a még nagyobb összegű városi támogatás korlátait, ám meglehetősen feldobott az a hír, hogy a bizottsági struktúrában megjelent egy ún. vállalkozásfejlesztés és a turisztika. Hogy mit jelentett a városból elköltött, itthagyott pénzek szempontjából a nemzetközi sporttal óhatatlanul velejáró turisztika, mondjuk a 92-es súlyemelő EB-től napjainkig, azt én nagyon jól tudom. De ugyanez elmondható a Sió kupára, a Gemenci Nagydíjra és más helyi rendezésű csemegékre. S az ezekben rejlő lehetőségeket sokak megelégedésére, boldogulására még intenzívebb marketing munkával, még jobban kihasználhatnánk... B.GY. (X) ^Podravka és az európai elit MATIJEVICS: „Helga jöjj vissza hozzánk!. Veretes sztárjai nélkül is egy rendkívül masszív, a modern, gyors az agresszív kézilabdából ízelítőt adó Podravka Poprivnica jelentette azt a bizonyos habot a tortán, a II. Budapest Bank Kupán. A Bajnokok Ligája tavalyi győzteséről, ez évi finalistájáról van szó. Amely gárdában a szekszárdi tornán a padon bérletes másodhegedűsök jutottak szóhoz - lévén, hogy a legnagyobban nemzeti válogatottjaik kötelékében, az Európa bajnokságra készülnek-, ám egy BEK győztes ász azért Szekszárdra is jutott Petica személyében, aki számára buli meccseken is hozta magát, de vajon milyen ma az igazi Podravka, az európai sztárgárda, amikor a román Tirka, Gergorics, Mihóczi, Matei az elsőszámú orosz kapuvédő és a magyar Farkas Ági alkotja a kezdőcsapatot. Aki válaszol, MATIJEVICS aki nyáron vette át a csapatot. — Eléggé háládatlan szerepkör egy BEK győztes és az azt követő évben ismét finalista abszolút sztárgárdát átvenni, nem gondolja? — Valóban az, de mindenképpen felemelő érzés egy ilyen komoly eredményeket elért sztárcsapatot dirigálni. Persze, hogy sokan elvárják az újbóli döntőbe kerülést, de ha ez nem sikerülne, akkor sem fogják a fejemet venni. Mi a két évvel ezelőtti gárdánkhoz képest alapvetően nem változtunk, a trónra törő ellenfelek pedig jelentősen erősödtek. Már a legjobb nyolcba kerülés is jóval nehezebbnek ígérkezik, mint korábban. Amondó vagyok, ha odáig sikerül eljutnunk, akkor a négybe jutás könnyebb lesz. — Kik azok a csapatok, akiket felettébb tisztel, és nem lepődik meg, ha esetleg a Podravkát elbúcsúztatják? — A Hypo, a Valancia, és azt hiszem Önöknek nem kell különösebben mondani, a magyar bajnok Dunaferr nevét. Én úgy gondolom, hogy nekik a végső győzelemre is van sanszuk. Anyagerőben és szerkezetben egészen kiváló ez a gárda. — No, de azért még Önök sem mondtak le a fináléról? — Persze, hogy nem, de egy valaki nekem nagyon hiányzik a játékból. Az általam játszott szisztémában nagyon kellene a magyarok klasszisa, Németh Helga. Meggyőződéssel vallom, hogy elődöm, nem azon a poszton játszhatott, ahol a leghasznosabb és a legeredményesebb lehetett volna. Kár érte nagyon... — Azért akadhat a Podravkás tasakban „ízesítő"... — Tudja mit? Ne latolgassunk tovább legyen egy Podravka-Dunaferr döntő, ami mind a magyaroknak és a horvátoknak eleve nagyszerű szerepléstjelentene. — Ám legyen!... Még egy kérdés: itt lesznek-e jövőre is Szekszárdon? — Ez csak meghívás kérdése, mert úgy tűnik, hogy ez nagyon megfelelő időpont. Hogy miért jöttünk pont ide? Ennek roppant egyszerű a magyarázata, engem és a Podravka Koprivnica vezetőit nagyon régi jó barátság fűz Katona Sándorhoz, a házigazdák edzőjéhez. — Akkor tényleg viszlát, Európa-Kupa győztes horvát bajnok!... (X) B.GY. ) V