Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-09-20 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 1998. SZEPTEMBER 20. VASARNAP ALPOLGÁRMESTEREK A NÉGY ÉVRŐL Az önkormányzatokról szóló törvény az alpolgármesterek számát tekintve semmilyen előírást nem tartalmaz. Szekszárdon a második önkormányzati ciklusban - az 1990-94 között kialakult gyakorlatnak megfelelően - két társadalmi megbízatású alpolgármester látott el - a polgármester mellett - városvezetési feladatokat. CSÁKI BELA - az oktatás-művelődésért felelős alpolgármester Az 1994 és '98 közötti önkormányzati működést alapvetően eredményesnek tartom. Az előző testület kiemelt ágazatnak tekintette az oktatás ügyét. Az 1994ben megalakult önkormányzat szintén stratégiai feladatként fogott hozzá az oktatási, művelő•

p terület alakításához, fejlesz;éhez. Szekszárd iskolaváros, 11.800 diák tanul a városban. Célkitűzésünk a ciklus elején azt volt, hogy egyetlen oktatási intézményt se kelljen bezárni, valamennyi intézményünknek biztosítani tudjuk a működési feltételeket. Ezt sikerült teljesítenünk: az elmúlt négy évben az oktatás, művelődés területén működő intézményeink jelentős mértékben gyarapodtak, és ami nagyon fontos, pénzt tudtunk fordítani a minőségi feladatok ellátására, megoldására. Jelentős pénzösszegeket fordítottunk az intézmények beruházására, felújítására: elkészült a IV. iskola tetőtér-beépítése, hamarosan befejeződik a Garay János Gimnázium felújí^fea, megtörtént a zeneiskola tetőtér-beépítése, felújítása. Ahhoz, hogy ezek a beruházások megtörténhessenek, először a város pénzügyi helyzetét kellett rendezni. Amikor a testület megalakult a város 500 milliós hitelállománnyal rendelkezett, ezért 1995-ben nagyon szigorú megszorító intézkedéseket kellett bevezetni. A megszorító intézkedéseknek és a közben meginduló gazdasági fejlődésnek köszönhetően a város pénzügyileg stabilizálódott, az új testületnek már csak 300 milliós hiánnyal kell számolnia. A város az elmúlt négy évben nagyon sokat áldozott a különböző civil szervezetek, sportegyesületek, alapítványok támogatására. Ezek a kulturális élet háttértevékenységét végző szervezetek megmaradtak, sőt gyarapodtak. Nagy eredménynek tartom, hogy megalkotta a város a oktatási koncepcióját és a koncepcióhoz kapcsolódóan elkészültek az intézmények pedagógiai programjai. Minden oktatási intézménynek 2003-ig elfogadott pedagógiai programja van. Nem tudtunk előrelépni az iskolákon belüli bérezések tekintetében. Olyan célkitűzéseink voltak, hogy a nyelvtanárokat és a számítástechnikát oktatóknak valamilyen rendszer szerint bérpótlékot állapítsunk meg, hogy ott tudjuk őket tartani az iskolákban és ezáltal az oktatás színvonalát emeljük. A pénzügyi stabilizációnak ára volt. A város jelentős vagyontárgyait adta el, hogy stabilitását megőrizze. Az időközben meginduló gazdasági fejlődés - a helyiadóbevétel az idei évben közel 600 millió forint - a befolyó bevételek adnak garanciát arra, hogy azok a célkitűzések, amelyeket a városnak meg kell valósítania megvalósulhassanak. Azt gondolom, hogy olyan elmaradásunk, amelyre lett volna pénzügyi lehetőségünk nincs. Megtettük, amit meg tudtunk tenni. A választások után megalakuló új testületnek olyan kondíciókkal adjuk át a várost, amely garantálni tudja a következő ciklus hasonló szintű munkáját. FODOR MIKLÓS - a gazdasági területért felelős alpolgármester Az a jelentősnek mondható intézményfelújítás, amit ebben a ciklusban elvégeztünk - a hitelállomány csökkentése mellett nagyon sok más önkormányzati vezető figyelmét kivívta. Sokan kérdezték tőlünk, hogyan és miből teremtettük meg ennek a programnak a finanszírozását. A gazdaságfejlesztés területén olyan technikákat alkalmaztunk, amelyek segítették a városban működő kisvállalkozásokat. Támogattuk azokat a beruházásokat, amelyek munkahelyeket teremtettek. Az idei évben például csak ilyen célokra 20 millió forintot fordítottunk. Sajnos - véleményem szerint a parlamenti képviselők lobbyzásának hiányában - térségünket a nagy beruházások elkerülték. Az országos területfejlesztési pénzeknek csak 5%-a jutott a DélDunántúlra. Nagyon nehéz helyzetből indultunk. A város örökölt egy olyan gazdaságszerkezetet, amelyet leginkább a leányvállalati struktúra jellemzett, és amikor az anyavállalatok a piaci versenyre kényszerültek, sorban zárták be vidéki leányvállalataikat, és vitték el a még piacképes gyártmányaikat. 1992-ben indítottuk azt a gazdaságélénkítő programot, amely most érik be. Az önkormányzat segítségével az elmúlt négy évben kétezer új munkahely teremtődött a városban. Ha nem ezt az utat járjuk - véleményem szerint - a szociális gondokat ma már képtelen lenne kezelni a város. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a befektetőket ma már ingyenes területátadással, adókedvezménnyel nem lehet idecsábítani. A befektetni szándékozók ma már a szakképzett munkaerőt, illetve a térség piaci potenciálját vizsgálják, amikor egy-egy térség mellett döntenek. Ezért is tartom bölcs lépésnek, hogy az elmúlt időszakban az önkormányzat stratégiai feladatként kezelte az oktatásügyet. A befektetői bizalom megszerzése egy hosszú folyamat. A befektető az első ütemben soha nem a csúcstechnológiával jelentkezik egy térségben, hanem hozza a betanított munkát igénylő technikát, majd ha kedvezőek a piaci tapasztalatai, hozza a fejlettebb technikát és csak aztán a csúcstechnikát. Az ipari park létrehozásával megteremtettük annak a lehetőségét, hogy ez a folyamat Szekszárdon elinduljon. Az országos területfejlesztési koncepció fókuszba helyezte Szekszárdot. A megépülő M 6os, az M 56-os és az M 9-es út és a Duna-híd az észak-dél és a kelet-nyugat közötti közlekedés centrumába helyezi Szekszárdot. Ezek az infrastrukturális fejlesztések és az épülő tehermentesítő út - amely újabb területeket kapcsolhat az iparfejlesztésbe - remélhetőleg olyan gazdasági fejlődést indukál a térségben, amely évtizedekre meghatározza a város fejlődését. A négy évre visszatekinve: természetes, hogy álmainkat szerettük volna megvalósítani. Azonban a legnagyobb kihívás mindig az, hogy az álmokat és a realitásokat összhangba hozzuk. Azt gondolom: ez többé-kevésbé sikerült. GÁL 4