Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-06-28 / 12. szám

1998. JÚNIUS 28. SZEKSZÁRDI 15 Három év Németországban Steib Roland, aki idén érettségizett a Garay János Gimnáziumban, az átlagosnál talán több élménnyel gazdagodott középiskolás évei során, hiszen az első két osztályt Németországban töltötte. Vele beszélgettünk kinti élményeiről. - Hogyan jutottál a lehetőséghez, hogy Németországban élj? - Kedvező munkalehetőséget kapott apukám, és így a Frankfurt mellett fekvő Mainzba költöztünk. A munka mellett a nyelv elsajátítása vonzott bennünket. Egy városszéli lakótelepen laktunk, és a beilleszkedést könnyítette, hogy nagybátyám családja is kint él. A suli 5 km-re volt a lakásunktól és mindig biciklivel jártam. Évi 3000 km-t biztosan megtettem csak az iskolába járással. A hetedik •

tály elvégzése után költöztünk Nétországba és másodikban érkeztünk haza, pontosabban nem az egész család, húgom ugyanis Mainzban járja az általános iskolát. - Hogy boldogultál a nyelvvel? - Eleinte nehezen, mert hetedikig oroszt tanultam, és csak azután kezdtem el különtanárhoz járni, miután eldöntöttük, hogy kiköltözünk. A fél év felkészülés azonban nem bizonyult elegendőnek, körülbelül egy éve laktunk Németországban mire valóban értettem, miről is esik szó a tanórákon. A három év alatt viszont sikerült olyan szintre jutnom, hogy letettem a felsőfokú nyelvvizsgát. - Milyen iskolába jártál? - Bár nem vagyok vallásos, egyházi fiúiskolába jártam, mert ez volt a legkeményebb suli a környéken. Ott - úgy vettem észre nincs akkora fegyelem, mint itthon, még az elit iskolákban is fegyelmezetlenebbek, mint a magyar középiskolákban. Azonban talán nincs is szükség ekkora fegyelemre, hiszen láthatjuk, hol tart Németország és a fejlettségét az állampolgároknak köszönheti. A suliban alacsonyabb a követelményszint is, de a diákok elhelyezkedése, és továbbtanulása könnyebben megy. Az isiban a nyelvtanítás sokkal magasabb színvonalon ment, azonban a többi tárgyat nem vették igazán komolyan. Én franciát és angolt tanultam az utóbbiból le is tettem a középfokú nyelvvizsgát és a francia tanulást itthon folytatom. - Mit csináltál a szabadidődben? - Németországban több szórakozási lehetőség van, ám én ezeket nem igazán használtam ki, mert számomra az igazi kikapcsolódást a sport jelenti. Ezt talán a szüleimtől örököltem, akik szintén sportemberek. Kint kézilabdáztam, ezenkívül dobóatléta vagyok, és nagyon szeretek kerékpározni. Minthogy szívesen vagyok egyedül előfordul, hogy felülök a biciklire, elkerekezek valahova és csak bámészkodom. A sport nagyon fontos számomra, valójában egyenértékű a tanulással. - Milyen szép és kellemetlen élményeket szerezték Németországban való tartózkodásod során? - Szerencsére a legrosszabb ami kint történt velem, az volt, hogy kicsit megrongálták a kerékpáromat. Kellemes élményt azonban annál többet őrzök. Nagyon emlékezetesek például az ATP tenisz-világbajnokságok, amelyet minden év novemberében tartanak Frankfurtban. A sporteseményen a világ legjobb 8 játékosa méri össze tudását. Ezenkívül gyakran tettünk kirándulásokat, amelyek közül a leggyönyörűbb, a látványos Moselle völgyének megtekintése volt. - Melyek a különbségek Németország illetve Magyarország között? - Németország gazdaságilag jóval fejlettebb, és az emberek zárkózottabbak, mint idehaza. A beilleszkedés hamar ment, de igazi barátokat sokkal könynyebben szerzek itthon. - Melyek az előnyei és hátrányai annak, hogy kint éltél három éven keresztül? - Előnye, hogy megtanultam a nyelvet felsőfokú szinten. Hátránya pedig, hogy a beilleszkedés nem volt egyszerű, mert nem beszéltem a nyelvet és, hogy hazajövetelemkor matematikából, fizikából és magyarból sokat kellett pótolnom. A helyzetem azonban nehezebb lett volna, ha fél évvel később érkezem haza, mert így egyszerűbb volt behoznom a lemaradást. - Pályaválasztás előtt állsz, hova nyújtottad be a jelentkezési lapodat? - A pontszámaim alapján a műszaki egyetemre felvennének, de jelentkeztem az ELTE meteorológus szakára, ahol július elején szóbelizek matekból és fizikából. - Tervezed, hogy később külföldön élj? - Bízom benne, hogy az ELTE-re bejutok - ide egyébként mindössze 20 fő kerül be - és ott talán sikerül kiemelkedő eredménnyel egy ösztöndíjat szereznem, és így külföldre utaznom. Persze ez nem egyszerű, de talán könnyebb alacsony létszámú csoportban a legjobbnak lenni, mint 500 diák közül kiemelkedni. Mindenesetre szívesen élnék újra külföldön, ha lehetőségem lenne rá. (a.e) A nyár eljövetele nekünk, diákoknak a pihenést, kikapcsolódást és a nagy bulikat jelenti. Igen ám, de hol lehet bulizni? Korábban központi problémát jelentett a fiataloknak, hogy nem igazán adódott szórakozóhely. A jövőben azonban úgy tűnik, ez a gond megoldódik, mivel épül egy szórakoztató- és bevásárlóközpont a TOP CENTER.A 40 ezer négyzetméternyi területen - a tervek szerint - '99. áprilisáI

ban már állni fog az épület. Markovics Mihály, a Limex Kft. alkalmazottja mondta el nekünk, milyen szolgáltatásokat nyújt majd a TOP CENTER. - Öt multiplex rendszerrel felszerelt mozink lesz, a jegy kb. 400 Ft-ba kerül majd, és tartalmazza a buszjegy árát is, tehát aki felmutatja a jegyét, ingyen utazhat központunkba. A multiplexrendszer azt jelenti, hogy sztereó hanghatású és extra képhatású előadást élvezhet a néző kényelmes, nagy ülőhelyén. A miénk lesz az első vidéki mozi, amely rendelkezik ezzel a rendszerrel. A sportkedvelők rendelkezésére 5 fallabdapálya, tekepálya, biliárdszalon, fitnesz-tercm és mászófal áll majd, ezenkívül egy 20-25 méteres átmérőjű kör' nagyságú korcsolyapályát tervezünk, ahová szívesen szállítanánk diákokat az iskolai tornaóra keretében. Az épület a négysávos elterelőút mellett helyezkedik majd el, az alapozási munkákat már megkezdtük. Három műszakban folyik az építkezés, éjeire kivilágítjuk a területet, és így sosem szünetel a munka. Azért ezt a helyet választottuk, mert fél óra alatt 210 ezer ember képes elérni ide a környező településekről. Minthogy szombaton és vasárnap is nyitva tartunk majd, és szerencsés forgalmi helyen építkezünk, így számítunk a nagy forgalomra. A jövőben bérlőink egy 400 autónak helyt adó alagsori parkolót vehetnek igénybe. Ezenkívül egy 650 férőhelyes felszíni parkolót és benzinkutat építünk vendégeink számára. A már említett szolgáltatásainkon kívül terveinkben szerepel egy 260 m hosszú bevásárlóutca, amelyben extrém sportszaküzlet, táskás, divatruházat, ajándékbolt, játék- és virágüzlet, valamint 3-4 autószalon található majd. A családokra is gondoltunk és gyermekSzekszárdi szórakozóhelyek megőrzőt tervezünk, hogy a szülők nyugodtan bejárhassák az épületet. Vendégeink jólétének érdekében légkoncicionáló berendezést szerelünk fel. Arra az esetre, ha vásárlóink megéheznének, gyorséttermeket is építünk. Áruházaink is lesznek, valamint könyvkiadó, ékszerüzletek, játékterem, műszaki áruház és hangstúdió. Tulajdonképpen a célunk egy olyan központ létrehozása, ahol mindent egy helyen talál meg.a vevő, és közben még szórakozási lehetősége is adódik. * Ez várható tehát a jövő évre, azonban idén nyáron sem kell unatkoznunk. A városközpontban található BOOGIE-CLUB, bár nem régen nyílt meg, hétvégeken dugig tömve van mulató emberekkel. Hétközben a hely nagyon kihalt, de ez valószínűlag a kellemes idő miatt van így, hiszen télen, amikor nem lehet a padokon üldögélni, valahová menni kell. Ismerőseim számára ez korábban elég sok gondot okozott, mert otthon unalmas, más lehetőség pedig nem igazán adódott arra, hogy a baráti Jcör összejöjjön beszélgetni. Ez a probléma a BOOGIE-CLUB-bal remélhetőleg megoldódik. A szórakozóhely a Garay téren található, és nemcsak fiatalok, de középkorúak is akadnak bőven. A zenét Hirci Tamás szolgáltatja, fél 12-től és innentől be is indul a buli. Nosztalgiazene és napjaink slágerei vegyesen hangzanak el az este folyamán. Ha időben érkezünk, le is tudunk ülni, de éjféltől erre már nincs esély. A tömeg fokozatosan sűrűsödik, és sajnos a terem ezáltal egyre füstösebb lesz, hiszen a cigaretta egyeseknél a buli elmaradhatatlan tartozéka. Ez azonban nem akadályozza a fiatalságot abban, hogy újra és újra ellátogasson a klubba. Sebestyén Csabát, egy fiatalt kérdeztünk arról, hogy miért ezt a szórakozóhelyet választotta péntek este? - Már ötödször vagyok itt, tetszik a hely és jó, hogy a központban van. Nem szeretek kimenni a városból, és így legalább le van a gond az utazgatásról. Miután Csaba ezt elmondta nekünk - látván, hogy jegyzetfüzetem van - egy középkorú hölgy lépett hozzánk, hogy megkérjen bennünket, tolmácsoljam kedves olvasóinknak: szerinte a klub nem fiataloknak való és a zene is inkább az ő korosztályának felel meg. A tulajdonosokkal Lisztmayer Ádámmal és Ritter Zoltánnal beszélgettünk arról, hogy valójában mely generációnak szánták a szórakozóhelyet. - A 25-30 év körüliekre számítottunk, nekik szerettünk volna olyan szórakozási lehetőséget biztosítani, ahol nem a technót, a rávet és a hauset játsszák, hanem táncolható zene szól. Eleinte ez a korosztály alkotta a „törzsközönséget", de hamarosan kiszorították őket a középiskolások. Pakson létesítettünk már egy hasonló klubot, és mivel nagy volt iránta az érdeklődés, Szekszárdon is megpróbálkoztunk egy szórakozóhely nyitásával. A központban találtuk meg az ideális helyet, egy pincét, amelyet 3 hónap alatt felújítottunk, és egész hangulatossá tettünk. A klub területe nem túl nagy, de nem is szerettünk volna ezres tömeget.A rendfenntartásra kidobófiúkat alkalmazunk, akik civilben figyelik az eseményeket, de még sosem volt gond. A nosztalgiazene talán nem annyira kapcsolódik a droghoz, mint a house, ezért könnyebb elkerülnünk a kábítószerezést, de sajnos manapság ezt már nehéz kiszűrni. Kis haszonkulccsal dolgozunk, alacsonyak az áraink, mert szeretnénk, ha vendégeink évek múlva is visszatérnének. Az embereket nem könnyű kimozdítani otthonról, de ami a forgalmunkat illeti, szerencsére nem panaszkodhatunk. Remélhetőleg tudtunk egy kis segítséget nyújtani nektek, ha nem volt ötletetek, hol töltsétek a hétvégét. Jó szórakozást! Aszódy