Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-10-04 / 17. szám
15 1998. OKTÓBER 18. SZEKSZÁRDI Kínai bölcsességek „Ha helytelen a cím, nem lehet helyes a szöveg sem!" „Ami hasznos az embernek, az okos is, jó is. Ami nem hasznos az embernek, az ostoba is, ártalmas is!" (Lu Hszin) Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala * Kávéházi randevú Vendégem a Gemenc presszóban Wang Kaiyu üzletember, aki kínaiként Szekszárdon elsőnek kapott magyar állampolgárságot. Kaiyut - akit Kejünek hívunk rengetegen ismerik, nagyon sok barátra tett szert - e sorok írója is annak mondhatja magát -, s népszerűsége nem elsősorban külföl• égének, sokkal inkább megnyeegyéniségének köszönhető. - Ma kaptad kézhez a személyi igazolványodat, amely a legbiztosabb jele annak, hogy magyar állampolgár vagy. Milyen út vezetett Peking belvárosából Szekszárdig? - Hosszú! Hosszú, de nagyon izgalmas és mozgalmas. Akkor születtem, amikor elkezdődött Kínában a Kulturális Forradalom, amely tíz évig tartott. Peking belvárosában, egy tipikus kínai házban töltöttem kisgyermekkoromat. Szüleim az Egészségtudományi Intézetben, illetve a Tudományos Akadémia Történelmi Intézetében dolgoztak, mindketten professzorként. Ennek köszönhehogy az otthonról kapott érték(QPid végigkísérte és kíséri az életemet. Már gyermekkorban érdekelt a politikának az a része, hogy hová, merre tartanak az országok, az emberek. - Mikor kezdtél el a magyar nyelvvel foglalkozni, egyáltalán Magyarország hogy került az érdeklődési körödbe? Öt évig tanultam magyarul - Pekingben az idegen nyelvi egyetemen két és fél évig tanultam magyarul. Abban az időben annyit tudtam az országról, hogy Európa közepén van, történelméről, földrajzáról, szokásairól minimálisát. Aztán jött egy lehetőség, a Pécsi Jannus Pannonius Tudomány Egyetem Tanárképző Karán nyelvi továbbképzésen vehettem részt, majd ezt követően otthon még egy évig tanultam a magyar nyelvet, így 1989-re összesen öt év magyar tanulás állt mögöttem. -A magyar nyelvvel való ismerkedésed kitűnően sikerült, nem különben remekül egy másik ismerkedés... - Mártát, a feleségemet Pécsett ismertem meg, ő magyar-angol szakos volt. Megszerettük egymást, s egy hosszú regényben sem lehetne leírni azt a sok akadályt, amin keresztül mentünk. - Mesélted, hogy nem volt egyforma a szülői fogadtatás a házasságotokat illetően... - Amikor Márta először velem jött Kínába és bemutattam a szüleimnek, meglepődtek ugyan, de köszönhetően az angol nyelvnek, tudtak beszélni egymással. Márti akkor ismerkedett meg a hellyel, ahol születtem, nevelkedtem, a kultúránkkal, a szokásainkkal, s ebben sokat segítettek a szüleim. Mielőtt Magyarországra jöttem, édesapám leült velem beszélgetni, s ellátott apai jó tanácsokkal, aminek az volt az első pontja, hogy ne lépjek külföldi lánnyal kapcsolatba, mert megbonyolítom az életemet. Lehet, hogy megbonyolítottam, de ettől lett szép, mozgalmas és teljes. Márti szülei nehezebben fogadták a döntésünket, s igazán akkor fogadtak el, amikor látták, hogy minden helyzetben kitartunk egymás mellett, s ma már imádják két unokájukat. Két év alatt ötven nap a vonaton - Milyen időközönként jársz haza Kínába? - Az első időben, amikor udvaroltam, állandóan vonaton ültem. Olcsó volt a vonat, az út viszont hosszú. Oda-vissza 16 nap és 40 dollár. Két év alatt több, mint ötven napot töltöttem vonaton. Aztán Mártival az együttutazások! Rengeteg kalandos élményünk van abból az időből. - Kaiyu! Bocsáss meg, hogy azt mondom, te más vagy, mint a többi kínai. Mintha születésed percétől itt éltél volna, a gondolkodásod, a mentalitásod, az egész lényed... Mintha magyar lennél, s ha különbözöl tőlünk, az pozitív dolgokban érzékelhető: Mindig udvarias vagy, jókedvű, sosem panaszkodsz, a nehézségeket türelemmel veszed, s sorolhatnám. -Amikor először jöttem Magyarországra, rögtön az volt az érzésem a magyar emberek gondolkodásáról, mentalitásáról, hogy igen, én is ezt érzem, így gondolom. A szabadság, a közvetlenség, a másik ember elfogadása számomra, aki egy olyan országból érkeztem, ahol a tabuk, a szokások, a hagyományok erősen élnek a külsőségekben, az itteni élet nagyon vonzó volt, s ma is az. Tíz éve élek itt, ami számomra biztonságot jelent és ma már mint magyar állampolgárnak, boldogságot is. Itt látom fiaim jövőjét, akik párhuzamosan tanulják a magyar, a kínai és az angol nyelvet. Ritkán van honvágyam - Édesanyád itt volt azon az ünnepségen, amikor Szekszárd város polgármestere előtt letetted az állampolgári esküt. Látszott rajta a meghatódottság mellett, az őszinte öröm. - O is olyan, mint minden szülő, annak örül, ami a gyermekének jó, s ha ez távolságot kíván tőlünk, akkor annak. Bevallom őszintén, ritkán van honvágyam, akkor is inkább a hozzátartozóim hiányoznak. Hazautazás előtt tele vagyok izgalommal, aztán egy-két otthon töltött hét után alig várom a pillanatot, hogy itthon legyek a feleségemmel, gyermekeimmel. - Itthonról haza... Megtaláltad második hazádat, s azon belül Szekszárdot! - Az üzleti élet miatt bejártam az egész országot, s bármerre jártam, mindig visszavágytam Szekszárdra. Lehet, hogy akik évtizedek óta itt élnek, már észre sem veszik ennek a városnak az értékeit. A nyugalom, a rendezettség, a szép épületek, a sok zöld terület. Szép ez a város! - Terveid, mint magyar állampolgárnak? - Boldog vagyok, hogy sok-sok barátot szereztem, s ezen keresztül az üzleti életben is jobban eligazodom. Valami újba kezdek a közeljövőben. Kínai kerámiákat - kézi kidolgozásúakat - szeretnék forgalmazni. Még egy jó belvárosi üzlethelyiség kellene. Nem tudsz egyet? - Jelenleg nem Keiyu, de lia tudok, azonnal szólok, s gyanítom nem leszek egyedül. Addig is soksok szekszárdival együtt kívánom, valósítsd meg legújabb ten'edet, s légy boldog családoddal együtt Magyarországon, magyar állampolgárként, ahol már jó ideje magyarul álmodsz.
