Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-10-25 / 20. szám

1998. OKTÓBER 25. SZEKSZÁRDI 7 Forma Symposion VI. Sörkedvelő művészek a bor hazájában Immár hatodik alkalommal várta vendégeit Szekszárdon a Forma Symposion Művésztelep. Mi változott az előző évekhez képest, mi jelent új színfoltot a részben a város támogatásával működtetett alkotótelep életre hívója, Juhos László szobrászművész, illetve a visszatérő és újonnan érkező művészek számára? Juhos László: - Úgy hiszem, a változásnál sokkal fontosabb a vésztelep legfiatalabb tagja, a finn testvérvárosunk, Tornio szomszédságából érkezett Samuli Niminen most első ízben jár Szekszárdon. Ligeti Erika: - Immár hagyományosnak mondható, hogy itt Szekszárdon ki-ki szabadon, jókedvéből a legjobb munkákat igyekszik csinálni. Az itt töltött időnek különös jelentőséget ad számomra egy tervezett kiállításunk: Az anyacsavar dala az Szatmári Juhos László a művésztelep életre hívója ^fcyamatosság, az állandóság. ^Wint ahogy minden évben, most is komoly eredménynek tartjuk, hogy meg tudtuk teremteni annak lehetőségét, hogy kitűnő szobrászokkal dolgozhassunk együtt a régi helyszínen: a Pollack utcai műteremben. Ez persze a család anyagi támogatása, segítő munkája nélkül nem megy. Miként az előző években, most is számíthatok rájuk. A művésztelep nemcsak a nyugodt munkafeltételek biztosítását jelenti, a találkozás, a beszélgetés, az együttes gondolkodás, a szakmai fejlődés lehetőségét is. Örülök, hogy a már törzstagnak számító Ligeti Erikát és Csíkvári Pétert ismét városunkban köszönthetjük, s hogy öt év után újra vendégünk Snejana Simeonova Bulgáriából. A műapacsavairól, avagy azok a csodálatos férfiak. Miként címe is mutatja, a kiállítás - amely résztvevői között megtalálható a művésztelep több alkotója is - fricska kíván lenni, s éppen a művészek jókedvét, humorérzékét teszi próbára. Hiszek abban, hogy ezen a Budapest Galériában nyíló kiállításon jó néhány itt, Szekszárdon készült munkát is viszontláthatunk majd. A változásokról szólva úgy gondolom, a Forma Symposion minden évben új színekkel gazdagodik: olyan fiatal és tehetséges tagokkal, akik munkáikkal a gyűjteményt is bővítik. Csíkvári Péter: A legjelentősebb változás számomra az, hogy a tavaly e művésztelepen készült, s kiállított munkám, a Camera Obscura a közeljövőben itt Szekszárdon, a Művészetek Háza előtt kialakítandó szoborparkban kerül elhelyezésre. Számomra ez évben ennek előkészítése, öntése is a művésztelepi munka része. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy olyan szobrot láthatnak majd a város lakói, ami nem emlékmű, nem megrendelésre készült, hanem a művész jókedvéből született. Ez bár külföldön hagyományokkal bír, Magyarországon még szokatlan, mondhatnám egyedülálló kezdeményezés. Snejana Simeonova: Nagynagy örömmel tértem vissza Szekszárdra. Az első művésztelep kedves emlékei, s a szakmai kihívások vezettek vissza. Bár én főként kővel dolgozom, a bronz is fontos számomra. Németországi, dél-afrikai, elsősorban kőszobraimat bemutató kiállításaim után legutóbb, Szófiában Towers címmel nyílt kiállításomon éppen az anyagok változatossága foglalkoztatott. Egyébként gyakran megkérdezik tőlem vékony alkatomra utalva: hogyan bírom erővel a munkát. Azt hiszem, a kő megformálása elsősorban belső erőt, akarást kíván, s megvalósulásra váró szabad gondolatokat. Samuli Niminen: Egy aprócska, Finnország középső részén található városkából, Limingából érkeztem. Miután a művészeti szakközépiskolában grafikusként végeztem, a limingai művészeti iskola szobrász szakára jelentkeztem, ahol jelenleg negyedéves hallgató vagyok. Úgy gondolom, fiatal korom miatt természetes, hogy inkább terveim vannak, mint múltam. Eddig főként fával dolgoztam, az otthoni kiállításokon is e munkákkal vettem részt. A szekszárdi művésztelep számomra elsősorban a tanulás lehetőségét jelenti, s egyben magam kipróbálását is. Juhos László: Bár a művésztelep tagjai között van, aki most jár itt először, a munkatempó, a jó hangulat a régi. Ha bármi kifogásom lehet velük szemben, csak az, hogy itt Szekszárdon, a szőlő és a bor városában sört isznak. így aztán az sem csoda, hogy a bor művészeti témaként sem vonzza őket. Csupán abban bízhatok, hogy a művésztelepünkhöz csatlakozott helybeli művészek - Fusz György, Kis Ildikó, Baky Péter - hatással lehetnek rájuk. Az eredmény pedig - a hagyományoknak megfelelően - a művésztelep zárása alkalmából 1998. október 26-án 18 órakor nyíló kiállításon lesz látható. A Pollack Mihály utca 43. szám alatt található műterein ajtaja minden érdeklődő előtt nyitva áll. Nagy Janka Teodóra A művésztelep alkotói t