Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-02 / 2. szám

9 1997. FEBRUÁR 2. SZEKSZÁRDI kedjék; igazat mondott amikor kellett, néha talán olyankor is, amikor sokaknak nem kellett; ok nélkül senkit sem bántott, ha ütötték, visszaütött, de ilyenkor is suhogó nádpálca volt inkább, mely fenyít, s nem furkósbot, amely - agyoncsap." (Hadd jegyezzük meg, ez akármelyik mostani lapnak méltán lehetne programja...) Szintén Bodnár írta azt, de már 1916-ban, hogy „ma alig van Tolnamegyében tollforgató ember, aki első irodalmi kísérleteit ne a néhai Boda Vilmos védszárnyai alatt követte volna el." Nem kivétel ez alól Wosinsky Mór, Kálmán Dezső, Kammerer Ernő, Babits Mihály, s még vagy két-háromszáz J^lyi vagy országos jelentőségű alWtó. Mellesleg pedig tárcarovatában - sok jelentéktelen szerző mellett - megtaláljuk a hazai és külföldi irodalom nem egy jeles alkotóját. Időközben kialakult a saját tudósítói gárda, a mindössze néhány százra, vagy ezerre tehető olvasóközönség, amely az első hat esztendőben a megyében létező egyetlen lapként olvasta a Tolnamegyei Közlönyt, amely természetesen nem napi, hanem hetilap volt. Visszatekintve nyugodtan mondhatjuk: kész csoda volt keletkezése, élete és fennmaradása egyaránt. Ujfalusy Lajos műhelyében kézisajtóval készült, de már 1874-ben gyorssajtót vett a nyom^Éászmester egy angol gyártól. (A ^reszerelő szakmunkás visszautazva Albionba szekszárdi vörösborban kérte bérét!) Kevés és olcsó hirdetés, néhány előfizető, saját újságkihordó, szívességből dolgozó szerzői gárda jellemezte a kezdetet. A tudósítók ingyen lappéldányokért, tiszteletpéldányért dolgoztak, csupán a Nyílt tér rovatában írott, nem közérdekű, hanem inkább személyes jellegű vitákat fizettették meg az arra vágyókkal. Lassan a közvélemény is átalakult. A Szekszárd Vidéke 1881-től, a Tolnavármegye 1891-től jelentkezett hetilap-vetélytársként a megyeszékhelyen, később a Szekszárdi Újság és a Közérdek csatlakozott hozzájuk. Mindannyian mértékadó ellenfélnek, de nem ellenségnek tekintették a Tolnamegyei Közlönyt és szerkesztőjét, Boda Vilmost, aki több ezer vezércikkel átalakította az egykor poros kisváros szellemi arculatát. A huszonötödik évfordulón ő úgy látta: „Az ifjúi lelkesedés, a tettvágy, a haladás eszméi iránti rajongás részben a múlté, részben nevezetes átalakuláson ment keresztül. (...) Elmúlik minden, maga az ember anyaga is visszatér az őt tápláló anyaföldbe. Ha van valami, ami e kegyetlen sorssal soha kibékülni nem tudó embert némileg vigasztalni képes, az egyedül a nyugodt öntudat, hogy böcsületesen élt s iparkodott embertársaival jót tenni. De tulajdonképpen nem is ez, hanem ami ennek nyomán fakad: a jó emlék!" Megyénk és városunk sajtója ehhez járulhatna hozzá, ha megjelölné az első szerkesztőség épületét, s talán emlékkötettel is méltathatná a kezdet hősi harcosait, akiknek ma senki, semmi nem őrzi emlékét. DR. TÖTTŐS GÁBOR A Béla téri Fejős-ház • • Ot éve írtuk Öt évvel ezelőtt 1992. február 2-án megjelent lapszámunkban Goján Sándor új képviselőt üdvözöl az önkormányzatban Halmai János személyében. A 2. oldalon található az inteijú a KDNP-s városatyával. - Egy képviselő-testületi ülésen részt vett már. Mi a tapasztalata? - Meglepve tapasztaltam, hogy mennyire nem különülnek el az egyes pártok egymástól. Véleményem szerint a demokrácia ügyének és a város érdekeinek elsődleges szem előtt tartása mellett igen fontos, hogy a képviselők figyelembe vegyék saját pártjuk érdekét is, hiszen a közös cél az, aminek össze kell tartani őket." Manapság, mint ismeretes, Halmai János a KDNP megyei szervezetének elnöke. A 4. oldalon az oktatásra, az iskolákra fordított költségvetési pénzről cserélt eszmét egymással Csáki Béla, akkor az önkormányzat művelődési bizottságának elnöke, valamint Biczó Ernő, az I. Számú Általános Iskola igazgatója. „Cs. B.: A művelődési bizottság a napokban tárgyalásokat folytat az iskolákkal. Ez alku. A lku az iskola és a fenntartó között. Külön kel1 szólni a működési költségekről. Arra törekszünk, hogy a működési költség ne előre eldöntött legyen, hanem vegyefigyelembe az árak napi mozgását. S még valami. Jelenleg az igazgatók a költségvetésnek mintegy 7-10%-ával gazdálkodhatnak szabadon. Szeretnénk, ha az igazgatók mozgástere e tekintetben megnövekedne a jövőben. - Igazgató úr! Önnek mi erről a rendszerről a véleménye? B. E.: Egyetértek vele. Van azonban egy komoly feltétele a rendszernek. Ez pedig az alku tiszteletben tartása." A lap 8. oldalán Ordas Iván a metodista templomba egy ott zajló vallási szertartásra kalauzolja el az olvasókat. „Időpont: 1992. január 26., kora este. A máskorforgalmas Munkácsy utca, ahol hétköznaponként autó autót ér, most nyugalmas, békés. Az 1. sz. ház kapujánál hívogató lámpafény. A toronyból és az ablakokból ugyanilyen szűrődik ki. A torony esti megvilágításban különösen szép. Odabenn halk, hívogató zene(...)A kis közösségek, melyek tagjai egymással óhatatlanul emberibb közelségbe kerülnek, sokak számára vonzóbbak, mint a hatalmas, századok alatt kialakult hierarchiájú szervezetek. A látogató azonban jobban teszi, ha nem ítél, hogy ne ítéltessék, hanem végighallgatja az idehirdetést, melyből szerencsére minden pátosz hiányzik. Utána meghajol a jelenlévők felé és elmegy. Azzal az élménnyel gazdagodva, hogy ez is van Szekszárdon, a város közepén. Csak észre kell venni..." Sztrájkolt a szekszárdi kínai címmel jelent meg az az írás a 12. oldalon, mely Wang Xuxia, a Húsipari SE asztaliteniszezőjének akcióját kommentálja. A kínai lány egyébként fizetésének haladéktalan felemelése miatt választotta a munkabeszüntetést. „Horváth Ferenc ügyvezető elnök: »Még egy világklasszis versenyzőnek sem engedhető meg ilyen önkényeskedés, mint amit ő tett, így mindenképpen büntetni fogunk. Ha személyesen megkeresett volna, akkor már január közepéig lerendezhettük volna az ügyét. Nem lehetetlent kért, az volt az eredeti elképzelésem, hogy az edzőjével, Sáth Gyulával konzultálok és úgy döntök, de ő volt a türelmetlenebbe Sáth Gyula: »A történtek ismeretében a büntetés jogos, Kérését azonban - mivel szerény összegről, kétezer forintról van szó - méltányolni illik.«" Teijed a vírus? Címmel az influenzavírus okozta gondokat ismertette Tamási János a 16. oldalon. Most, öt évvel később (még) nem tombol ugyan a járvány Szekszárdon, de azért jobb félni, mint megijedni. Az öt évvel ezelőtti inteijú Bagi Emíliával, az ÁNTSZ főorvosával készült. „Általában mindenkinek azt tanácsolják, hogy kerülje azokat a helyeket, ahol sok ember megfordul, mert ott természetszerűleg nő a fertőzésveszély. - Mit tegyen az, aki mégis elkapja ezt a betegséget? - Mindenképpen menjen el orvoshoz, és annak tanácsa szerint maradjon ágyban, a sok folyadék fogyasztása feltétlen kedvezően hat. Ha betartja az orvosi utasításokat, három-négy nap alatt túlesik ezen a betegségen."