Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-10-18 / 19. szám

1998. OKTÓBER 18. SZEKSZÁRDI 15 Bölcsesség az öregségről „Az öregedés nemcsak folyamat, hanem tudat is. Egyetlen más élet­korban sem ilyen nagy a párkapcsolat értéke. A gyöngédség, bensőséges, mély meghittség, lelki kötődés kerül előtérbe. Nagyobb a felelősség egymásért, öregkorunk méltóságáért vagy mél­tatlanságáért." Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Heti könyvajánlat Fritz Reimann: Az öregedés művészete A szerző hiteles nyíltsággal szól az élet utolsó negyedének esé­lyeiről, arról, hogy idejekorán gondolnunk kell öregségünkre, hogy bölcsen mi magunk formál­juk felelősen, vagy az öregség de­formál bennünket. Vendégem a Gemenc presszóban Mayer Rezső, a Tolna Megyei Nyug­díjas Szervezetek Érdekszövetség­ének Elnöke, akivel az idősek világ­napja alkalmából beszélgettünk. - Szinte biztos vagyok abban, hogy amikor ^^ulves olvasó meglátja Önt ezen az oldalon, azt mondja, senki mást nem tudna elképzelni a beszélgetés apropójaként csak Önt, akit az egész város ismer, s aki hófehér hajával, har­cos természetével, kifogyhatatlan mondaniva­lójával most 75 évesen és lót-fut, szervez, fel­szólal, s töretlenül fáradozik korosztályának érdekeit tudatni a világgal, s azokat minden­áron megvédeni. Tisztelet ezért Önnek, s mindazoknak, akiknek így teljes az életük. A vér nem válik vízzé - Honnan indult ez a nyughatatlan életpá­lya, s melyek voltak a fő állomásai? - Dég községben születtem kereskedő­szülők gyermekeként. Édesapám három nyelven beszélt, édesanyám kereskedelmi érettségit szerzett, ami nagy érdem volt ab­ban az időben egy nőnek. ^^Akkor igazán elmondhatja, hogy kereske­dői vér folyik Önben... - A dégi református iskola és a polgári után Székesfehérvárott végeztem a felsőfo­kú kereskedelmi iskolát, majd Győrben 1941-ben textiltechnikusi végzettséget sze­reztem. Szerettünk volna egy kis saját csalá­di textilüzemet létrehozni, ám a politika közbeszólt. Édesapám vegyeskereskedés­ében dolgoztam 1944-ig, aztán a család szét­esett. -Aki ismeri az Ön fantasztikus optimizmu­sát, az tanulhatna, hogyan lehet tragédiák után újrakezdeni... - Munkaszolgálatosként bejártam az or­szágot, a háború vége Budapesten ért. A ha­zatérés szomorú volt. Lerombolt, kifosztott, üres volt a családi otthon. Szüleim lágerban, bátyám a fronton halt meg. Minden hiába, az élet ment tovább... Szerencsére mindig szerettem emberek között lenni, a középiskolában is önképző­kört szerveztem, szerepeltem. Bekapcso­lódtam a Szociáldemokrata Ifjúsági Szövet­ségbe. A közösségekben végzett munka el­felejtette velem a magánélet fájdalmait. Az­tán 1945-ben megnősültem, feleségem is dégi származású. Mindig a dolgozókért - Mikor került Szekszárdra? - Családi okok miatt 1953-ban, azaz 45 évvel ezelőtt. A Textil-nagykereskedelmi Vállalatnál helyezkedtem el, mint osztály­vezető-instruktor, majd szakszervezeti tit­kárnak választottak. A következő nagy állo­más: 1961-től 1984-ig a Tolna Megyei Nép­bolt Vállalat függetlenített szb-titkára vol­tam nyugdíjazásomig. - Pár évig még találkozhattak önnel a vevők a Domus Áruházban... - Nyugdíj után még 4 évig dolgoztam, 1988-ig, azóta már „csak" a nyugdíjasoknak élek. - Még ma is keringenek történetek az Ön szb-titkári tevékenységéről... - Számomra a dolgozók érdeke szent volt, még a Legfelsőbb Bíróságig is elmentem, ha a dolgozót védeni kellett, s az igazság így kí­vánta. Mindig rebellis szb-titkárnak hívtak a budapesti központban, mert semmilyen fő­nök nem tudta megingatni a véleményemet. -Az utóbbi tíz évben - mint mondta - nem mint nyugdíjas él, hanem a nyugdíjasokért él... - Létrejött a Szekszárd Városi Területi Nyugdíjas Érdekszövetség, amelynek alapí­tó tagja voltam, majd több megyei szervezet a mi példánk alapján létrehozta ezt. 1993­ban a Tolna Megyei Nyugdíjas Szervezetek Érdekszövetségét hoztuk létre, melynek el­nökévé választottak. - Mitől ez az optimizmus, tenniakarás, fá­radhatatlanság? - Az életelemem mindig arra alapozó­dott, hogy vannak bizonyos dolgok, amin nem tudok változtatni, amin viszont tudok, azt minél előbb meg kell tenni. Nem szabad senkivel haragban lenni, ha érdekellentét van, akkor fegyelemmel, akaraterővel, hig­gadt tárgyalással kell eredményt elérni. Pontosság, legfőbb erény - Úgy tudom van egy nagy vesszőparipája!... - Egész életemben a legfontosabb dolog­nak tartottam a pontosságot. Amikor főnök voltam, aki késett az arra a napra szabadsá­got vett ki. A pontosság sok mindent elárul egy emberről, más emberekhez, a munká­hoz való viszonyáról, s főleg a felelősségről. - Mozgalmas életet élt és él, még mindig te­le tervekkel, ambícióval.. - Amit a biztos, nyugodt családi háttérnek köszönhetek, hiszen mozgalmi, társadalmi életet csak megértő társsal lehet megvalósí­tani. Időskorban is keresni kell a szépséget - Ön a nyugdíjasok között, s értük él, dol­gozik. Mit lát a legnagyobb problémának a mai nyugdíjas életvitelében? - Amikor lezárul egy ember tevékeny szakasza, s nyugdíjba megy, sajnos sokan közülük „bezárkóznak", beszűkülnek. Ke­resni kell a nyugdíjas élet szépségét, a si­kerélményeket, mert különben keserű ma­gányos időszak következik. Akár a hobbikert, akár a saját korosztá­lyukkal való rendszeres találkozás, progra­mok, mind-mind a kimozdulás lehetőségei. A legszörnyűbb az, ha valaki hónapról hó­napra csak arra vár, hogy a portás hozza a nyugdíjat. Ha nem szerez magának sikerél­ményt, tüskés, elégedetlen, féltékeny lesz, s lehet, hogy még a családjának is teher. Le­gyen minden nyugdíjasnak kiegyensúlyo­zott, önálló tervekkel, célokkal, tartalmas időtöltéssel teli élete, legyen nyitott, s ak­kor megtalálja ennek a kornak a szépségét is. -Jó egészséget kívánunk minden nyugdíja­soknak, mindens idős embernek, s sok sikert az ő érdekükben harcoló örökifjú Mayer Re­zsőnek és munkatársainak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom