Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-09-20 / 15. szám
1998. SZEPTEMBER 27. SZEKSZÁRDI 11 - Második ciklusát kezdi az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola élén. Mi került a kosárba eddigi ténykedése során, s milyen kihívásoknak néz elébe az intézmény az ezredforduló határán? - Amikor az első ciklusom vége felé közeledtünk, tanácsülésen értékeltük a tapasztalatokat. Ezt szükségesnek tartottam. Egyrészt azok• k, akik megválasztottak, szajelezni, másrészt magam számára is. Az ott elhangzottakból idézek. Úgy látjuk, hogy sokat és eredményesen dolgoztunk. Három éve válsághelyzetben vettük át a főiskolát. Akkor új gazdasági és szakmai vezetés állt fel, s három évvel később szakmailag, tartalmilag megújult, megerősödött főiskolát mutathatunk be. Idén volt az intézmény értékelése, a Magyar Akkreditációs Bizottság hivatalos eljárása. Ennek eredményeképpen ma a főiskola azon kevés számú intézményhez tartozik, amely megJ^pta a teljes akkreditációt, ^Piát nem a közbülső eljárásra utasítottak közé került. Az értékelés szinte felső fokon szólt az itt folyó tudományos munkáról. Nálunk a létszámot tekintve magasabb a kandidátusi fokozattal rendelkezők, illetve a PhD-képzésben résztvevők száma, mint más ilyen típusú főiskolákon. Ez egy tudatos politikának a része, hiszen a vezetés eddig és a jövőben is azt tekinti feladatának, hogy magas követelményeket támasszon a kollégák elé. Természetesen munkatársaink szakmai előmenetelét is igyekszünk menedzselni. Az értékelésben az is szerepelt, hogy a főiskola lényeges tudományos, szakmai közéleti funkciót is betölt. Valóban jelentős, országos pedagógiai, diákköri, illetőleg szaktudományi, testnevelési és sporttudományi, irodalmi konferenciákat tartottunk. Ezeken a szakterületek kiválóságai voltak jelen. Akadémikusok, egyetemi nagydoktorok. Az 1997-es Illyés-konferencián minden egyetem képviseltette magát tanszékvezetőkkel, akadémikusokkal. Munkatársaim elfogadták, hogy a minőség záloga az, hogy önmagukat képezzék. Az elmúlt években három kolléga szerezte meg a tudományok kandidátusa fokozatot. Elmondható tehát, hogy a főiskola sok évi kemény munka után megtalálta a helyét. Mint látható, kívülről is megújult az épület. Az elmúlt időszak fejlesztésének eredményeként közel 200 millió forintot sikerült ebbe invesztálni, ami a mai helyzetben igen nagy szó. Ami a jelen és a jövő feladatait illeti, az intézmény most válaszút előtt áll. A felsőoktatási törvény kötelezettségéből adódóan integráció, vagy bizonytalan jövő előtt. Mi úgy látjuk, hogy a szakmailag megalapozott integráció helyes elgondolás. Ha a pécsi egyetemmel összejönne a „házasság", sikerülne egy olyan vertikumot építeni, ami szerint mi képeznénk tanítókat, óvónőket főiskolai szinten, az egyetemen folyna a tanárképzés, tehát így lenne teljes a rendszer. Jó a kapcsolatunk, s ennek tudatában bízunk benne, hogy értelmes integráció alakul. Természetesen elismert félként, tehát főiskolai karként működnénk együtt. Most kezdjük az európai stúdiumok oktatását, amelyre közös pályázattal 250 ezer ECU-t nyertünk el. Saját hallgatóinkkal ismertetjük meg az Európai Unió történetét, gazdaságföldrajzát, jogrendszerét, szociálpolitikáját, pedagógiai újításait, 20. századi kultúráját. Tervezünk posztgraduális képzést, tanfolyamokat pedagógusoknak, illetve egy 4 féléves stúdiumot a közigazgatásban dolgozóknak. - Szakterületén, az irodalomtudományban publikációin túl is jelen van a város közéletében, főszerkesztője az Új Dunatájnak és 1992 óta szervezi a szüreti fesztivál író-politikus-találkozó eszmecseréit. - A főigazgatóság mellett nem akarom elhanyagolni szakmámat sem. Ezt talán jelzik az ebben az időszakban írott munkáim és az általam szervezett irodalomtudományi konferenciák is. A város közéletében való jelenlétet úgyszintén fontosnak tartom, s amiben tudok, segítek is, hogy Szekszárdot ne csak a méltán híres boráról, de mai kultúrájáról is ismerjék. Ami a szüreti fesztiváli programot illeti, az jelentős tanácskozássá nőtte ki magát, amelyen mindig a közép-európaiságról van szó. Az idei konferencia címe: Egymásról, egymás között Közép-Európában. Ez a némiképp poétikus cím azt takarja, hogy hogyan gondolkodunk a szomszéd népekről, milyen évszázadokban gyökeredzett előítéletekkel élünk együtt, és hogyan lehet e nézeteket meghaladni. Reményeink szerint erről folyik majd 25-én egész napos, tartalmas eszmecsere. Az előadók neve, azt gondolom erre garancia. Ivo Skrabalo Zágrábból, Bohumil DoleXál Prágából és Karol Wlachowsky, aki régi barátja Szekszárdnak, a közép-európai gondolkodásmódot fogja bemutatni. Magyarországi előadók Kiss Gy. Csaba professzor, a kérdés legjobb ismerője, illetve Fried István professzor Szegedről, aki az irodalmi vetületet vizsgálja és Szabolcs Ottó budapesti professzor, aki azt elemzi, hogy a magyarság hogyan jelenik meg Európa tankönyveiben. Mint mindig, ezúttal is szeretettel várjuk az érdeklődőket a Művészetek Házába. Diákokat, felnőtteket, nyugdíjasokat, mindenkit, akiket közép-európaiságunk érdekel. Németh Judit Régi-új főigazgató HrT ' ' sjMm a főiskola élén Dr. Horváth Béla főigazgató ÉXI Bt. Kövendi S. u. 1. Tel./fax: 413-157. ^MWMVimM MMmMMimmmMa
