Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-22 / 24. szám

_ , SZEKSZÁRDI 8 VASÁRNAP SZEKSZÁRDI 1998. NOVEMBER 22. Mi történik ott bent? Hiányozhatna az ülésekről, ám mégsem teszi Gaál László bet az elmúlt négy év során, s kik voltak ott a legtöbbször? - A Módos képviselő úr jelent meg legkevesebbszer, az bizonyos, a gyakran hiányzók között említem Pálfi Jánost, MajsaiNémet Zsoltot, dr. Tollár Tibort. Fodor Miklós minden ülésen részt vett, s úgy emlékszem, hogy Nyerges Tibor is. A néhányszor távolmaradottak között említem Kocsis Imre Antal polgármestert, Csáki Bélát, dr. Vadas Ferencet, Szabó Zoltánt és Jobban Zoltánt. Remélem, hogy jól emlékezem... - Nagyon jól. Mondhatni, százszázalékos a megfigyelése. De ettől függetlenül azon tűnődöm, hogy miért nem a tévében nézi a közvetítéseket? - Egyszer-kétszer, például amikor beteg voltam, néztem a ben. De az egészen más, mimRt a helyszínen. A tévében mutatják a hozzászóló képviselő arcát. Az viszont nem látható, hogy néhányan eközben beszélgetnek vagy éppen unatkoznak. No és a szünetek is érdekesek. Ott jó hangulatban csevegnek egymással a képviselő urak, mert ott már nincs frakció-, vagy pártfegyelem. De visszatérek az ülésteremhez, s ahhoz az időhöz, amikor még nem volt tévéközvetítés, amelynek a hatása mindenki számára áldásos. Ugyanis korábban néha éjjel két óráig is folyt az olykor parttalan vita. Amióta az üléseket közvetíti a televízió, mindenki összeszedettebb, célratörőbb, hiszen a tévé igen nagy nyilvá^fcságot jelent. ^^ - Tárgyaltak-e olyan témát e pályafutása alatt, amikor úgy érezte, hozzá kell szólnia, képtelen ülve maradni? - Egyszer-kétszer előfordult, de hogy mi is volt az, gondolkodnom kellene... - Biztosan a Héliosz?! - Hányszor hiányzott a nyolc év során? - Pontosan nem tudom, de négynél nem többször. Egyszerkétszer beteg voltam, másik alkalommal elutaztam a családdal. - A hiányzások számát illetően túlszárnyal sok képviselőt. Mit gondol, kik hiányoztak a legtöbOlvasóink bizonyára jól tudják, hogy - kivéve a zárt üléseket - a települések képviselő-testületeinek ülései nyilvánosak. Ez annyit jelent, hogy bármelyik ülésen részt vehetünk, ha érdekelnek bennünket a napirendre tűzött témák. Azt hiszem, hogy az állampolgárok nagy többsége nem vett még részt testületi ülésen, s nagyon sokan még olyankor sem, ha éppen őt vagy a családját, illetve lakhelyének közvetlen környezetét érintette egy-egy téma. Igaz, hogy statisztikáim nincsenek arra vonatkozóan, hogy ülésenként hány kívülálló növeli a létszámot, de tapasztalatból tudom, hogy nem tolonganak, rendszeresen pedig szinte(!) senki nem vesz részt rajtuk. Ezek után engedjék meg, hogy bemutassam Gaál Lászlót, akit magamban - elnézést érte - csodabogárnak neveztem, mert a szekszárdi közgyűléseknek immár nyolc esztendeje már-már állandó résztvevője. (Ja, a rend kedvéért annyit, hogy nem a tévés, illetve a lapszerkesztő Gál Lászlóról van szó, hiszen ő hivatalból ül be rendre az ülésekre, s mint láthatták, nevüket sem egyformán írják.) Szóval Gaál László a hatvanas évek elejétől Szekszárdon él, ragaszkodik a városhoz, mi több, nagyon szereti, s szerinte Szekszárd a világ közepe. Gaál László a Héliosz Önkormányzati Közszolgáltató Kft.-nél dolgozik, ő a köztisztasági (kommunális) üzem helyettes vezetője. Napközben dolgozik, otthon felesége és két fia várja, rengeteget kirándulnak, a szülők váltótáborokba is elkísérik a fiúkat. Persze, emellett még számos más elfoglaltsága van Lászlónak, de arra kényes, hogy havonta egy alkalommal délután négy órakor beüljön a városháza üléstermébe, s figyelje a napirendeket, a vitát, a városatyákat és mindent, ami itt történik, mert mint mondja, ott jórészt Szekszárdról van szó. - Mikor és iniért kezdett eljárni a közgyűlésekre? - 1990. év végén. Úgy emlékszem, hogy egyik ismerősöm szólt, hogy bennünket is érdeklő téma lesz az ülés napirendjén. Akkor még azt sem tudtam, hogy a testületi ülések nyilvánosak. De elmentem, s azóta szinte mindig ott vagyok. - Nem... egyáltalán nem. Bár, aki figyelte az üléseket, megállapíthatta, hogy az előző ciklus elején a képviselők úgymond rossz oldalról közelítették meg a Hclioszt. De amióta megismerték a céget, már nem téma. Ezzel a város is így lenne. Ugyanis egyelőre azt látják az emberek, hogy a Héliosz minden családban ott van a számlával, vagyis pénzt visz el. Azon a többség nem gondolkodik el, hogy a kft.-nél dolgozók nagyon sokat tesznek a városért, s a polgárok javát akarják. l I „Szerintem Szekszárd a világ közepe"