Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-27 / 10. szám

1998. MÁJUS 27. SZEKSZÁRDI 3 / Érdekli? Bemutatjuk! A megfontoltabb és gyorsabb szavazásért... így fejeződött be sorozatunk leg­utóbbi fejezete: „Szeretném, ha dr. Farkas László, a megyei önkormány­zat főjegyzője, a Tolna Megyei Terüle­ti Választási Iroda vezetője beszélne a '98-as választások tapasztalatairól, s arról, hogy technikailag milyen fejlő­dést lát a korábbiakhoz képest." Ez dr. Soós László, a Tolna Megyei Terü­leti Gyermekvédelmi Szakszolgálat ­a volt GYIVI - igazgatójának a kérése volt. A választások második fordulóját követő nap reggelén hivatalában be­szélgettünk dr. Farkas Lászlóval. Ez • ^értelműen magyarázza az első kér­st. Nagyon fáradt? - Nem. Ugyanis tegnap este már fél kilenckor otthon voltam. Az első for­duló alkalmával éjjel háromkor értem haza. - Emlékszik az 1990-es és az 1994-es időpontokra is? - Négy évvel ezelőtt számunkra a választás első fordulója reggel öt óra körül fejeződött be, a második jóval hamarabb. A választások jellegéből adódik, hogy a második forduló alkalmával lé­nyegében az oevk-k - országgyűlési egyéni választókerület - dolgoznak, a megyei választási bizottságnak jogor­voslati szerepe van, illetve felügyeljük az oevk-k tevékenységét. - Hánykor érkezett be tegnap este az Qlsó Tolna megyei eredmény? - Este kilenc óra után néhány perc­cel. Utána vártuk, hogy a jegyzőköny­veket is rögzítsék és ellenőriztük szá­mítógépen a folyamatot. A második forduló eredményei azért születtek meg igen gyorsan, mert a számlálás igen egyszerű volt. Itt négy választóke­rületben két jelölt volt. A szavazólapo­kat három részre kellett bontani: elő­ször az érvényteleneket kellett kiven­ni, utána pedig a két jelöltét válogat­ták szét. Sem kifogás, sem észrevétel ezzel kapcsolatban nem volt. Az első fordu­lóban sem volt jellemző a probléma, legfeljebb összeragadt két szavazó­lap... szóval csupán apróbb technikai dolgokról volt szó. Nem tapasztaltunk bizalmatlanságot a szavazatszámláló bizottságokkal, vagy az apparátussal szemben. - Szerencsére már nem úgy zajlanak a választások mint nyolc évvel ezelőtt. - Akkor rengeteg probléma volt. Ugyanis sokan azt feltételezték, hogy mi csalni akarunk, pedig ahhoz semmi érdeke nem fűződött és fűződik az ap­parátusnak. Ráadásul ha ilyen előfor­dult volna, vagy előfordulna, az az ál­lásunkba kerülne. - Kik alkotják a megyei választási iro­dát? - A megyei önkormányzati hivatal dolgozóiból és a TÁKISZ dolgozóiból tevődik össze. Az utóbbiak képezték a számítástechnikai blokkot, a jogi rész és a nyomtatványellátás pedig az ön­kormányzat munkatársaihoz tartozott. A főjegyző pedig a megyei választási iroda vezetője - hivatalból, azaz a vá­lasztójogi törvény szerint. A teljesség kedvéért elmondom, hogy működik még a választóbizottság, amely rész­ben választott, részben pedig a pártok által delegált tagokból áll. Ez a bizott­ság osztja ki a területi listás mandátu­mokat. A települések jegyzőinek és apparátusainak gazdasági elszámolá­sát mi végezzük. Mi fizetjük a válasz­tókörökben működő választási bizott­ságok tagjainak tiszteletdíját, s a költ­ségeiket. - Dr. Soós Lászlóval együtt sokakat ér­dekel a technikai fejlődés, amely a vá­lasztásokat sem kerülte el szerencsére. - Nagyon nagy dolog, hogy most már minden egyéni választókerület­ben profi módon fel tudják dolgozni az adatokat, amelyek úgynevezett táv­adatfeldolgozási rendszerben mennek föl az országos választási központba. A végpont az öt város volt, ahol begé­pelték a megfelelő adatokat, s nyom­ban továbbították. A területi listák esetében pedig a TÁKISZ munkatár­sai voltak a továbbítók. - Hogyan történt mindez régebben? - A számítógépes feldolgozás 1990­ben indult el, de akkor még eléggé gyermekcipőben járt. Volt a megyei ta­nácsnak - mert akkor még tanácsok voltak - egy számítógépes csoportja. Ok összesítették az adatokat, de sok­kal nehézkesebben, mint ma. Meg­jegyzem, hogy csodás dolog, hogy az első fordulóban már éjfél körül tud­tunk számos adatot. Az összehasonlí­táshoz tartozik, hogy korábban igen nagy volt a hibaszázalék, ami mára szinte megszűnt. - Mi a jövő útja? - Az, hogy minden településen rög­zítik majd a szavazókörökböl beérke­zett eredményeket, illetve jegyzőköny­veket. Ez megfelelő technikai és sze­mélyi feltételt igényel a helyi választá­si irodákban. így meggyorsulna a fo­lyamat. Mert most még a települése­ken két módon történik az adatfeldol­gozás: van az adatlap, amit a jegyző­könyvvezető kitölt - ez tartalmilag azonos a jegyzőkönyvvel - és faxon to­vábbít az OEVK-nak. Ezt ott rögzítik, s ez alapján születnek meg az előzetes eredmények. A jegyzőkönyv - amit alá kell írniuk a szavazatszámláló bizott­ság tagjainak - adja a jogi eredményt. Azért hozzáteszem, hogy az előzetes és a jogi (hivatalos) eredménynek egyeznie kell. - Találtak-e olyan szavazócédulát, amelyre „üzenetet" írt a kitöltője? - Ilyeneket mindig találunk. Bár én nem néztem át a cédulákat, így konk­rét példákat sem tudok mondani. Megjegyzem, ha a „szöveg" nem befo­lyásolja a szavazás eredményét, ha egyértelműen meg lehet állapítani a szavazó állampolgár szavazási szándé­kát, akkor a szavazólapot értékelheti a bizottság érvényesnek, de a legtöbb esetben ezeket érvénytelennek veszik. - Ha a szavazólapom aljára ráírtam volna, hogy például „a főjegyző öltönye elegáns"? - Ettől még érvényes lehet a szava­zólap. De ez mérlegelési kérdés. Ilyen és más esetekben kell a szavazatszám­láló bizottságnak döntenie: érinti-e a szavazólap érvényességét vagy nem. - Beszéljen azokról az időkről, amikor még nem voltak számítógépek. - Mint emlékezetes 1985-ben volt az első kettős jelölés, akkor kellett elő­ször igazából eldönteni, hogy az állam­polgárok kire szavaztak. Előtte viszont egyes jelölés volt, ki kellett tenni az ér­vénytelen szavazólapokat, a többit meg össze kellett számolni. Visszatér­ve 1985-höz, akkor még Szekszárd vá­rosnál voltam vb-titkár, bizony reggel négykor születtek meg az eredmények, ugyanis akkor együtt volt az ország­gyűlési képviselők és a tanácstagok vá­lasztása, ami nehezítette a dolgot, másrészt pedig az is, hogy egyfordulós választások voltak akkoriban. Mindent manuálisan számoltunk meg, a jegyző­könyveket pedig futár vitte Budapest­re. (A jegyzőkönyveket most is futár viszi, de attól függetlenül az eredmé­nyeket már tudjuk.) - A választójogi törvény elfogadása előtt figyelembe vették a legérintettebbek, a szakemberek, azaz az önök véleményét? - Különösebben nem. A törvény­nyel kapcsolatos legnagyobb gondokat még ma is ott látom, hogy vannak ben­ne olyan kérdések, mint a jóhiszemű joggyakorlás elve. Arról van szó, hogy a választási szabálytalanságoknak - a kampány vagy az előkészítés során ­igazi szankciójuk nincs. Szándékos csalás von maga után bűntetőjogi szankciót. De nem tudunk semmit ten­ni, amikor a pártok egymás plakátját leragasztják, vagy valaki megsérti a kampánycsendet. Mit lehet ezekkel kezdeni? Semmit! Ez nagy gond. Most is bebizonyosodott, hogy e tekintetben nehéz helyzetben vannak a választási bizottságok. Az is probléma, hogy a törvény nagyon megengedő. Például lehetetlen helyzetet teremtett az, hogy nincs meghatározva, meddig lehet a második forduló előtt visszalépniük a jelölteknek. Illetve megtehetik az utol­só percig. Ez a lakosságnak a tájékoz­tatáshoz való jogát is sérti... A másik ilyen állandó konfliktushelyzet, hogy az állam a választási szervekben dol­gozókat dotálja, ugyanakkor a pártok képviselőit a pártok nem finanszíroz­zák. Még egy ebédre, vagy egy üdítőre sem kapnak pénzt. - Elsősorban min módosítana, ha er­re lehetőséget kapna ? - A 2002-es választásokra biztosíta­nám a településeken a már említett személyi és tárgyi feltételeket, ami le­hetővé tenné, hogy már ott lehessen rögzíteni a választás eredményét, s így igazán gyors lenne az eredmények megszületése. A másik: megteremte­ném a szavazatszámlálás nyilvánossá­gát, ehhez kulturált politikai háttér szükséges. Részt vettem egy számlálá­son Franciaországban. Egy nagy ta­nácsteremben voltunk, a lakosság né­mán figyelte az eredményeket. S még egy dolog: megfordítanám a szavazás gyakorlatát. A szavazólapokat kiküldeném az ál­lampolgároknak, amit kitöltve hozná­nak vissza a szavazókörökbe, ahol le­pecsételt borítékba - mert a boríték lenne az etalon - majd az urnába he­lyeznék. Gyorsabb és megfontoltabb lenne a szavazás. - Kit mutassunk be következő szá­munkban az olvasóknak? - Kovács Józsefet, az Aliscavin Rt. többségi tulajdonosát. Kíváncsi va­gyok, hogy honnan ez a bor iránti nagy tisztelete? Illetve azt kérdezem, hogy a szekszárdi borért ennyit tenni, ennyit áldozni hogyan és miért éri meg neki, aki külföldről tért haza. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom