Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-06-17 / 11. szám

1998. MÁJUS 17. SZEKSZÁRDI 11 Dávid Zsuzsa egyszerű óhaja: „dolgozni szeretnék" Interjú a DBU új igazgatójával, aki reménykedik a támadások megszűnésében Dávid Zsuzsa előtt nem volt teljesen ismeretlen Szekszárd városa: már korábban is hallott az itteni jóféle borról, ám Tolna megye székhelyére természetesen a Deutsche Bühne Ungarn léte hozta. A Német Színház ^^emrég megválasztott és kinevezett igazgatója azonban nem titkolja: arról nem igazán hallott, hogy milyen múltja - és jelene van az általa frissen átvett intézménynek. Ha tudja - s most Dávid Zsuzsát idézzük -, nem is biztos, hogy megpályázza a direktori tisztséget... - Most már viszont itt vagyok, de nem azért, hogy a múlttal foglalkozzam - jelenti ki az igazgató. - Hanem azért, hogy dolgozzam, hogy színházat csináljak. Ugyanis ez a szakmám. - A DBU egyedi és sajátos a hazai színilázi közegben. Ez a tény sajátos terveket, elképzeléseket kíván? •

I - Hadd fogalmazzak inkább így: a sajátosság természetesség kell, hogy legyen. Nekünk német darabokban, német nyelven kell gondolkodnunk, s az a célunk és feladatunk, hogy kiszolgáljuk a német anyanyelvű közönséget. S azt is szeretném, hogy a németül tanuló iskolások egy olyan kellemes helyként éljék meg a színházat, ahova örömmel jöhetnek. - Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező időkben több gyermekdarab is szerepel a műsortervben ? - Természetesen, hiszen azt már nálam okosabb emberek felismerték, hogy a gyermekekből lesz a jövő felnőtt közönsége. Éppen ezért nyitódarabként a Süsü, a sárkány című gyermekmusical németre fordított változatát szeretnénk bemutatni. Bízom benne, hogy nagy siker lesz, hiszen legkisebbek, de a nagyobbak is imádják ezt a mesejátékot. - Mit ajánlana az idősebb korosztály figyelmébe? - Az elmúlt évadból megtartanánk a Die Mitschuldigen és a Lola Blau című darabokat. Ezekhez csatlakozna egy olyan modernebb mű, a rockos stílusú Factory Blues, mely a mai Németországról, kiváltképp az ott tapasztalható török-német nemzetiségi konfliktusról szól. S az operett kedvelőinek bizonyára kellemes perceket szerez majd a Mágnás Miska - természetesen németül. Külön történet, s távolabbi elképzeléseim között feltétlenül szerepel még Hölderlin, az elborult elméjű költő-zseni tragikus életének bemutatása, mely darabnak a gerincét a költő életének második felében született versei alkotnák, érdekes színházi formában megvalósítva. S ezen említett darabokkal vidékre, a környező vagy távolabbi, németek lakta településekre is ellátogatnánk. - Nem tart attól, hogy a DBU megkaphatja a vándorszínház nem igazán elismerő minősítést? - Kifejezetten vállalom a vándorszínház feladatait, hiszen ezt bele is írtam a pályázatomba. Nyitni szeretnénk -, s nemcsak a vidék, hanem a megyeszékhely felé is. Úgy érzem, a korábbiakhoz képest jobban részt kell vennünk a város életében, mivel itt vagyunk. Egy példát hadd említsek: felvettük a kapcsolatot az Aliscavin Rt.-vei annak érdekében, hogy jelen legyünk műsorainkkal rendezvényeiken. Hogy jobban fogyjon a szekszárdi bor... - Ebbéli terveiben, munkájában számít a jelenlegi színészgárdára? - Részben igen. Tudom, hogy ez kardinális kérdés, már csak azért is, mert folyton azt hallom, hogy a társulat nem szavazata ellenére lettem igazgató. Jó, akkor nézzük meg a társulatot. Öt főről van szó. Közülük ketten pályáztak az igazgatói székre. A harmadik színész az előző művészeti vezető felesége. A másik kettőt is elődöm, Frigyesi András szerződtette. Teljesen érthető és logikus, hogy ők nem rám szavaznak. Az eredeti kérdésre visszatérve: vannak olyan színészek, akikkel továbbra is együtt kívánok dolgozni, s vannak olyanok is, akikkel nem. - Lesz-e magyar nyelvű előadás a Német Színházban? - Eljutott hozzám is az a hír, mely szerint én mást se teszek, mint fennhangon hirdetem, hogy itt magyar nyelvű előadások is lesznek. Ilyesmit soha nem hirdettem. Az azonban miért ne fordulhatna elő, hogy egy német darabot, amennyiben az már lefutotta a maga szériáját, magyar nyelven is előadjunk? -Hol? - Itt, a Német Színházban. Bármennyire is hihetetlen, én nem tartok attól, hogy egy eredetileg német, de magyarul előadott darab esetén meginognának a német kultúra monumentális alapjai. Én abban hiszek, hogy a két kultúra kölcsönösen előnyösen hathat egymásra. S ez nem azt jelenti, hogy ravasz, s egyúttal leplezetlen módon magyar színházzá akarom alakítani a Német Színházat. - Mint a DBU igazgatója, milyen elveket és gyakorlatot kíván megvalósítani a helyi, avagy országos német kisebbségi önkormányzatokkal való kapcsolatban ? - Szeretném valamennyi érdekeltet megismertetni a terveimmel, s azt is szeretném, ha érdemi dialógus alakulna ki közöltünk. S mindent megteszek annak érdekében, hogy a már most érzékelhető támadásokat figyelmen kívül hagyva kerüljek kapcsolatba az érintett önkormányzatokkal. Mert tudom, hogy a német kisebbségi vezetők is fontosnak tartják a DBU ügyét. - Ön budapesti, egészen pontosan budafoki. Arrafelé sok német származású ember él. Dávid Zsuzsa milyen német gyökerekkel rendelkezik? - Csak a közeli rokonság révén mondhatok magaménak német hátteret, egyik keresztszülőm burgenlandi, oberwarthi származású. - S ön szerint feltétlenül szükséges, avagy nem szükséges németül tudnia a DBU igazgatójának? - Ha nemmel válaszolok, hazabeszélek, hiszen nincs felsőfokú német képesítésem. De ha lenne, akkor is az lenne a véleményem, hogy a DBU egy színház, s nem germanisztikai tanszék. A híresztelésekkel ellentétben egyébként beszélek németül, már csak azért is, mert német tagozatos gimnáziumban érettségiztem. De mint már korábban is utaltam rá, én ezekkel a híresztelésekkel nem kívánok foglalkozni: ha lesznek továbbra is ilyen jellegű ütések, akkor persze állom azokat, de igazából dolgozni szeretnék. V V