Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-09-06 / 13. szám

Cséke Miklóssal - aki szinten Pro Urbe díjat kapott - a következő számunkban találkozhatnak. Dr. Kelemen Endre nyugalmazott főorvos, címzetes egyetemi docens Dr. Bíró János latin-magyar szakos tanár - Életem nagyobb felét Szekszárdon töltöttem. 1962-ben talán az ország legfiatalabb sebész főorvosaként jöttem ide. Előtte 5 éven át Kaposváron dolgoztam. Volt adjunktusomnak, dr. Bodosy Mihálynak köszönhetem, hogy lettem, aki. Itt Szekszárdon szakmailag nagyon jól éreztem magam, nem utolsósorban boldogult Szentgály Gyula miatt. Minden segítséget megkaptam és nem is vártak tőlem mást, minthogy képességeim szerint a legjobban dolgozzam. Nem kellett lefeküdnöm soha senkinek. így, ahogy az évek mentek, körülöttem volt a város, láttam fejlődését, megszerettem anélkül, hogy valami nagyon megfogott volna a maga ódonságával. Tősgyökeres pestiként a légkört kedveltem meg. Elfogadtak engem is. Azt éreztem, hogy szeretnek, ami arra sarkallt, hogy viszontszeressek. Sokfelé hívtak professzornak, de nem gondoltam az elmenetelre. Az ilyen típusú karrier nem érdekelt. Itt értem el eredményeket a gyakorlati munkában, az orvosi irodalomban. Amikor idekerültem, még újdonsága volt a sebészetnek a sebészeli kórélettan. Ma ez a gyakorlati munka alfája és ómegája. Még Bodosy Mihály vett rá, hogy foglalkozzam vele, mert e szakterület a világon is gyerekcipőben járt. Tehát az infúziós, intenzív terápiának az alapjait, amit ma már mindenki ismer, akkor kezdtük lerakni. Szekszárdon először ezt vezettem be, úgy érzem sikerrel, mert a mindennapok betegeinek javát szolgálta. Az érsebészet, amivel később kezdtem foglalkozni, egyes betegrétegeket érintett. Aztán jött a veseütőér-szűkülettel kapcsolatos magas vérnyomás műtéti kezelése. Ezt is itt végezték először a szekszárdi sebészeten. Nos, úgy döntöttem, én innen el nem megyek, jól érzem magam. Ma is itt vagyok, és úgy vélem, itt is fejezem be a pályafutásomat. Már feleségem révén is Szekszárdhoz tartozom. E foglalkozás mellett kikapcsolódásként ott volt a zene, ennek művelése is megadatott nekem, s szerencsésen ez is Szekszárdhoz kapcsolódik. Hogy mi kellett a sikeres életúthoz? Elméleti alap, a műtétekbe való fokozatos beletanulás, aztán a betegek teljes körű gondozása operáció előtt és után, na meg a manualitás, a szó nem köznapi értelmében vett kézügyesség. A tehetséget felmenőinknek köszönhetjük, nem lehet tanulni. Számtalan szakmai szituációt nem lehet leírni, könyvből elsajátítani. Mindig akadnak helyzetek, amikor improvizálni kell, gyorsan dönteni. Szoktam hangsúlyozni, hogy a pozitív tulajdonságok szakmában, művészetben tulajdonképpen nem dicséretre méltóak, mert az illető nem tehet arról, hogy tehetséget kapott az Úristentől. Azt legfeljebb csak megköszönheti. A negatív élmények jobban megmaradtak. A gondok érzéséi nem lehet csak úgy levetni, még akkor sem, ha tudom, nem tudok segíteni. Voltak kihívásos műtétek, váratlan események, éjszakai operációk... A zene ennek elviselésére nagyon sokat segített. Műveltem, kikapcsolódtam. Ma pedig pláne nem unatkozom általa. Egyébként szerelni is tudok. A házam felét magam csináltam. Üvegezés, festés, tetőjavítás, csatornaépítés már játék nekem. Végül nagyon nagy állat- és természetbarát vagyok. Feleségem is. Minden kutyánk talált volt, csak a Benőke származott a fóti menhelyről. 24 évet élt nálunk. A többiek is mind abszolút családtagok voltak. Mint most is az Ödönke. Németh Judit - A magyar nyelv és irodalom ápolása, szépségének megéreztetése, tanítása volt a munkám, szakfelügyelőként is. Arról szólnék, hogy mi volt a hivatásom lényege, s hogy a magas tanügyi elképzelés a valóságban olykor hogyan sült el. Már ebben az érában Darvas József minisztertől azt a megbízást kaptam, hogy menjek el az általános iskolákba és ^Rcm meg, hogy a magas, fő tudományos koncepciókból mi lesz a valóságban. A feladat az volt, hogy vajon az irodalomórán a formai és tartalmi elemzés elvárásaik szerint hogyan érvényesül, azaz hogyan készítsenek elő a középiskolai tanulmányokra. Hát sehogy. A dolog tárgyi természetéből következik, hogy nehéz, veretes Ady-versek elemzésével a gyerekek életkora folytán az általános iskola nem tud megbirkózni. Az oktatási vezénylés ott követte el a nagy hibát, hogy olyan súlyos feladatokat rótt az alapoktatásra, ami teljesíthetetlen. Magam arra törekedtem, hogy a tartalom és forma jegyében a tanulók értsék és szeressék a tanítást. Nem kell merev szabályokat alkalmazni, de a tárgyi, tartalmi, formai, t

tikai tudnivalókat el kell sajái. Enélkül nem megy. Ehhez bizonyos nyelvi feltételek kellenek. Amikor idekerültem zavart az a nyelvi idegenség a köz- és hivatali beszédben, amit tapasztaltam, ezért azt gondoltam, hogy művelő munkával kell kezdenem. Tervbe vettem, hogy nyelvünk léteredetét, történeti fejlődését megéreztessem. Nehéz volt a dolgom, mert ez nem volt követelmény, mégis az efféle ízelítők nagyon jól hatottak. Sok tanuló tovább érdeklődött. Egyébként szakfelügyeleti munkám során nagyon sok kiváló tanárt ismertem meg, akinek elmondtam, hogy szeretnék úgy tanítani, ahogyan ők. Magam is mindig tanultam. A tanár... legyen ma is olyan, hogy a tanulók érezzék, jött valaki. Nem akárki. Hogy mély kút amiből ő merít. Felkészülése alapos legyen, ne mechanikus, hanem átélt tudás. Hogy tudják, amit mond az igaz. De engedje meg, hogy mások igazsága is érvényesüljön. Amíg élünk tennünk kell. Illyés Gyula egyik legfőbb tanítása az, hogy tegyük, amit tenni tudunk! N. J.