Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-02-08 / 2. szám

13 1998. FEBRUÁR 22. , SZEKSZÁRDI VASARNAP i Éledező szekszárdi triatlonremén yek Varga Zsuzsa újrakezdi, Szabó János folytává Varga Zsuzsa, a szekszárdi triatlon „nagyasszonya", aki az elmúlt évtizedben ifiként, majd juniorként a kontinens és a vi­lág elitjébe is beküzdötte ma­gát. Mint az már többé-kevésbé ismert, az 1997-es év egy rend­kívül makacs talpsérülés követ­keztében kimaradt számára. Ami egy sikeres sportoló eseté­ben időnként krisztusi kínokkal is járhat, mármint pszichikai­lag, máskülönben pedig... Eb­ben a gyilkos sportágban, amit triatlonnak hívnak - ahol, « elyben a magyar recept alap­többen idő előtt kiégnek ­még jól is jöhet egy hosszabb „áramszünet". Varga Zsuzsa, az újabb szemeszter megkezdése előtt napi három edzéssel ké­szül a visszatérésre. - ...Azért még váljunk a kate­gorikus kijelentéssel - mondja az úszótréning megkezdése előtt. - Az, hogy teljesen rend­bejöttem-e, terhelhető vagyok, leszek-e, az majd a meleg égövi edzőtábor után derül ki. Most hosszú kihagyás után dolgo­zom, egészen más az edzéspen­zum, de jó érzés, hogy nem fáj semmi, nyugodtan dolgozha­tok. ^ Hol? ^P- Ez is marad a régen bevált módon, vendégmunkás leszek az UTE-nél. - Akkor ismét együtt tréninge­zik a két barátnő, a magát vi­lágklasszissá kinőtt Molnár Eri­ka és Varga Zsuzsa. Ez a kellő motiváció akarva-akaratlanul magasra kell, hogy állítsa a mér­cét. - ?? - A rra célzok, hogy már május­ban jelt adsz magadról, ha még nem is a régi fényedben tündö­kölsz... - Bízom benne, hogy a lehető leggyorsabban utolérem ma­gam, mert már az idén szeret­ném kipróbálni magam több vi­lágkupafutamon is. Bár egyelő­re foglalmam sincs: hogyan, mivel, ki által jutok el arra az öt­hat futamra, merthogy változat­lanul nincs mögöttem egyesü­leti, anyagi háttér. - Mondd, mennyire meghatá­rozó ebbéli döntésedben a pénz? A triatlon ezen a szinten már va­lóban profisportág, mára tágab­ban vett elitbe tartozva is millió­kat lehet kaszálni? - Igen, lehet vele keresni, de akkora a nemzetközi versengés, hogy borzasztóan nehéz odake­rülni egy-egy futamon az első ti­zenötbe. Éppen ezért fantaszti­kus, amit Molnár Erika elért az összetett második helyével. Ne­kem még különösebb illúzióim - éppen a kihagyás miatt - nem lehetnek. Tehát nem a pénz az elsődleges ösztönző - bár két­ségtelen, ha az ember csak egy kicsit jól szerepel, azzal már előteremtheti a költségeket, ami az én helyzetemben egyál­talán nem utolsó szempont -, hanem a nemzetközi elitben való versengés, az olimpiai kva­lifikációhoz szükséges pontok begyűjtése. - Gondolom, hogy az EB és a vb legalább annyira érdekel. - Természetesen. Külön örü­lök annak, hogy ezúttal vi­szonylag közel rendezik azokat, Ausztriában (EB) és Svájcban. Felettébb várjuk a visszaté­rést, hisz Varga Zsuzsa valahol mindig szekszárdi színeket kép­visel. Aki addig, míg nem kezd­te meg az egyetemi tanulmá­nyokat, nem egy esetben a mai női triatlon numero I-énél, Molnár Erikánál is jobb volt. Szakberkekben még ma is hal­lani, ha ő úgy nekiállna, mint a honi elit nálánál kisebb adottsá­gokkal bíró csoportjának tagjai, akkor... Állítólag most is nagy dilemmába került, hogy három sikeres kertészeti egyetemi év után halaszt, rátesz egy, esetleg kettő évet a triatlonra, hogy iga­zolódjanak, avagy cáfolódjanak a vele kapcsolatos hipotézisek. De az uszoda halljában ugyan­azok a határozottságot, eltö­kéltséget, konokságot jelentő mondatok köszöntek vissza tő­le, mint három évvel ezelőtt, amikor talán a legforróbb volt ez a téma. - Nem volt itt dilemma, tu­dom, hogy kik pletykálták, hogy halasztok és így tovább. Me­gyek azon az úton, hogy a tanu­lás mellett, annak alárendeltsé­gében jelentkezik a triatlon. Nekem nem a kegyelemkette­sekből összeálló diploma kell, hanem az életben konvertálha­tó tudás. Érdekel az egyetem, a szakma. Emellett csak a sport létezik számomra. Ha már ta­vasszal, de legkésőbb nyáron olyan eredményeket produkál­nék, amivel magamat is meg­lepném, ebben az esetben tény­leg elmeditálnék azon, hogy szeptemberben halasszak. De ne kalandozzuk már el ennyire messzire, mert még annak a szomorú helyzetnek a lehetősé­ge is benne van abban a bizo­nyos pakliban, hogy nem tu­dom folytatni, mert a talpam miatt nem leszek terhelhető. Ebben az esetben nem fogok kockáztatni, akármennyire is csábítóak lesznek a kilátások. Mert sok szép dolgot köszönhe­tek már eddig is a sportnak, de rokkantja nem akarok len­ni... * A férfiszakág szekszárdi sike­rembere, Szabó János is vala­hogy úgy gondolkozhatott, mint Varga Zsuzsa. Eredmé­nyei, felkészültsége alapján ott van a nemzetközi szinten is jegyzett legjobb öt junior kö­zött, de ő is a tanulást tekinti el­sődlegesnek. Eltökélt szándé­ka, hogy felvételt nyeij en az or­vosegyetemre, de ez az érettsé­gi évében nem sikerült. Minden rosszban van valami jó. Ebben például az, hogy nem kell olyan meglehetősen feszített életmó­dot élnie, mint a nappali egye­tem mellett hasonló szinten triatlonozni kívánó Varga Zsu­zsának, hanem amellet, hogy pallérozza tudását a következő felvételire, komolyan foglal­kozhat sportágával. - Egy, esetleg két versenyző jobb nálam, nekik most a felké­szülésben is megvan a helyzeti előnyük, profi körülmények között készülnek. Optimális esetben a többieknél jobb lehe­tek és kvalifikálom magam a vi­lágbajnoki, Európa-bajnoki gár­dába. Nagyon fontos ez, hiszen eddig többnyire a bennem bízó szponzoraim jótékonyságán múlott, hogy el tudtam utazni a világversenyekre. Szeretnék a szövetség küldötte lenni és új­fent olyan egyéni eredménnyel kirukkolni, hogy tagja lehessek egy Európa-bajnoki és világbaj­noki dobogón végző válogatott­nak. Mindhárom számban sze­retnék jelentősen javulni, így többet és keményebben fogok edzeni. - A kkor Gazdag és Peleskei ne aludjon azért olyan nyugodtan Szabó Jánostól?! - Nem tudom, hogy az ő le­győzésükre képes leszek-e egy­két éven belül, hosszabb távon talán igen... Úgy gondolom, mi­vel még mindig a junior korosz­tályban versenyzek, hogy az idő még nekem dolgozik. Nem bánnám azt sem, ha csak az ez­redforduló utáni olimpiai cik­lusban produkálnék valami fe­nomenálisát, mert a nemzetkö­zi elit nagyon sok képviselője 25 éves korára érkezik meg a csúcsra. - A triatlon mellett nagy barát­ja vagy a duatlonnak és a quad­riatlonnak, amelyekben szintén jól cseng a neved. Nem sok ez így egy kicsit? - Nem, hiszen remek kiegé­szítői ezek a triatlonnak, no és nagyon sok sikerélmény kísérte ezeket a versenyeimet. Quad­riatlonban Európa-bajnok let­tem, ami azért aligha lehet mel­lékes. Naná, hogy indulok a kö­vetkező EB-n is, hiszen meg akarom védeni a címemet. - bégyé -

Next

/
Oldalképek
Tartalom