Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-02-22 / 3. szám

1998. FEBRUÁR 22. „ SZEKSZÁRDI fASARNAP 9 Villány példája lekopírozható lenne A borvidék imázsa mindennél előbbre való Aligha vitás, hogy a szekszárdi bor meg-, illetve elismertetéséért elkezdett, folytatott munkában kiemelt szerepe kell, hogy legyen a néhány évvel ezelőtt létrejött Szekszárdi Szőlő- és Borkultúra Alapítványnak, mely szerveződésnek integrálnia és reprezentálnia illik a szakma legjobbjait. Azokat, akik képesek felülkerekedni pillanatnyi önös érdekeiken és képesek lbzép- és hosszabb távú borvidéki érdeket megjeleníteni, illetve képviselni. - Én úgy gondolom, hogy már a múlté a szakmai sovinizmus, a féltékenykedés, az elszigeteltség kezdte a beszélgetést Bajnok Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke. - A minőségben gondolkodó kistermelők egyre jelentősebb hányada látja be, hogy magánzóként érhet el bizonyos részsikereket, de ennek állandósításához, tartósításához össze kell fogni, s csak együtt lehet valami olyasmit tenni, ami után mindenki haszonélvezője lehet annak a „mű"nek, amit szekszárdi bornak vagy ia úgy tetszik, szekszárdi borászatiak hívnak. Meg kell teremteni az imidzsünket. Ez pedig nem megy másként, mint úgy, hogy a kardinális kérdésekben a borvidék meghatározó erői azonos nyelven beszélnek, egy irányba húzzák azt a szekeret. - Van-e valami minta, amit utánozni, modellezni lehetne? - Feltétlenül. Ehhez elegendő az, ha csak szomszédolunk a mecsekaljai borvidéken. Ami persze a gyors sikerekben reménykedőnek megtévesztő is lehet, ha azt látja: ilyen-olyan kis- vagy éppen középüzem, no és kistermelők több tucatja mennyire sikeres. De ez már a következmény, az okozat. Mert Villányban, Tokajban és Egerben is előbb egy szívós, ellentmondást nem tűrő csapatmunkával teremtették meg a borvidék kitűnő hazai és nemzetközi hírnevét - amihez évek kellettek - s aztánjárta, illetve járja minden érdekelt a saját útját, ami a mai viszonyok közepette természetes is. A mi lemaradásunk évtizedes, de behozható, s az alapítványunk, mint szervező-, integrálóerős segíteni akar ebben. - És hogyan reagál a befogadó közeg, akik hozzállásán, avagy éppen ellenvetésén múlik sok minden? - Látva a különböző eseményeken, rendezvényeken megjelenteket, a velük folytatott beszélgetések alapján bátran kijelenthetem, hogy megvan a közös nevező és most már a konkrét cselekvés ideje jött el. Ami alatt azt is érteni kell, hogy a megszerezhető, megpályázható pénzek mellett, bizonyos esetekben saját anyagi résszel való hozzájárulásra is szükség lehet egy-egy feladat megoldásakor. - A borvidéki alapítvány ténykedésével kapcsolatosan azt mondaná a szőlészettel és borászattal csak érintőlegesen találkozó szekszárdi átlagpolgár, hogy ez az a szervezet, amely minden évben megrendezi az Alisca-bornapokat, de más egyebet nem nagyon tud róla... - Akkor még gyorsan hadd tegyem hozzá, hogy vastagon ott vagyunk a Szekszárdi Szüreti Fesztiválon, a Vita Agricolae szokásos tavaszi rendezvényein, és valamennyi szekszárdi rendezésű országos eseményen, akár egy orvoskongresszuson vagy egy fontos témát tálaló környezetvédelmi tanácskozáson. De az elmúlt bő egy évben változott az alapítvány létezésének, működésének tartalmi tevékenysége: a korábbi rendezvénycentrikusságot nem erőltetjük, sokkal inkább az érdekképviseletre, ezen belül a kistermelői érdek megjelenítésére helyezzük a hangsúlyt. Természetesen szoros kapcsolatot kialakítva valamennyi szakmai szervezettel, s ezen belül is kiemelten a Hegyközséggel együttműködve. Ezek is valahol események, mert megbeszélésekről, tanácskozásokról, ilyen-olyan összejövetelekről van szó, de ezek nem jelennek meg olyan hangsúlyosan a szélesebb közvélemény előtt, mint a szokásos kulturális programmal megspékelt, immáron hagyományos nagyszabású rendezvények. - Az alapítvány kuratóriumának közgyűlése miként értékelte a szűkebb vezetés éves beszámolóját? - Mindenképpen előremutatóan, pozitívan. Bővült a korábbiakhoz képest a kapcsolatrendszerünk, bővültek a piacok jobb az ocftjutásra való esély. Ebben nagy szerepe van az alapítvány tagjainak és működtetőinek. Természetesen a tavalyi évben is ott voltunk képviselőinkkel valamennyi jelentősebb hazai és nemzetközi rendezvényen, szakmai fórumon, Bécstől kezdve Portugálián át egészen Londonig. Szépen szerepeltünk az országos borversenyen és hangsúlyos kiállítói vagyunk a Budapesti Borfesztiválnak. - Ebben az évben mi a fő csapásirány? Miben próbálnak érdemi, a nagyközönség számára is érzékelhető változásokat előidézni? - Sajnos, de való, nem felelünk meg az európai borút szabályainak. Kezdem azzal, hogy nincs tábla a város végén, hogy akarvaakaratlanul megtudhatná az idegen, hogy a szőlő és bor városába érkezett. Továbbá nincs a központ kellős közepén sem egy olyan, az európai igényeknek megfelelő megállító, tájékozódásra alkalmas tábla, ami alapján a leglényegesebb információkat megtudhatnák az ideérkezők a borral kapcsolatosan. Fel kell élesztenünk a borutat, bár irreális elvárásokat nem lehet támasztani vele szemben. Tudomásul kell venni, hogy a vendéglátó pincék nagy része 30-50 ember kulturált, kényelmes kiszolgálására, elhelyezésére már nem alkalmas, de 10-20 főére még igen. Ezen a téren feltétlenül segít majd a már készülőben levő Szekszárdi Borvidék Borút kiadvány. Jelen akarunk lenni különböző itteni híres termelőkkel a Borbarát című időszaki kiadvány hat egymást követő számában. Igyekszünk segíteni a városban hamarosan megnyíló és hiányt pótló borházak működését. - Az ebbéli operatív teendők mellett mégis mi a stratégiai cél? - A már említett és meglevő öszszefogás szép gyümölcse lenne egy egységes arculat a marketingmunkában. Meg akaijuk szervezni a borvidéki termékmenedzseri hálózat alapjait. Erre, meggyőződésem, hogy megvannak az alkalmas személyek, akiket termelői és forgalmazói konszenzus alapján meg lehetne bízni feladatokkal. A borturizmus fejlesztése érdekében még szorosabb együttműködést tervezünk a borban valóban utazni, illetve utaztatni kívánó irodákkal. Az alapítvány anyagilag és erkölcsileg is támogatni kívánja ezeket. Javaslatot teszünk egy Tourinform Iroda létesítésére, amelyben a falusi turizmus és borturizmus kiemelt helyet, szerepet kapna. - A bor és a gasztronómia összefüggései markánsan megjelentek az eddigi rendezvényeken, gondolom, hogy az alapítvány ezeket a „ziccereket" nem akarja kihagyni... - Nyitott kaput dönget ezzel a felvetéssel. Egy, a bor és a gasztronómia témakörben megjelenés előtt álló idegenforgalmi kiadványban közösen jelenünk meg a villányiakkal, s a mi területünket érintő szöveget Szabó Ernő gasztronómus, közgazdász, alapítványunk kuratóriumának tagja írta. - bégyé -