Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-06-17 / 11. szám

13 1998. JÚNIUS 17. SZEKSZÁRDI Volt egyszer egy nagy csapat... A sportban legnagyobb teljesítmény ­BAJNOKSÁG-ot nyerni. Egyéni számokban ez lezajlik 10-20 másodpere alatt vagy 6-8 ugrással, do­bással. Természetesen több hónapos „rá­készülésscl". Más ez egy - bármilyen - csapat életé­ben. Mert itt 15-20 ember készül egy esz­tendőn át és hetenként küzd, 1-2 kisebb­nagyobb sérülést mindig „begyűjtve", mire elérheti a nagy célt. BAJNOKSÁG megnyerése egy város életében mindig pezsdítően hat. Sajnos ez elég ritkán sikerül. Szekszárdon negyedszázada, 1972-ben sikerült a Dózsa labdarúgócsapatának az NB II. nyugati csoportjában BAJNOKSÁG-ot nyernie... Utcai beszélgetés során vetődött fel, • >gy ez a csapat, melynek tagjai már fc­Iredő hajúak cs az ötödik-hatodik X­szcl „kacérkodnak", igazán megérdemli, hogy megemlékezzünk erről a szcp si­kerről. Törvényszerű, hogy egy bajnokság megnyeréséhez legelőször „össze kell állnia" egy ütőképes vezetőségnek és azután egy csapatnak. Mindez egy idő­ben ritkán jön össze. Különösen nem ott, ahol nincs a városban egy jól üzeme­lő nagy gyár sem... amely 1-2 kiváló játé­kos megvásárlását időnként lehetővé tette volna... Hát Szekszárdon ez nem volt és nincs. Volt viszont valami nagyszerű lelkese­dés, akarat, tűz egy maroknyi társaság­ban, elén egy magas pozícióban lévő em­berrel, dr. Solymosi Mihály megyei rendőrfőkapitánnyal. Ha egy nagy csa­patról beszélünk, nem illik cs nem lehet tárgyilagosan annyit elhallgatni, hogy az említett bázisszerv-vezető szinte „sze­mélyes karrierjének veszélyeztetéséig" P- nádta és támogatta a labdarúgást. Tcr­leszctcscn az anyagi körülmények biz­tosításától a játékosállomány kialakítá­sáig! Mindezt úgy, hogy miközben a játé­kosok „Misi bácsija" volt, - másokat, jó­indulata mellett is, ncha sértett. Mi azonban tartozunk ennyivel emlékének, pozitív cs negatív vonásai mellett. - Nem lennénk hűek a valósághoz, ha most nem írnánk le azonnal dr. Kálmán Gyu­la - akkori Mcszöv-clnök - nevét, aki gazdasági vezető is lévén, minden lehe­tőséget megragadott, hogy segítsen, mozgósítson! Szintén „személyes karri­erje veszélyeztetése" határáig segítette a vezetőség cs a csapat kialakításának ne­héz munkáját. Itt persze szerencsénkre, folytathat­nánk egy nagyszerű névsort... Azonban minden bizonnyal kimaradna-akaratla­nul! - egy-egy név, mellyel sértenénk! Inkább nyújtjuk kezünket egy tiszteletet cs köszönetet kifejező kézfogásra! Kialakult tehát egy kis vezetőségi mag, kik most itt összejöttünk, hogy a „VOLT EGYSZER EGY NAGY CSAPAT" so­rozat megírását megbeszéljük. Heimann Fcrcnc, az Aranyfürt Tsz. volt elnöke, Paszlcr József, a Tolna Me­gyei Tervező Vállalat volt igazgatója, Szentgyörgyi Kálmán volt klubvezető ­jelenleg mindhárman hosszú évek óta nyugdíjasok és dr. Frcppán Miklós, a nagy csapat egykori kapitánya ülünk egy asztalnál cs meghatottan emlékezünk. Annál is inkább, mert hiszen három ked­ves játékoshalottunk emléke is köztünk van: Hegedűs Jancsi, Geller Pityu és Lclovics Laci mosolygós, szcp cmickc... Megjegyezzük, hogy - a próbálkozások ellenére - sem sikerült ezúttal elhozni Jaszcnovics Gézát - a mindenkori csapat országosan is így ismert cs tisztelt „Gcza bácsi"-ját... Ő tulajdonkeppen a minden­kori elnyűhetetlen, mindent precízen el­intéző, igazi „szolgálója" volt évtizede­ken át a Szekszárdi Dózsa csapatának! (Gyógyulást kívánunk feleségének ­Marikának!) Dr. Frcppán Miklós: „Olyan vezetőség alakult ki 2-3 cv alatt, mint amilyen csa­pat! Mert a szó igazi értelmében a mi ve­zetőségünk akkor, 25 cwcl ezelőtt tulaj­donkeppen NB I-cs színvonalon állt! Mi úgy készülhettünk hét közben, hogy mindezt tudtuk cs minden mérkőzé­sünkre úgy léphettünk pályára, hogy nyugalom élt bennünk! Éreztük, hogy gondoskodnak rólunk, tisztelik, jó mun­kánkat, minden egyéni gondunkban is segítenek, mert ebből a vezetőségből szeretet áradt felénk! Ez biztonságérze­tet adott, mely segítette küzdőkcpcssc­günket!" - Kell-e szebben kifejezni egy alakuló csapat viszonyát egyesületéhez, szakosztályához és vezetőségéhez?! ­„Heimann Fcrcnc, Paszlcr József, Jaszcnovics Gcza cs Szentgyörgyi Kál­mán - folytatja meghatódottan a csapat­kapitány - soha nem ismertek lehetet­lent! - ha segíteni kellett bármilyen gon­dunk megoldásában..." - fejezte be Freppán Miklós. Farkas Dezső gyúró és Lehr Dénes szertáros csupaszív munkája egészíti ki még csapatunk sikerét. Hozzá tartoztak minden részlethez és a végsőhöz, a BAJ­NOKSÁG megnyeréséhez is! A gyúrás - az izmok ápolása, karban­tartása, versenyre felkészítésével együtt - egy kicsit mindig a lélek meggyúrása is! A fizikai és lelki egyensúly pedig igen előkelő helyet foglal el minden győze­lem, tehát a végső győzelem - a bajnok­ság - kivívásában is! ...És az a SZERTÁR...? Az kérem egy otthoni beszélgetős kis konyha volt, fi­nom kávéjával, cs gazdája kimeríthetet­len humorával! Nem volt ez gazdag, dc ápolt cs rendbentartott. Minden cipő szeretettel volt megtisztítva, úgy várta gazdáját, mert az szinte „bclcsuttogta" a gólt!... Szóval ez is vitte ám a csapatot a bajnoki cím fele... ...Köszönjük Dezső és Dönci!... „Na cs a KÖZÖNSÉG!!?... Helyeseb­ben a KÖZÖNSÉG-ünk! A miénk! Igen! Hát az csodálatos volt! Hajtotta a csapatot! Tüzelte a lelkeket! - mondja a szót visszavevő a csapatkapitány. - Ez volt a mi doppingszerünk!" „Most - 25 év elmúltával - lassan fehé­redő fejjel is csak KÖSZÖNET cs ELIS­MERÉS hangján tudok szólni erről! Ha esett, ha fújt - mindig zengett a SZEK­SZÁRD - SZEK-SZÁRD ezer és ezer torokból!" Ennek a fő szervezője pedig Rapkai Zoltán (népszerű nevén Krumisz) az Ál­lami Biztosító szervezője volt! A 25. jubileumunkon nyújtjuk kezün­ket - KÖSZÖNJÜK KRUMISZ! KÖ­SZÖNJÜK KEDVES KÖZÖNSÉ­GÜNK!!! Az NB II. nyugati csoportjában 1969­ben voltunk „első évesek". Dc nagyszerű rajttal mindjárt a 6. helyet szereztük meg! 1970-ben egy ún. „félfordulós" bajnok­ság volt, melyben váratlanul már a 2. he­lyen végeztünk... Nem volt cz sem vélet­len, sem ennyire váratlan... Halljuk csak Nagy János szakedző szinte „látnoki" vé­leményét: „Meggyőződéssel vallom, a csapat eddigi szereplése cs az a szervező, nevelő cs szakmai munka, mely a labda­rúgó-szakosztályban gyakorlattá vált, rö­vid időn belül egy nagyobb értékű ered­ményben mutatkozik meg! Ha a közvé­lemény mellett a vezetők sem vesztik cl a hitüket ebben, akkor felülhetnek még az általunk húzott GYŐZELEM SZE­KERÉRE...!" ...Soha nem olvastam, hallottam ennél pontosabb jóslást! ...Szóval - nem vesztettük cl hitünket ­sőt! A sors úgy hozta, hogy Nagy János el­távozott cs Kormos Misi vette át az edzések vezetését! Misi játékosként is „pengés" volt! És bebizonyította, hogy edzőnek is az! Kifi­nomult érzéssel megérezte mit, hogyan kell tennie, folytatnia a Nagy János által kidolgozott és járt úton.... így jutott célba a mi igazán szeretett cs a bajnoki címre is megérett „nagy csapa­tunk"... Emlékezésünket a következő számban a „vedelem" kialakulásával folytatjuk. Szentgyörgyi Kálmán 1971/72. évi NB II. nyugati csoportjának bajnokcsapata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom