Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-27 / 10. szám

, SZEKSZÁRDI 8 VASAHMAP 1998. MÁJUS 27. Kuglófsütők Rövid a mondat, hosszú az asztal a Szent István Ház konyhájában, a mozdulat pedig gyakorlott. Mindenki tudja a dolgát, azt, hogy mikor lépjen elő főszereplővé, mikor pihenjen, mikor erősítsen meg egy-egy meglátást és mikor ne. - Jaj, ne mozgassátok az asztalt, mert a kuglóftészta nem szereti! - hangzik és máris követi egy rövid magyarázat. - Régen vájdlingban dagasztottunk, lenn volt a földön, így nem is volt gond. Értem én, hogyne érteném, nézek rájuk, s mondom is, de azok is értik, akik dagasztják, formázzák, ízesítik, sütik. Látszik, nem először kerítik az asztalra ezt a Elzászból származó süteményt a sütő asszonyok. így mondják, sütő asszonyok, s ez nem takar mást, mint id. Hepp Ádámnét, Miskolczy Miklósnét - a lelkemre köti a czy-t -, Éppel Jánosnét, Jéhn Mihálynét, aki azért van a segítők között, mert az énekkar fölvigyázója és most az ő speyeri és bietigheimi vendégeiknek készül a tizenkét kuglóf. Miközben mondják, hogy kicsodák is ők, nem feledkeznek meg a távol levő, ám állandó társukról, Klézli Jánosnérói és Kurcz Józsefnérói, aki szintén több kuglófsütési akció részese volt. Szóval most a speyerieknek és a bietigheimieknek sütnek, nemrégiben a 2-es iskolásoknak készítettek huszonötöt, s az asszonyokat minősíti az, hogy nem volt elég a kuglóf, még a morzsája el elfogyott. De nem maradt ki - nem is maradhat - a sorból a 4es iskola sem. - Ott rétes van, kuglóf meg lepény, ha megyünk a sötétvölgyi táborba - magyarázza id. Hepp Ádámné. - Elkészítjük itthon, aztán visszük, de jön velünk a harmonika is. A Vanya Gyuri hozza. Húzza aztán. - A Petőfi utcai óvodába pedig farsangi fánkot sütöttünk - egészíti ki a sort Miskolczy Miklósné, aztán hagyja, hagyják, hogy emlékeket idéztessek velük. Azokat a falusi lakodalmakat, ahova a fél község szokott menni, hogy kíváncsi szemmel megnézzék a menyasszonyt meg a vőlegényt, hogy meghallgassák a zenekart, megkóstolják a felkínált bort és a kuglófot. Mert a kuglóf nem maradhatott el, s nem maradhat el ma sem, még a családi asztalra is kerül elég gyakran. Bizonyára titka van ennek, gondolom és ha gondolom, hát ki is mondom. A kuglófsütők rázzák a fejüket, s meggyőznek: semmi nagy titok nincs. Olajjal készül, mert az talán gyengébben tartja a margarinnál és foszlós lesz tőle. - Kell hozzá három tojás sárgája, egy citrom héja, egy deciliter olaj, öt dkg élesztő - sorolja Miskolczy Miklósné, miközben kicsit megpihen - felfuttatjuk langyos tejjel, kis cukorral; kell hozzá ötven deka liszt, harminc darab Édeske és egy kis só.... és ezt összedagasztjuk. - Ha barnát akar az ember, akkor megfelezzük a tésztát és kakaót teszünk hozzá - viszi tovább a gondolatokat id. Hepp Ádámné, miközben gyors mozdulatokkal összerendez egy sütőnyi kuglóftésztát. - Ha nem akarunk barnát, akkor mazsolát teszünk bele - szól,, s figyelmét a sütő felé fordítja, aminek nyitott ajtaja mögül felséges illat árad. - Csak lassan, lassan! - óvatoskodnak az asszonyok - újságot a tetejére, hogy ne barnuljon tovább! Ráteszik, s hogy ne maradjon csönd a kellemes meleg illatú konyhában, provokálom őket, mondanák meg, hogyan is vannak azokkal az iskolai sütésekkel meg a hozzátartozó beszélgetésekkel, nótázásokkal, munkával. Megcsillan a szemük. Beszél is. Aztán a szavak is előjönnek. - Sokat dolgoztunk - sóhajtják -, amikor a betlehemes játékhoz varrtuk a ruhákat. - Szoknya, csipke... nagyon nagy munka volt. - El ne felejtse b^^ leírni a cikkbe, hogy igen sokat segített a 76 éves Jéhn Jánosné - kötik a lelkemre - ő tudta szabni, varrni a ruhákat. Megígérem, hogyne ígérném és még tudakolok valamit. Kerülgetem az identitás szót, bár biztos vagyok benne, hogy értik, a tartalmát pedig élik, megélik, s aztán csak-csak megkérdezem, hogy az iskolákban zajló beszélgetéseiknek, közös dalolásaiknak mekkora szerepe van a gyerekek azonosságtudatának a kialakításában. - Ha az ember idősödik, akk^fe tudja felfogni, megérteni - rea^ gál elsőként Jéhn Mihályné. - Érezni kell, az én unokáim érzik, hogy svábok - néz rám Miskolczy Miklósné. - Ha a szülő érzi, akkor a gyerek is - osztja meg tapasztalatát Éppel Jánosné, amit aztán id. Hepp Ádámné megtold egy helyesléssel, s azzal: jobban a tanárok tudnák megmondani. A sütőhöz lép frissen, kiszedi a gyönyörű, magas, ínycsiklandó illatú kuglófokat. Gyakorlott kezek által aztán újak kerülnek a helyükre. Tele van a konyha, tele van az utca kuglófillattal, s miközben hazafelé tartok, azon gondolkodom, hogy milyen jó is volna, ha ez a világ Szekszárdostól, mindenestől egy nagy meleg, illatos, kakaós kuglóf lenne... i