Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-15 / 23. szám

4 SZEKSZÁRDI 1998. NOVEMBER 6. Wootsch Péter Decentralizált ifjúságpolitika szükséges A januárban intézményesülő Ifjúsági és Sportminisztérium politikai államtitkára - Wootsch Péter - a Tolna megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány, valamint a Polip Ifjúsági Iroda meghívásának eleget téve látogatott Szekszárdra. Miután tárgyalt Knopf Attilával a közalapítvány titkárával, saját elmondása szerint olyan képel kapott a megyében folyó ifjúsági munkáról, melynek elemei kielégítik a jelenlegi kormánykoncepció elvárásait is. - Folytathatók-e országosan azok a folyamatok, melyek jellemezték az elmúlt négy esztendő ifjúságpolitikáját? -Több olyan eleme van az elmúlt időszak ifjúságpolitikájának, mely számunkra is továbbvihető. Elsősorban a finanszírozás kérdésére gondolok. Az a 1,5 milliárd forint, mely az ágazat finanszírozására fordítódott, a következő év költségvetésében is megtalálható. Más kérdés a működési szisztéma. Túlságosan centralizált módon működött a döntéshozó, pénzosztó, és pályázatelbírálási rendszer. E tekintetben feltételnúl váltásra van szükség. Meggyőződésem, hogy azok kezébe kell adni a közvetlen döntés lehetőségét, akik a legjobban ismerik a helyi problémákat. - Ez megyét vagy régiót jelent? - Alapvetően régiót. Minden uniós támogatás és együttműködés ebbe az irányba hat. Ezért tehát 8 régióközpont létrehozását tervezzük, akik pénzügyi és döntési kompetenciával is rendelkeznek. Ezekkel kell a megyéknek kapcsolatot tartaniuk. - Ebben a rendszerben van-e szerepe a megyei közalapítványoknak? Igen. Knopf Attilával történt tárgyalásom után követendőnek találom azt a rendszert, amely Tolna megyében kialakult. A közalapítvány nyugodtan végezhetné a jelenlegi szerződése alapján a megyei ügyek kezelését, miközben ugyancsak szerződéses rendszerben kapcsolatban áll a regionális központtal. Részt vesz a területi pályázatok elbírálásában és helyi szinten megjeleníti azokat a szolgáltatásokat, melyek a régióközpontokból kiindulva az ifjúság rendelkezésére állnak. Ez annak a decentralizációnak a lényege, amelyről beszéltünk. - Milyen célokat tűzött ki a következő négy évre a kormányzat az ifjúságpolitikában? - Ez egy négyes célrendszer. Az első eleme a gyerekek boldogulásának és biztonságának megteremtéWootsch Péter államtitkár sc, a családok megerősítése. A második az európai kihívásoknak történő megfelelés, a harmadik az ifjúság egészségének megőrzése, a negyedik pedig a korosztály felelősségének és közvetlen szerepvállalásának fokozása a saját ügyeiben. - Ez utóbbi az érdekegyeztetési törekvések támogatását jelenti? - Feltétlenül. Igaz az az érdekegyeztetési mód, mely eddig országos szinten működött, megítélésem szerint nem folytatható. Dc ez nem jelenti azt, hogy az érdekegyeztetési mechanizmus, mely ismereteim szerint itt kifejezetten jól működik - a városi érdekegyeztető tanács keretein belül - ne működhetne tovább. Sőt. Igenis a helyi sajátosságoknak megfelelő módon kell ennek is működnie. - Tapasztalatai szerint mit vár el a korosztály az ifjúságpolitikától? - Ezt ma nehezebb felmérni, mint bármikor. Az látszik, hogy ez területenként más és más. Nagyban meghatározza az igényeket, hogy ki hol él. Egy biztos, minél szélesebb körben kell szolgáltatni. Olyan szolgáltatásokat kell nyújtani, melyek kiszolgálják az ifjúság igényeit és megfizethetőek. A többi a korosztályon múlik. iKG A beszélgetés fény" (GoetM Gyermek- és Ifjúsági írók konferenciája Szekszárdon II. rész NAGY ATTILA olvasáskutató véleménye szerint a mese, a történet elmondása olyan emberi igény, amely nemcsak a kisgyermek korban, hanem az emberi elet egészen át hat. Ez a kollektív narráció. A családon belül megesett dolgokat sokadszor is elmondjuk, mert az ismétlés azt a tudatot erősíti meg, hogy egyek vagyunk, összetartozunk családtól csoporton át a nemzetig, az emberiségig. Az önmagunk tudata, hogy kik, mik vagyunk, milyen feladatink vannak, mi az életünk értelme, azaz az önazonosság kialakítása is ebben a folyamatban történik meg. Ha a család, az egyház, az iskola, a törzs elveszíti ezt az összetartozást prezentáló funkcióját, akkor el kezd bomlani. Eltűnik a mese, cl a kollektív narráció. A ami magyar olvasáskultűrában radikális amerikanizálódás rajzolódik ki, amelyben a legnagyobb vesztes a kortárs magyar irodalom. A hatalmas könyváremclkedcs ugyanúgy beletartozik a képbe, mint a könyvárak nem túl magas beszerzési kerete is. Továbbá, mondja Nagy Attila a mában jelen van egy sajátos polarizációs tendencia is hirtelen néhány tízezer ember milliárdok lelett rendelkezik, miközben a társadalom több mint egyharmada a szegénységi küszöb alá került. Az egyes rétegek távolodnak egymástól, ami az olvasásszociológia területén is mérhető, riasztó adatok sokaságával. Az egyik póluson az egyetemi hallgatók létszáma 10 év alatt megkétszereződött, a humántőke-javak megsokszorozódtak, s a középiskolába járók száma is növekszik, hozzátéve, hogy intézmények alapulnak könyvtárak nélkül s az egy tanárra jutó hallgatók száma is több lett. Az európai uniós csatlakozás miatt ez a tendencia erősödik, olykor a minőség rovására, dc az összes ellentmondásával együtt mégiscsak örvendetes ügyként kell kezelni. A másik póluson az a tény mérhető, hogy az általános iskolát végző gyermekek harmada nem tud jól olvasni és korosztálya 6-8%a sohasejn szerez bizonyítványt a 8. osztály elvégzéséről, illetve 13-15%-a semmilyen középfokú oktatásban nem vesz részt. A középiskolába kerülők 25-29%a pedig, mivel nem tud jól olvasni, írni, számolni kibukik. Az elmúlt évtizedekben folytatott kutatások során mindig kiderült az is, hogy a lakóhely nagyságrendje és az olvasás értékrendje között is összefüggés van. Kis község, gyenge olvasás, nagyobb község jobb olvasás és így tovább. Nyilván a szülők iskolázottsága, az iskolák felszereltsége, a pedagógusok képzettsége is mind befolyásoló tényezők. A jól olvasó gyerekek csapata a nagyvárosokban még jobban tud teljesíteni, a kisközségekben élők átlaga gyengébb lett. Amíg iy77-ben a gyerekek szabadidő-struktúrájában az olvasás a 6. helyet foglalta cl, tavaly már csak a 12diket. Kellenek tehát a jó nemzeti tantervek, kötelező olvasmányok, kánonok, mert ha ezekről lemondunk, elvész az összetartó erő. Lépni kell, mert ma már jelen vannak az olvasásról való leszokás tényleges veszélyeinek tapasztalati is. a társadalmon belüli kulturális távolságok egyre nyilvánvalóbban nőnek. HORANYI KATALIN Pszichoterapeuta beszámolt arról, hogy Angliában tiszteletben tartják azt az időt, amikor a gyermek olvas. Elképzelhetetlen, hogy közben Icszalasztják a boltba valamiért, mondván, hogy úgysem csinál semmit. Nálunk többnyire hiányzik ez a tisztelet. Pedig, ha a gyerek képes koncentráltan végigvinni a tevékenységét, olvasó ember lesz belőle. Mivel a léleknek alapvető kívánsága a művészi szépre való vágyakozás, kell a mese felnőttnek, kicsinek egyaránt. A gyerek énkontrollja tapasztalatok híján még nem olyan erős, mint a felnőtteké, hiányzik a valóság élményvilága, mindent befogad, könnyebben kinyílik a tudattalanja, s hamarabb előáramlanak bclőlc^Mc az arche szorongások, ámenek mindnyájunkban léteznek, ezért könnyen áldozatává is válhat a gyilkos, rémséges filmeknek, míg a mese segít a félelmek feldolgozásában. Nagy tehát a szülő felelőssége az értékek átadásában. * Nagy Attila előadásában vigasztalásképpcn egy óvónő hírszerű vallomásából idézett: „királyok és juhászok, szegények és gazdagok, tündérek és sárkányok, menny és pokol, a létező és nem létező világ valamennyi ideálja itt állt előttünk, és bátran, tiszta lélekkel kószáltunk mi ott félelem nélkül, mert tudtuk, hogy a jó tettért jó jár cserébe, s mindig meglakol a gonosz, s a bennünk lévő ősbizalom erősödött, csiszolódott, egy életre szóló gyémánt maggá alakult." Ez a gyémántmag-metafora útkereszteződéseinkben jelen lehető valóság akkor, amikor az élet nagy dilemmáival küzdünk. (folytatjuk) Németh Judit