Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-09-27 / 16. szám

SZEKSZÁRDI 1998. SZEPTEMBER 27. » AUJIUHKUI VASÁRNAP * Érdekli? Bemutatjuk! HA EN MEDVE LENNEK, UGYAN MIT TENNEK? Bizony vadásztunk a múlt héten Rohn Tiborral, mégpedig Kováts Jenő állatorvos, címzetes egyetemi tanár kérésére. No persze, a vadászatot csak elméletben tessenek érteni. Vagyis Rohn Tibor szavakkal elevenítette föl legérdekesebbb vadászhistóriáit, amelyeket remek előadásának hála - szinte magam is átéltem, s most közülük néhányat tovább adok, ám előtte bemutatom Önöknek Rohn Tibort. * - Szekszárdiságomat 1961-től eredeztetem, ugyanis akkor kerültem a Garay gimnáziumba. Ezt követően gépész-üzemmérnök diplomát szereztem, majd a hetvenes évek közepén végeztem el a miskolci egyetem gépészmérnöki karát. Most a közúti igazgatóság utódjánál,, a Tolna Megyei Állami Közútkezelő Kht-nél •

lgozom. Ez a második munkahelyem. Az ela Vasipari Vállalat, illetve a jogutódja, a BHG. - Mikor és miért kezdett vadászni? - Erre szokták mondani: azóta, amióta az eszemet tudom... s azért, mert vadászni akartam... Megmagyarázom. Németkér és Györköny között volt az Akalacs nevű tanya - én ott születtem - ahol nagyapám néhány holdnyi homokföldön gazdálkodott. A három házból álló tanyán - hatéves koromig ott nevelkedtem nem voltak barátaim, így szinte kizárólag a felnőttek által használt eszközökkel játszottam, meg azokkal a csúzlikkal, nyilakkal, amelyeket nagyapám készített, vagy közösen „gyártottunk" telente. Igen gyakorlatias és a természetet ismerő emberkét faragtak belőlem. Rengeteget tudtam az állatokról, szinte minden madárfészek ismert volt előttem. Ezért szerettem volna erdész lenni, noha a szüleim állatorvosnak szántak. De a dolgok másképpen alakultak. - Hogyan lett Rohn Tiborból vadász? •

J- A családban én vagyok az első vadász anak ellenére, hogy a rokonságunkban rengeteg nevezetes és hírhedt orvvadász volt. Apai és anyai ágon sváb származású vagyok, vagyis az ötvenes években szóba se jöhetett, hogy a rokonságból bárki is fegyvert kapjon. Telente a nagyapám - hogy hozzon valamit a konyhára csapdázni járt... Hatéves voltam, amikor dróthurokkal megfogtam az első vadnyulat, s középiskolába jártam, amikor apám először vitt magával vadászni, s láthattam, majd lőhettem a rejtegetett puskával. Az első lövésem egy őzbak volt, amelyet homlokon találtam el. - Nagyon pontos lövő hírében állt akkor is és ma is. Meddig tartott az orvvadász korszaka? -1968 húsvétjáig. Az államvizsgámra készülődtem, de az ünnepre hazalátogattam, s elmentem vadászni. A vetésben fekve vártam, amikor jött egy őzbak. Lelőttem. Mentem érte, s amint föl akartam venni, elkezdtek lőni rám egy magaslesről, amiről én nem tudtam, mert akkoriban állították. S tudja, ki lőtt? Az akkori megyei első titkár, K. Papp József. Bár akkor sikerült elmenekülnöm, de mégis rendőrségi ügy lett belőle, mert a kutya megtalálta a puskámat... A bíróság hat hónap végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt. - Ezt le is ülte? - Szerencsére nem. Ügy tudtam megmenekülni, hogy gyorsan bevonultam katonának, s a katonai szolgálat után nyilatkoznia kellett a parancsnokomnak rólam, s ez alapján dőlt volna el, hogy elengedik-e a büntetést, vagy nem. De április 4-én volt egy amnesztia, s így „szabadultam", nem kellett börtönbe vonulnom. A rendőröknek elmondtam az eljárás során, hogy a vadászat az életelemem, soha nem mondok le róla, mert a mindenem az erdő, a vadászat, a természet. Ezért is szerettem volna erdész lenni, de oda csak a protekciós gyerekeket vették föl annak idején. - Es önt, hogyan vették föl a vadásztársaságba? - Feleségemmel - ő pedagógus - házasságunk elején Nagydorogon laktunk. Az egyik barátunk vadász volt, s amikor tehettem, vele mentem hajtónak. így megismert a vadásztársaság kollektívája. Bár ismerték az orvvadászmúltamat, de a későbbi tevékenységem azt elfeledtette velük és 1973-ban a húsz jelentkező közül hármat vettek föl a társaságba, köztük engem. Tehát 25 éve vadász vagyok. A családomnak - három gyermekünk van - és a szenvedélyemnek élek. - Kováts tanár úrral együtt sokunkat érdekel a medvevadászat. Mi a különbség e között és például a vaddisznóvadászat között? - A többség misztifikálja a medvevadászatot. Én vaddisznóra vadászom a legszívesebben, mert az a legnehezebb. A ravasz és intelligens állat nagy kitartást igényel.. De jöjjön a medve! Két ismerősöm megkeresett, hogy egy francia utazási irodán keresztül van lehetőség kimenni Kanadába, medvevadászatra. Erre annál is inkább igent mondtam, mert az előtte való évben súlyos műtéten estem át. Agydaganatom volt. A műtét után határoztam el, hogy gyorsítom a munkán kívüli élmények gyűjtését... Erdélyben már megtapasztaltam, hogy a medvevadászat nem veszélyesebb, mint egy vadkanvadászat. - Milyen állat a medve a vadász szemszögéből nézve? - Nem rossz szándékú. Akkor támad, ha sebzett és nem tud menekülni. Ha van esélye a menekülésre, akkor azt teszi. Hiszen az embertől minden.vadállat fél, még az oroszlán is. Másik esetben akkor támad a medve, ha kicsinyei vannak és azokat félti... De azért nem is szabad lebecsülni a medvét! - Itt fekszik előttünk a kanadai fekete medve kipreparálva. Hogy ejtette el? - Nagyon nagy szerencsém volt. Quebectől egynapos autóút után egy táborban megpihentünk, s másnap kivittek bennünket: 11 amerikait, három magyart négy indián kíséretében. Nekem nem volt kísérőm. Először engem tettek ki az autóból, s mondták, találjak magamnak egy megfelelő helyet, s ha jön a medve... akkor... Lepakoltam a holmimat, s kezdtem fölmérni a terepet és arra gondoltam, ha én medve lennék, akkor mit is tennék? Innen jönnék,"vagy onnan? Utána azon tűnődtem, hogy olyan helyet kell keresnem, ahol rejtőzködhetem is és lőni is tudok. Alig telt el néhány perc, nézek a domboldalra, s látok valami feketét. A nagy távcsövet fölkaptam, s pontosan láttam: 450 méterre tőlem áll a fekete medve és néz lefelé. - Gondolom, mozdulni sem mert. - De nem ám! Mert attól tartottam, hogy észrevesz a maci. Ekkor két lábra állt, mozgott, én pedig leguggoltam. Szerencsémre felém indult. Na de a puska tőlem ötven méterre volt töltetlenül. Ekkor az orwadászmúltamban tanultak szerint cselekedtem. Amikor mozgott az állat, én is négykézláb osontam a puskám felé. Amikor megállt, én is megmerevedtem. Végre a cuccomhoz értem. De hol volt a töltény? A hátizsákom legalján. Mivel a töltés nagy hanggal jár, várnom kellett, hogy egy sziklánál elfoglalja magát a maci. Óvatosan betettem két golyót. Többet nem mertem, meg bíztam is a tudományomban, hogy egy golyóval lelövöm, egy pedig a biztonságot szolgálja. - Remélem, megspórolt egy töltényt? - Meg bizony. De amíg elhelyezkedtem, eltűnt a medve. Áztán láttam, hogy bement a patak medrébe, majd 220 méterre tőlem kijött, később megállt és figyelt én pedig útjára engedtem a golyót a lapockája irányába. Hallottam a becsapódást, majd térdre rogyott az állat, de már föl is ugrott és be a sűrűbe. Nem idegeskedtem, mert tudtam, hogy - kis túlzással - százszázalékos voltam. Annyit hozzáfűzök, hogy húsz perc telt el azóta, hogy engem letettek a kocsiról. Egy életen át vártam, hogy lőjek egy medvét, s húsz percbe telt az egész. Fél órát vártam, teletöltöttem a puskámat, készenlétbe helyeztem a tőrömet és szép csendesen megkerestem a zsákmányt. Az egy mázsa húsz kilós nőstényt szíven lőttem, ezért amikor gratuláltak, „nagy vadásznak" neveztek. - Említette, hogy közel ötszáz vaddisznót lőtt eddig. Azt pedig tudom, hogy Afrikában is vadászott. - Igen. Namíbiában voltam a feleségemmel és a barátaimmal egy szafarin. Hát... bekerített területen lévő vadakat vadásztunk, ami számomra visszataszító volt. Élményt az jelentett, hogy nagy kudu-, hiéna-, orix-, tehén antilop-, vándorantilop- és varacskosdisznó-trófeákat hozhattam haza. - Ki kövesse önt két hét múlva ezeken a hasábokon? - Garabás József vállalkozóról olvasnék szívesen. Különösen arról, hogy miért alapította a vállalkozását, aminek a székhelye saját házánál van, s arról, hogy az eredeti tőkefelhalmozásnak ez melyik formája? V. Horváth Mária \