Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-09-20 / 15. szám
1998. SZEPTEMBER 20. SZEKSZÁRDI 13 „Haf aliív a harangszó ; 1998. szeptember 5-én emléknapot rendezett a Csemadok Féli Alapszervezete az 1948 szeptemberében Magyarországra telepített felvidéki családok még élő, Félben született tagjai számára. Szekszárd környékéről, Tolna megyéből közel százan keltek útra a harangok hívó szavára. A 2000 lakosú csallóközi falu lakosainak többsége ma is magyar. Félből 1948. szeptember 12-én 42 család bútoraival, gazdasági felszerelésével és állataival, nemzedékek munkájának mozdítható, még menthető maradványával indultak « ak a vonatok. Olgyai János 23 éves : akkor. - Egyszerre megállt a vonat. Azt mondták, itt fogunk kirakodni. Mórágyon voltunk. Az állomástól ötven méterre egyenes sziklafal. Bánya volt ott, kőbánya. Amott meg hegyeket láttunk. Mit akarunk mi itt? Ha már elhoztak otthonról, valahova sík földre vigyenek. Mindegy, hogy hová, csak sík földre. De jöttek, s leverték a vagonokról a lakatot, kezdték a dolgainkat kirakodni. Egy fiatalasszony a lánya ma is itt van - annyira el volt keseredve, hogy a karonülő gyerekkel együtt odafeküdt a vonat elé. Megrakták az első teherautót, s ^^ídultunk. A szám, ahová mennünk kellett, egy patakmalom volt. A molnár ott állt az ajtóban, éppen a pipáját tömte, a malom meg őrölt. A sofőr rárivallt: pakoljanak, mert itt vannak az új lakók. A molnár megállította a malmot, s szedelőzködni kezdett. Én meg ott ültem a kocsiban, s mintha magamat láttam volna. Ugyanúgy csomagolt, mint én napokkal azelőtt. Méri Sándor részt vett a telepítés előkészítésében: - Megkaptuk azoknak a névsorát, akikhez el kellett mennünk vagyonleltárt készíteni. A telepítést először a leggazdagabb vidékekkel kezdték: Galánta, Deáki... Fél is alkalmas A Félből elszármazottak egy csoportja a kopjafánál Varsányi Borbála átadja az emlékplakettet Machán Istvánnak A község egyetlen háza, amely még őrzi a kitelepítettek házainak építészeti sajátosságait helynek látszott: gazdag volt, s Pozsonyhoz közel. A Fő utca 43. számú háza most Zelenka Rozi nénié. Hajdan Mucska Ferencék lakták. - Akkor igen nagy szegénység volt Magyarországon. Kilencéves leányka három falut bejártam mezítláb. Jártam, hogy hozzak egy darab kenyeret. És nem kaptam sehol. Hazajöttem három óra után a beteg édesanyám házához, és -inem tudtam egy darab kenyeret se adni neki. jÉdesapám a háborúban volt. S mások is ilyen szegények voltak, s a szegénység is vitte a népeket erre. Nekünk Sződön már megvolt az alap a házhoz, s akkor mondták, jöjjünk, itt jó helyünk lesz: Félen még a kerítés is kolbászból van... A Tolnába telepítettek közül volt, akit már nyolc év után hazahúzott a szíve az „asszonynak valóhoz" - vállalta a börtönt, a pénzbüntetést. S bár a közelmúltban egyre gyakoribbakká váltak a rokonlátogatások, az iskolai találkozók, a szülőföld hívása ezúttal sem maradt visszhangtalan. Hivatalos dokumentáció híján a féliek és a mórágyiak emlékezete alapján sikerült összeállítania Varsányi Borbálának és Machán Istvánnak a meghívandók névsorát. S akit hívtak, eljött, még ha napszámot kellett is vállalnia, hogy előteremtse az útiköltségre valót. A szülőfalu, Fél, s az otthonná vált település, Mórágy polgármestereinek köszöntő szavai, a kölcsönös figyelmességek, a Pörsök László által faragott kopjafa szentelése és a kitelepített családok legidősebb tagjai számára az emlékplakett átadása csak keretet adott az emlékezésnek. Medret az évtizedek alatt el nem mondott szavak áradásának, s lehetőséget az egymásra ismerésre. Mert vannak pillanatok, amikor a távolság és az idő nem elválaszt, hanem összeköt. Akkor is, ha fél évszázadnak kell eltelnie, mire megszólal a hazahívó harangszó. Nagy Janka Teodóra TV-VIDEO SZERVIZ. Javítás akár 24 órán belül is. ZSXZ B"° 9h Á 3 3és s s-
