Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-29 / 25. szám

8 r SZEKSZÁRDI VASARNAP 1998. NOVEMBER 29. MSZOSZ: A SZAKSZERVEZETI EROK ÖSSZEFOGASARA VAN A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYV MÓDOSÍTÁSA HASHAJTÓVAL? Édesapám -aki az első világháborúban volt huszár- mesélte, hogy volt egy nagyon egyéni fölfogású ezredorvosuk. Az volt a fixa ideája, hogy a beteg katona nem létező fogalom (a puska- és ágyúgolyónak teljesen mindegy, hogy egy akutt vagy krónikus betegségben szenvedőt talál-e el, vagy egy makkegészségest!), és gyógyszert is csak egyet ismert, a hashajtót. Képzelhetik, ilyen körülmények között, aki lábra tudott állni valahogy, hát az inkább harcolt. A Munkatörvénykönyv a tervezett módosítás után pontosan olyan lesz, mint ez a kiváló képességű ezredorvos, aki számára az ismeretlen katona katagóriájába tartozott a beteg katona. A munkavállalók esetében a gyógyszer - hála a gyógyszeripar rohamos fejlődésének! - nem a hashajtó, hanem az elbocsátás lesz. Hogy ennek a hatása is hasonló a hashajtóéhoz? Kéremszépen, erről már igazán nem a GYOSZ tehet! Már megbocsásson a vi lág! Egyébként is, ennek a tervezett módosításnak vannak pozitív hatásai is. Például egyegy súlyosabb influenzajárvány idején munkához juthatnak a tartósan munkanélküliek is. Persze csak addig, amíg nem kapják meg ők is ezt a randa betegséget. De addig is lesz pár jó napjuk, hetük, amelyre aztán egész életükben mint egy-egy győztes csatára a veteránok büszkén emlékezhetnek. Elmondják az unokáiknak- akik persze egy kicsit majd kételkedni fognak benne-, hogy képzeljétek, az 1999-es borzalmasan nagy influenzajárvány idején majdnem egy teljes hónapig dolgoztam! Sose felejtem el, de aztán engem is legyőzött a vírus. Persze hátulról támadott -valamelyik influenzás, kulturálatlan barom a buszon a nyakamba prüszkölt. Azoknak -akik még most is kételkednek abban, hogy a módosított Munkatörvénykönyv hashajtó hatású lesz- elmondom, hogy egyes szakszervezeti funkcionáriusok, például bizalmik, már előre fosnak! Ugyanis az ő védettségük is egycsapásra megszűnik, és nemcsak az influenza vírussal szemben, hanem az elbocsájtásokkal szemben is. Persze csak akkor, ba olyan ostobák, hogy nem tudják, mikor kell beszélni, és mikor kell s pofát súlyba tenni, mint a katonáéknál. Ezek után a kissé szubjektívnek /lírainak?/ tűnő észrevételek után Péti Imrének, az MSZOSZ Tolna Megyei Képviselete vezetőjének feltettem néhány aktuális kérdést: - Túlzottnak érzi-e eg)es munkavállalók és szakszervezeti tisztség\'iselők aggodalmait? - Egyáltalán nem! Az elmúlt hetek történései aggályainkat növelik. Nem tűnik világosnak az új kabinet viszonya a munka világához, a szakszervezetekhez. A retorika az erős szakszervezetek igényét jelzi, miközben lehetetlen nem észrevenni a szakszervezetek megosztására irányuló törekvéseket. Az üzemi tanácsok jövőbeni szerepével kapcsolatos álláspontok azt mutatják, hogy kibújt a szög a zsákból: az a valós szándék, hogy a szakszervezetek további pozíciót veszítsenek. Mi -az ország érdekében- ma is azt valljuk, hogy nyugalomra, kiegyensúlyozott viszonyokra, társadalmi békére van szükség. Azt gondoljuk, hogy a nagy áldozatokkal létrehozott gazdasági, pénzügyi stabilitást szociális stabilitásnak kell követnie. Hisszük, hogy a modem társadalmat szabad, alkotó, félelem nélküli országban lehet építeni. Ez a munkahelyekre is érvényes. Ott sem szabad, hogy féljenek a dolgozók. Ha ilyen törekvések jellemzik a kormányzat jövőbeni tevékenységét, akkor van esélye az együttműködésnek. - Mostanában egyre gyakrabban halljuk ezeket a kifejezéseket.. „szakszervezetmentes övezet, szakszervezetek nélküli cégek, munkahelyek".. - A tőke nemzetközivé válása, a kibontakozó globalizációs folyamat, nem marad hatás nélkül a szakszervezeti mozgalomra sem. Vannak érdekek, amelyeknek a képviselői szeretnének olyan munkahelyeket látni, ahol nem működnek érdekképviseleti szervezetek. Az átalakulás során, a privatizáció egyik következményeként sok helyütt megszűntek, ellehetetlenültek a szakszervezetek. Ezzel gyengül a szervezettség az érdekérvényesítés képessége, szűkülnek a lehetőségek. - Úgy tűnik, ez a tendencia nem ütközik kellő ellenállásba. Mi ennek a magyarázata? - A munkavállalók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Számottevő azoknak az aránya, akik nem nyilvánítanak véleményt, nem hisznek a közösség erejében, egyéni túlélési stratégiát alakítottak ki maguknak. Hiányzik a tudatosság. Annak felismerése, hogy minél nagyobb a kiszolgáltatottság, annál inkább szükség van az összefogásra, a kedvezőtlen társadalmi hatások ellensúlyozására. Zsákutcába vezetnek az egyéni túlélési kísérletek, nincs más út, mint a szervezkedés, az erők egyesítése. - Milyennek látja napjainkban Magyarország politikai és gazdasági trendjét munkavállalói szemmel? - Nagyon nehéznek és bonyolultn*^^ érzem az ország helyzetét. A gazdasági bajok, a megélhetési nehézségek, a szociális erózió, az egyes politikai csoportok, erők szekértáborszerű reakciói az ország alapvető gondjaira, az elemi összefogás hiánya, ezek mind-mind nyomasztóan fenyegető jelek. De a közélet szereplőinek nincs joguk, hogy ezzel a helyzettel megbéküljenek, ahhoz sem, hogy emiatt fásultak, cinikusak, vagy éppen arrogánsak legyenek. Jó lenne egy mély levegővétel után elhatározni, hogy a gödörből kimászunk, és erre fogunk koncentrálni. Nem pedig arra, hogy ki és mikor ásta a gödröt. Ez utóbbi persze roppant fontos, de talán jobb lenne a kikapaszkodás után, és nem a gödör alján ülve, dulakodva tisztázni. - Az elmúlt 8 évben számos esetben fulladt kudarcba szakszervezeti fellépés munkáltatók elutasító magatartása mia^J Hogyan lehet ilyen előzmények után erre a területre helyezni a frontvonalat? - Egyes tulajdonosok, de olykor még őket is túllicitáló menedzsment valóban megpróbálta lesöpörni az érdekvédőket a küzdelem színteréről. Ez legfőképpen abból fakadt, hogy a kilencvenes évek elején szinte térdrekényszerítették a szakszervezeteket, megosztottá tették azokat. Ezt ma már nemcsak látjuk, hanem fel is készültünk a visszaverésére. A tőke képviselői olykor mindent megengedtek maguknak, de ez csak addig mehet, amíg valakik álljt nem parancsolnak. Erre, persze fel kell készítenünk a magunk tisztségviselőit is. Több éve húzódó szervezeti problémáinkat rendezni kell, és jelenlétünkkel demonstrálni kívánjuk a szakszervezet erejét. - Ön szerint miért nem követelik meg jobban a magyar munkavállalók az érdekvédelm et ? - A magyar munkavállalók türelme ebben az elmúlt 8 évben példamutató volt. Ehhez