Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-06-17 / 11. szám
15 1998. JÚNIUS 17. SZEKSZÁRDI Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Vendégem a Gemenc presszóban dr. Fekete Tamás, akit negyedszázados ügyvédi munkája után, 1998. május l-jétől a Köztársasági Elnök, a Tolna Megyei Bíróság bírájává nevezett ki. Az ügyvédi hivatás választásáról, • épségeiről, nehézségeiről, s az új hibásban eltöltött egy hónap tapasztalatairól kérdeztem dr. Fekete Tamás bírót. „Bátyámmal megvalósítottuk édesapánk álmát" - Ön nem született szekszárdi, ám azt hiszem alig van ember aki Szekszárdon nem ismeri. Negyedszázados ügyvédi munkájának, s minden szépre és értékesre nyitott egyéniségének is köszönhető mindez. Meg tudja „fogni" azt a pillanatot amikor elhatározta, ügyvéd lesz? - Apai és anyai ágon is pedagógus családból származom. Szenna községben születtem, Kaposvárott érettségiztem, s nagynéném ügyvéd férje volt az, akin keresztül megtetszett az ügyvédi hivatás. Ő egy olyan egyéniség volt, aki el tudta hitetni velem - aki a jogot már előbb hivatásomul választattam -, hogy az ügyvédé a legszebb ^^ivatás. A bátyám Kaposvárott ügyvéd, s így megvalósítottuk édesapánk álmát, aki családi - főképpen anyagi okokból nem lehetett ügyvéd, ám a jogról sosem tett le, tanítóként elvégezte a jogi egyetemet 37 évesen, ám dr. Fekete Lászlóként maradt falusi tanító, illetve a jog után elvégezte a tanárképző főiskolát is. Végigtanulta az életét, mindig csodáltam ezért, ám az igazi csoda édesanyám volt, aki mindezt végigcsinálta vele, s helytállt helyette is, amikor tanult, s számunkra nyugodt gyerekkort biztosított. - A diplomaosztás napjával két, egész életre szóló kötés kezdődött el... - A pályám és az „igazi" megismerkedésem feleségemmel, dr. Tóth Szilviával, akivel már az egyetemi évek alatt ismertük egymást, hiszen évfolyam-, sőt csoporttársak voltunk. Mindkettő tartósnak és végérvényesnek bizonyult, hiszen éppen az idén leszünk 25 éves házasok. „Az ügyfelet mindig meg kell hallgatni" - Akaratlanul is úgy látszik több jubileumi éwel találkozunk az ön életében az 1998-as esztendőben. S a jubileumok mindig egy kicsit a visszatekintésre ösztönzik az embert. Mi volt az ügyvédi pályája során a legnehezebb és a legszebb feladat? - Eseteket napokon keresztül lehetne mesélni, ám a lényeg, hogy az ügyvédi pálya, amelyről már sokan mondtak szépeket, nagyon nehéz tud lenni. Zömmel bajbajutott emberek jönnek hozzánk, segítségre várnak, ami nem mindig csak jogi segítséget jelent. Az az ügyvéd aki nem érzi, hogy rá azért is szükség van, hogy az ügyfél lelki feszültségét is oldja, az nem igazi ügyvéd. Lehet, hogy nem viszi előbbre az ügyet, de az ügyfelet mindig meg kell hallgatni, érezni kell a felelősséget, hogy a legmélyebb, legfájóbb érzéseit osztja meg, olyanokat amelyeket sokszor a legközelebbi hozzátartozójának sem mondana el. Ez a bizalom nagy felelősséget ró az ügyvédre, s ezzel nem szabad visszaélni. Az ügyvédi tevékenységem nagy részében hagyományos ügyekkel foglalkoztam, amelyek mögött egy-egy emberi sors bontakozott ki. Egy igazi ügyvéd kicsit pedagógus, kicsit pszichiáter. Az előzmények ismeretéből szűrjük ki azt a jogi problémát, amelyen, mint jogász tudunk segíteni. - Mi az igazi sikerélmény, s ön hogyan élte át ezeket a sikereket az eltelt negyed század alatt? - Először is a legjobb érzés amikor az ügyfél hozzánk fordul segítségért, hiszen megtisztelő a bizalma. Egy-egy jogerős döntés után pedig amikor látom az arcán az elégedettséget, az az igazi „fizetség" a befektetett energiáért. A lényeg, hogy az ügyfél érezze, tudja, a legjobb tudásom szerint képviseltem az ügyét. ,/l megszerzett tapasztalatokat hasznosítani" - Mennyire más hivatás ügyvédnek, illetve bírónak lenni? - Minden jogász érzi, s be kell látnia, hogy a legszebb hivatás a bírói, ezen a pályán. A bíró csak a törvényes jogszabályoknak és a lelkiismeretének van alárendelve, nincs ügyfélhez kötöttség. - Előnyt jelent-e Önnek a bírói pályán majd az, hogy 25 évig ügyvédként dolgozott? - Remélni merem, hogy az ügyvédi munkám során szerzett tapasztalatokat, legfőképpen az emberismeretet hasznosítani tudom majd a bírói hivatásom során. - Milyen érzés a bírói pulpituson ülni, hiszen eddig a tárgyalóteremben oldalt ült? - Ez úgy érzem sokkal nagyobb felelősség, hiszen az ügy bármilyen bonyolult abban dönteni kell. Ezért szép és nagyon nehéz. Mégis jelenlegi kollégám bizalmát és segítőkészségét tapasztalva jó érzés a bírói székben ülni. - Bíró úr! Ön és bátyja megvalósították édesapjuk álmát. S az Ön gyermekei? - Mindkettőre nagyon büszkék vagyunk. Letícia 24 éves, most végez a Pécsi Közgazdaság Tudományi Karon, s azonnal a Fundamenta Lakás-takarékpénztárnál ajánlottak neki állást Budapesten. Szilvia 20 éves, most végezte a II. évfolyamot Pécsett a jogi karon, ugyanott ahol a feleségem és én. - Aki nem tüke mint Ón, az mivel tölti a szabadidejét, illetve mivel próbálja kipihenni a napi fáradalmait? - Ebben a hivatásban sosem hagyhatja az irodában az ember a megölBölcsesség az igazságról „Az igazságszolgáltatás cselekvő igazság." (Benjámin Disraeli) datlan ügyeket. Azok hazakísérnek, éjszaka felébredek rájuk, s állandóan velem „vannak". Egy jó szabadsághoz messzire kell elmenni, elhagyni az országot. Ezt tesszük évek óta nagyon jó baráti társasággal, s sokáig a gyerekeink is velünk jöttek. Valóban nem vagyok tüke, szőlőm sincs, illetve Balatonfenyvesen édesapám iránti tiszteletből és emlékére művelek 6 tőke szőlőt, egyébként nem horgászom, nem vadászom, s semmi ilyen hobbit nem tudok „felmutatni". „Számomra Pavarotti a legjobb" - S amikor nem lehet messze elmenekülni, ám szükség van pár órányi feltöltődésre? - Akkor zenét, főként operát hallgatok, sok lemezem van, s azon velem nem lehet vitatkozni, hogy ki a legjobb tenorista, Pavarotti. A család ha vár itthon vagy ha nyaralunk a halászlét mindig én főzöm, amit is itt Szekszárdon tanultam meg. A szabadidőnket most már főként kettesben töltjük a feleségemmel, aki nemcsak kitűnő ügyvéd, de a legjobb feleség és édesanya. Ezenkívül számomra, mint ügyvédnek a legjobb segítőtárs volt, s most bírónak a legnagyobb nyugalmat biztosító háttér. - Köszönöm az interjút, s kérem engedje meg, hogy 25 éves ügyvédi munkájához, 25 éves házassági évfordulójához, 50. születésnapjához szívből gratuláljunk, s új hivatásában a megyei bíróság bírójaként sikeres esztendőket kívánjunk Önnek.
