Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-04-13 / 7. szám

6 Érdekli? Bemutatjuk! A politika lejáratta önmagát Farkas Róbert alezredes, a Szekszárdi Rendőrfőkapitányság nyomozó alosztályának vezetője lapunkon keresztül azt kérdezi dr. Jánosi György országgyűlési képviselőtől, az MSZP alelnökétől, hogyan érzi magát a hangos politikai háborúsditól és a tüntetésektől sem mentes országunkban? * - Természetesen nem érzem jól magamat - kezdte a választ a politikus, mert mint mondta, a politika lejáratúi saját magát, elveszítette a tekintélyét. - Mindez értendő a koalícióra és az ellenzékre? - Ez egyaránt minden politikus felelősségét érintő ügy. Ez azért van, mert nem azokkal a kérdésekkel foglalkozik a politikai nyilvánosság szintjén a parlamentben, a sajtó előtt a politikus, amelyek igazán foglalkoztatják az embereket, hanem egyaránt megjelenik benne a saját népszerűségének hajhászása, megjelenik benne az értelmetlen politikai szócsatákra irányuló törekvés. - Mondjon példákat, hogy mivel kellene foglalkozni? - Az embereket ma jelentős részben az egzisztenciális biztonság kérdése érdekli, illetve a foglalkoztatás-politika, a munkahelyek teremtése, bővítése, a nyugdíjasokat a nyugdíjak értékállósága, az új nyugdíjrendszer bevezetésének az előkészülete foglalkoztatja. Ér1997. ÁPRILIS 13. korrigálni a döntéseit - tisztességes szándéka ellenére is. Lehetetlen egy embert függetleníteni a pártjától, s nem is ezt kértem a politikustól. Hanem azt, hogy röviden szóljon választókörzetében végzett munkájáról és a sikerekről. - Rosszul érzem magamat, de vannak olyan dolgok, amelyeknek örülük, amelyeket a magam számára sikerként könyvelhetek el. Például azt, hogy nagyon sok szekszárdi embernek tudtam segíteni ügyes-bajos problémáiban, vagy azt, hogy sikerült bizonyos fejlesztésekre pénzeket - jó értelemben kilobbizni. Gondolok a környezetvédelmi pénzekre, a kórházi beruházásra, illetve a környező településeken a gáz bevezetésére. Tehát azért vannak apró sikerek, s ezek hajtják előre az embert. Én, a magam részéről azt gondolom, hogy nyugodt lelkiismerettel számolhatok el választóimnak 1998-ig. Még akkor is, ha én magam is elhibáztam valamit, vagy nem tudtam mindig mindazt elérni, amit szerettem volna. - Pozsgay Imre szekszárdi látogatásakor úgy fogalmazott, hogy ők, mármint a jelenlegi demokratikus ellenzék a választási győzelmüket követően bizalmat ébresztenek az emberekben a demokrácia intézményei - amelyek most nem igazán léteznek - iránt. - Hogy ki győz a választáson, azt a magyar társadalom dönti el... Azt gondolom, hogy a demokratikus intézmények az elmúlt hét év alatt fölépültek ebben az országban, a jogállamiság garanciái megvannak... ennek egyetlenegy pontja sérült, a többpárti parlamenti demokrácia, amelyben csalódSZEHSZARDI VASÁRNAP dekli az embereket a közbiztonság állapota, a rendőrség helyzete, s hogy e téren milyen előrelépés várható... Ezzel szemben a parlamentben mindenki által látható minősíthetetlen viták, politikai csaták zajlanak, miközben már kvázi előrehozott választási kampány indult meg, ami inkább egy politikai párt népszerűségének emelésére irányul, mint az embereket érintő problémák megoldására - sorolta Jánosi György, majd visszakanyarodott a koalícióhoz, s kijelentette, komoly hibákat követett el, nem tett úgy mindent, ahogyan tehette volna, sokszor kénytelen volt tak az emberek. Ez meggyőződésem. Mert a több párt politikai rendszere nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Azért veszélyes ez a politikai játék, ami a parlamentben és a nyilvánosság előtt folyik, mert minden politikai párt rovására megy... megkérdőjelezi az egész többpártrendszert az emberek szemében. - Jó másfél éve felköltözött a Jánosi család Budapestre. Hogyan élnek a fővárosban, megszokták-e a nagyvárosi nyüzsgést? - A munkám miatt felköltöztünk, de a szekszárdi sorházat, amit nagy nehezen sikerült megvásárolnunk, nem adtuk fel. A hétvégeket, s tehetjük a szünidőket idehaza töltjük... Amúgy igyekeztünk beilleszkedni. Ez nekem volt a legkönnyebb, hiszen hetedik éve dolgozom már a fővárosban. Eszter lányunk egy hatosztályos gimnáziumba jár, Kata pedig második osztályos. Feleségem nem dolgozik, mert ő hozza és viszi az iskolába és haza Katát. Velünk él feleségem édesanyja, aki mindenben rengeteget segít nekünk. Feleségem nem szokta meg a fővárost, változs^B nul idegen számára az a világ. ^^ - Kiről olvasna legszívesebben, s milyen témakörben? - Vadócz Eszterről, aki szerintem a város egyik legjobb pedagógusa. Kíváncsi vagyok, mi a véleménye a mai gyerekekről, a pedagógusok és az iskolák helyzetéről, s vajon hogy látja; a mostani általános iskolások majd felnőttként hogyan élik meg a demokráciát, hogyan élnek a demokráciával? V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: V. B. Elsőfokon döntött a bíróság A régészt visszahelyezte munkakörébe Visszahelyezte munkakörébe, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumba dr. Szabó Géza régész-muzeológust a Szekszárdi Városi Munkaügyi Bíróság. A még nem jogerős ítéletet - információink szerint a múzeum fontolgatja a fellebbezést - egyebek között azzal indokolta a bíró, hogy amikor 1996. márciusában a múzeum igazgatója Szabót elbocsátotta, a felmondás felmentési tilalomba esett, ugyanis a régész akkor táppénzen volt gyermekével. Az igazgató rövid idő múltán ezt a felmondást visszavonta, majd újból felmondott. Ám, mint kiderült ez is jogszerűtlen volt, mert addigra dr. Szabó Géza benyújtotta keresetét a bíróságra. Emlékeztetőül a jó egy esztendővel ezelőtt történtekről: akkor a múzeum 21 dolgozójának mondott fel, köztük 19 teremőrnek, egy munkatársat előnyugdíjazott, Szabó Gézának pedig megszüntette a munkaviszonyát. Ez egyébként akkor történt, amikor a három nyelvvizsgával rendelkező, kandidaturáján dolgozó Szabó Géza elnyerte a Magyar Állam Eötvös-ösztöndíját. Ösztöndíjasként azóta megjárta Angliát, ahol felfedezésével is felhívta magára és hazánkra a figyelmet. Az ügy végkifejletére a bíróság jogerős ítéletét követően visszatérünk. V. Pozsgay az értékekről és a politikai otthonról ég^^ okrol Nem az a kérdés, hogy ki megy, hanem az, hogy ki jön - szögezte le szekszárdi előadását megelőző sajtótájékoztatón (mindkettőt Giczy Györggyel, a KNDP elnökével tartották) Pozsgay Imre egyetemi tanár az 1998-as választásokai kapcsolatban. Ugyanakkor reményét fejete ki az MDF tanácsadója - s mint mondta, változatlanul nem kizárt, hogy belép a demokrata fórumba - hogy a nemzeti, demokratikus alapon szerveződött összefogás, a mostani demokratikus ellenzék megfelelő alternatívát jelent a jelenlegi kormánnyal szemben. Pozsgay Imrétől, aki két pártot (MSZMP, MSZP) és pártonkívüliséget is „megjárt", azt kérdeztem, mivel magyarázhatóak a pártváltások? Vajon ő maga változik-e, vagy a pártok által deklarált értékek, illetve lépései netán személyi ellentétekkel magyarázhatóak? Mint mondta, az utóbbival legkevésbé, ám a változásokkal annál inkább... - Bár a sorsom szerencsére úgy hozta, hogy tehettem egyet s mást, ami talán figyelemre méltó. Mégis mindig a rossz látszatokkal is küzdenem kellett. Tudniillik, hajói megnézem az elmúlt néhány év politikai eseményeit, s beillesztem a magam tapasztalatait kiderül, hogy én kevesebbet változtam, mint a politikai környezet. Ki hitte 1989-90-ben, hogy a kapitalista privatizációs program végrehajtója az MSZP lesz? És ki gondolta akkor, hogy 1996-97 fordulójára az egyébként a rendszerváltás után nem mindenben nagy teljesítményt nyújtó - első kormány tetteit is többre fogjuk értékelni, mint a rákövetkezőét. Ki gondolta ebben a fordulékony világban, hogy a társadalom nagy többsége az első kérdést veszteség fogja megélni...? Hangsúlyozta Pozsgay úr, hogy nem a csalódásokrőT akar szólni, amikor a személyét érintő ügyek is szóba kerülnek. Elmondta, hogy néhány éven át időszerűtlen figurának érezte magát, mert azt tapasztalta, hogy csak a tolakodó, sikerorientált politikának van esélye, Pozsgay Imre pedig egy értékközpontú politizálásnak a híve. Ő maga pedig - mint mondta - a túltaktikázott világba nem nagyon illik bele, ugyanis az naponta követel fordulékonyságot. „így aztán az a látszat keletkezik, hogy én forgok, holott a világ forog körülöttem." Pozsgay Imre kijelentette azt is, hogy a szocialista pártot az MSZMP folytatásaként élte meg, s azért kellett vele szakítania. A saját maga tervezte és szervezte pártnak - amelyet Bíró Zoltánnal és más barátaival együtt kezdeményezett - szép emléke benne él, ám kiábrándító teljesítménye politikai tény. - A magyar közélet, a közjog átalakulása nem tette lehetővé, hogy parlamenten kívüli erők parlamenti szerephez jussanak. Végül - mondta a válasza végén - ha becsületbeli dolgok is szóba kerülnek, akkor azt mondom, ha van előnye a többpártrendszernek, akkor az éppen morális lehet, ha egyszer majd megérjük: mégpedig azt, hogy kínálatot tesz a választópolgárnak, az egyénnek arra, hogy politikai meggyőződése szerint válasszon politikai otthont magának... És még valamit, amit nem értek: miért vannak emberek még most is olyan helyen, ahova nem valók. Olyan helyen, ahol - el tudnám képzelni - mások másként, jobban döntenének. V. H. M.