Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-06-28 / 12. szám

1998. JÚNIUS 28. SZEKSZÁRDI 15 Három év Németországban Steib Roland, aki idén érettségizett a Garay János Gimnáziumban, az átlagos­nál talán több élménnyel gazdagodott kö­zépiskolás évei során, hiszen az első két osztályt Németországban töltötte. Vele be­szélgettünk kinti élményeiről. - Hogyan jutottál a lehetőséghez, hogy Németországban élj? - Kedvező munkalehetőséget kapott apukám, és így a Frankfurt mellett fekvő Mainzba költöztünk. A munka mellett a nyelv elsajátítása vonzott bennünket. Egy városszéli lakótelepen laktunk, és a beilleszkedést könnyítette, hogy nagybá­tyám családja is kint él. A suli 5 km-re volt a lakásunktól és mindig biciklivel jártam. Évi 3000 km-t biztosan megtet­tem csak az iskolába járással. A hetedik • tály elvégzése után költöztünk Né­tországba és másodikban érkeztünk haza, pontosabban nem az egész család, húgom ugyanis Mainzban járja az általá­nos iskolát. - Hogy boldogultál a nyelvvel? - Eleinte nehezen, mert hetedikig oroszt tanultam, és csak azután kezdtem el különtanárhoz járni, miután eldöntöt­tük, hogy kiköltözünk. A fél év felkészü­lés azonban nem bizonyult elegendő­nek, körülbelül egy éve laktunk Néme­tországban mire valóban értettem, miről is esik szó a tanórákon. A három év alatt viszont sikerült olyan szint­re jutnom, hogy letettem a felsőfokú nyelvvizsgát. - Milyen iskolába jártál? - Bár nem vagyok vallá­sos, egyházi fiúiskolába jár­tam, mert ez volt a legke­ményebb suli a környéken. Ott - úgy vettem észre ­nincs akkora fegyelem, mint itthon, még az elit is­kolákban is fegyelmezetle­nebbek, mint a magyar középiskolák­ban. Azonban talán nincs is szükség ek­kora fegyelemre, hiszen láthatjuk, hol tart Németország és a fejlettségét az ál­lampolgároknak köszönheti. A suliban alacsonyabb a követelményszint is, de a diákok elhelyezkedése, és továbbtanulá­sa könnyebben megy. Az isiban a nyelv­tanítás sokkal magasabb színvonalon ment, azonban a többi tárgyat nem vet­ték igazán komolyan. Én franciát és an­golt tanultam az utóbbiból le is tettem a középfokú nyelvvizsgát és a francia ta­nulást itthon folytatom. - Mit csináltál a szabadidődben? - Németországban több szórakozási lehetőség van, ám én ezeket nem igazán használtam ki, mert számomra az igazi kikapcsolódást a sport jelenti. Ezt talán a szüleimtől örököltem, akik szintén sportemberek. Kint kézi­labdáztam, ezenkívül do­bóatléta vagyok, és nagyon szeretek kerékpározni. Minthogy szívesen vagyok egyedül előfordul, hogy fe­lülök a biciklire, elkereke­zek valahova és csak bá­mészkodom. A sport na­gyon fontos számomra, va­lójában egyenértékű a ta­nulással. - Milyen szép és kellemetlen élmé­nyeket szerezték Németországban való tartózkodásod során? - Szerencsére a legrosszabb ami kint történt velem, az volt, hogy kicsit meg­rongálták a kerékpáromat. Kellemes él­ményt azonban annál többet őrzök. Na­gyon emlékezetesek például az ATP te­nisz-világbajnokságok, amelyet minden év novemberében tartanak Frankfurt­ban. A sporteseményen a világ legjobb 8 játékosa méri össze tudását. Ezenkívül gyakran tettünk kirándulásokat, ame­lyek közül a leggyönyörűbb, a látványos Moselle völgyének megtekintése volt. - Melyek a különbségek Németország illetve Magyarország között? - Németország gazdaságilag jóval fej­lettebb, és az emberek zárkózottabbak, mint idehaza. A beilleszkedés hamar ment, de igazi barátokat sokkal köny­nyebben szerzek itthon. - Melyek az előnyei és hátrányai annak, hogy kint éltél három éven keresztül? - Előnye, hogy megtanultam a nyel­vet felsőfokú szinten. Hátránya pedig, hogy a beilleszkedés nem volt egyszerű, mert nem beszéltem a nyelvet és, hogy hazajövetelemkor matematikából, fizi­kából és magyarból sokat kellett pótol­nom. A helyzetem azonban nehezebb lett volna, ha fél évvel később érkezem haza, mert így egyszerűbb volt behoz­nom a lemaradást. - Pályaválasztás előtt állsz, hova nyúj­tottad be a jelentkezési lapodat? - A pontszámaim alapján a műszaki egyetemre felvennének, de jelentkeztem az ELTE meteorológus szakára, ahol júli­us elején szóbelizek matekból és fizikából. - Tervezed, hogy később külföldön élj? - Bízom benne, hogy az ELTE-re be­jutok - ide egyébként mindössze 20 fő kerül be - és ott talán sikerül kiemelke­dő eredménnyel egy ösztöndíjat szerez­nem, és így külföldre utaznom. Persze ez nem egyszerű, de talán könnyebb ala­csony létszámú csoportban a legjobbnak lenni, mint 500 diák közül kiemelkedni. Mindenesetre szívesen élnék újra kül­földön, ha lehetőségem lenne rá. (a.e) A nyár eljövetele nekünk, diákoknak a pihenést, kikapcsolódást és a nagy bulikat jelenti. Igen ám, de hol lehet bulizni? Korábban központi problémát je­lentett a fiataloknak, hogy nem igazán adódott szó­rakozóhely. A jövőben azonban úgy tűnik, ez a gond megoldódik, mivel épül egy szórakoztató- és bevá­sárlóközpont a TOP CENTER.A 40 ezer négyzet­méternyi területen - a tervek szerint - '99. áprilisá­I ban már állni fog az épület. Markovics Mihály, a Limex Kft. alkalmazottja mondta el nekünk, milyen szolgáltatásokat nyújt majd a TOP CENTER. - Öt multiplex rendszerrel felszerelt mozink lesz, a jegy kb. 400 Ft-ba kerül majd, és tartalmazza a busz­jegy árát is, tehát aki felmutatja a jegyét, ingyen utazhat központunkba. A multiplexrendszer azt je­lenti, hogy sztereó hanghatású és extra képhatású előadást élvezhet a néző kényelmes, nagy ülőhelyén. A miénk lesz az első vidéki mozi, amely rendelkezik ezzel a rendszerrel. A sportkedvelők rendelkezésére 5 fallabdapálya, tekepálya, biliárdszalon, fitnesz-tercm és mászófal áll majd, ezenkívül egy 20-25 méteres átmérőjű kör' nagyságú korcsolyapályát tervezünk, ahová szívesen szállítanánk diákokat az iskolai tornaóra keretében. Az épület a négysávos elterelőút mellett helyezke­dik majd el, az alapozási munkákat már megkezd­tük. Három műszakban folyik az építkezés, éjeire ki­világítjuk a területet, és így sosem szünetel a munka. Azért ezt a helyet választottuk, mert fél óra alatt 210 ezer ember képes elérni ide a környező települések­ről. Minthogy szombaton és vasárnap is nyitva tar­tunk majd, és szerencsés forgalmi helyen építke­zünk, így számítunk a nagy forgalomra. A jövőben bérlőink egy 400 autónak helyt adó alagsori parkolót vehetnek igénybe. Ezenkívül egy 650 férőhelyes fel­színi parkolót és benzinkutat építünk vendégeink számára. A már említett szolgáltatásainkon kívül terveinkben szerepel egy 260 m hosszú bevásárlóutca, amelyben extrém sportszaküzlet, táskás, divatruházat, ajándék­bolt, játék- és virágüzlet, valamint 3-4 autószalon ta­lálható majd. A családokra is gondoltunk és gyermek­Szekszárdi szórakozóhelyek megőrzőt tervezünk, hogy a szülők nyugodtan bejár­hassák az épületet. Vendégeink jólétének érdekében légkoncicionáló berendezést szerelünk fel. Arra az esetre, ha vásárlóink megéheznének, gyorséttermeket is építünk. Áruházaink is lesznek, valamint könyvkiadó, ékszerüzletek, játékterem, műszaki áruház és hangstúdió. Tulajdonképpen a célunk egy olyan központ létre­hozása, ahol mindent egy helyen talál meg.a vevő, és közben még szórakozási lehetősége is adódik. * Ez várható tehát a jövő évre, azonban idén nyáron sem kell unatkoznunk. A városközpontban található BOOGIE-CLUB, bár nem régen nyílt meg, hétvége­ken dugig tömve van mulató emberekkel. Hétközben a hely nagyon kihalt, de ez valószínűlag a kellemes idő miatt van így, hiszen télen, amikor nem lehet a padokon üldögélni, valahová menni kell. Is­merőseim számára ez korábban elég sok gondot okozott, mert otthon unalmas, más lehetőség pedig nem igazán adódott arra, hogy a baráti Jcör összejöj­jön beszélgetni. Ez a probléma a BOOGIE-CLUB-bal remélhető­leg megoldódik. A szórakozóhely a Garay téren ta­lálható, és nemcsak fiatalok, de középkorúak is akadnak bőven. A zenét Hirci Tamás szolgáltatja, fél 12-től és in­nentől be is indul a buli. Nosztalgiazene és napjaink slágerei vegyesen hangzanak el az este folyamán. Ha időben érkezünk, le is tudunk ülni, de éjféltől erre már nincs esély. A tömeg fokozatosan sűrűsödik, és sajnos a terem ezáltal egyre füstösebb lesz, hiszen a cigaretta egyeseknél a buli elmaradhatatlan tartozé­ka. Ez azonban nem akadályozza a fiatalságot ab­ban, hogy újra és újra ellátogasson a klubba. Sebestyén Csabát, egy fiatalt kérdeztünk arról, hogy miért ezt a szórakozóhelyet választotta péntek este? - Már ötödször vagyok itt, tetszik a hely és jó, hogy a központban van. Nem szeretek kimenni a városból, és így legalább le van a gond az utazgatásról. Miután Csaba ezt elmondta nekünk - látván, hogy jegyzetfüzetem van - egy középkorú hölgy lépett hozzánk, hogy megkérjen bennünket, tolmácsoljam kedves olvasóinknak: szerinte a klub nem fiatalok­nak való és a zene is inkább az ő korosztályának fe­lel meg. A tulajdonosokkal Lisztmayer Ádámmal és Ritter Zoltánnal beszélgettünk arról, hogy valójában mely generációnak szánták a szórakozóhelyet. - A 25-30 év körüliekre számítottunk, nekik szeret­tünk volna olyan szórakozási lehetőséget biztosítani, ahol nem a technót, a rávet és a hauset játsszák, ha­nem táncolható zene szól. Eleinte ez a korosztály al­kotta a „törzsközönséget", de hamarosan kiszorítot­ták őket a középiskolások. Pakson létesítettünk már egy hasonló klubot, és mivel nagy volt iránta az ér­deklődés, Szekszárdon is megpróbálkoztunk egy szó­rakozóhely nyitásával. A központban találtuk meg az ideális helyet, egy pincét, amelyet 3 hónap alatt fel­újítottunk, és egész hangulatossá tettünk. A klub te­rülete nem túl nagy, de nem is szerettünk volna ez­res tömeget.A rendfenntartásra kidobófiúkat alkal­mazunk, akik civilben figyelik az eseményeket, de még sosem volt gond. A nosztalgiazene talán nem annyira kapcsolódik a droghoz, mint a house, ezért könnyebb elkerülnünk a kábítószerezést, de sajnos manapság ezt már nehéz kiszűrni. Kis haszonkulccsal dolgozunk, alacsonyak az ára­ink, mert szeretnénk, ha vendégeink évek múlva is visszatérnének. Az embereket nem könnyű kimozdí­tani otthonról, de ami a forgalmunkat illeti, szeren­csére nem panaszkodhatunk. Remélhetőleg tudtunk egy kis segítséget nyújtani nektek, ha nem volt ötletetek, hol töltsétek a hétvé­gét. Jó szórakozást! Aszódy

Next

/
Oldalképek
Tartalom