Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-04-13 / 7. szám

4 SZEKSZÁRDI 1997. ÁPRILIS 13. Tégy a rászorultakért Szekszárd Megyei Jogú város Önkormányzata Szociális Bizottsága pályázatot hirdet a város egészségügyi ellátásának javítása érdekében létrehozott „TÉGY A RÁSZORULTAKÉRT" Szociális Alap 1997. évi támogatási pénzkeretének elosztására. A pályázaton részt vehetnek: - mindazon magán- vagy társadalmi szervezetek, melyek tevékenységükkel segítik a szociálisan nehéz helyzetben lévők életkörülményeinek javítását, hozzájárulnak létfenntartásuk biztosításához, (személyes gondoskodás, házi gondozás, étkeztetés, karitatív tevékenység stb.) folyamatos érdekvédelmi, érdekképviseleti feladatot látnak el; - azon személyek, szervezetek, akik szociális vagy mentális megelőző, rehabilitációs beilleszkedést segítő tevékenységet folytatnak, - azon személyek, szervezetek, melyek tartós gazdasági tevékenység révén rendszeres foglalkoztatást biztosítanak a leginkább rászorultak (munkanélküliek, csökkent munkaképességűek) számára. A pályázattal kapcsolatos követelmények: Pályázatot csak konkrét cél, program, tevékenység megjelölésével a tervezett vagy előzőleg is folytatott tevékenység helyzetének, fejlesztési feladatainak és a támogatás felhasználásától várható eredmények bemutatásával lehet benyújtani. A pályázatnak tartalmaznia kell az igényelt támogatás összegét és a tervezett saját erő, vagy egyéb támogatás mértékét. Az alap önmagában nem lehet a pályázati cél megvalósításához szükséges pénzeszközök kizárólagos forrása. Az elnyert támogatást csak a megjelölt célra lehet fordítani, felhasználásáról a kiutalást követő 6 hónapon belül el kell számolni. A pályázatok benyújtása, elbírálása: A pályázatokat Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Szociális Bizottságához lehet személyesen vagy postán benyújtani (Szekszárd, Béla tér 1.). A benyújtás határideje: 1997. május 12. A szociális bizottság a határidőt követő 30 napon belül értékeli a pályázatokat. Az eredményről a pályázók értesítést kapnak. A pályázatnak tartalmaznia kell: - a pályázó pontos megnevezését, - címét, telefonszámát, - számlavezető pénzintézete nevét és számlaszámát. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad: Deli István irodavezető Szociális és Családvédelmi Iroda (Béla tér 1.) Telefon: 412-119 Medicina alap Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Szociális Bizottsága pályázatot hirdet a város egészségügyi ellátásának javítása érdekében létrehozott „MEDICINA" Egészségügyi Alap 1997. évi támogatási pénzkeretének elosztására. A pályázaton részt vehetnek az egészségügyi alapellátásban, szakellátásban dolgozó szakemberek, vállalkozók, szervezetek, valamint egészségügyi feladatokat ellátó egyéb szervezetek. A pályázat célja: - az egészségügyi ellátás színvonalának növelése, - a műszerezettség, felszereltség fejlesztése, - új eljárások bevezetésének támogatása, - egészségnevelési, felvilágosítási és megelőző tevékenység támogatása, - lakosságszűrési és folyamatos gondozási feladatokat vállalók támogatása révén. A pályázattal kapcsolatos követelmények: A pályázatot csak konkrét fejlesztési cél, program, tevékenység támogatására lehet benyújtani bemutatva a várható eredményt is. A pályázatnak tartalmaznia kell az igényelt támogatás összegét és a tervezett saját erő vagy egyéb támogatás mértékét. Az alap összege nem lehet a vállalt feladathoz szükséges pénzeszközök kizárólagos forrása. Az elnyert támogatást csak a megjelölt célra lehet fordítani, felhasználásáról a kiutalást követő 6 hónapon belül el kell számolni. A pályázatok benyújtása, elbírálása: M A pályázatokat Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Szociális Bizottsá Jí hoz lehet személyesen vagy postán benyújtani (Szekszárd, Béla tér 1.). A benyújtás határideje: 1997. május 12. A szociális bizottság - egészségügyi szakemberek bevonásával - a határidőt követő 30 napon belül értékeli a pályázatokat. Az eredményről a pályázók értesítést kapnak. A pályázatnak tartalmaznia kell: - a pályázó pontos megnevezését, - címét, telefonszámát, - számlavezető pénzintézete nevét és számlaszámát. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad: Dr. Dobrovich Mária főtanácsos, városi főorvos Szociális és Családvédelmi Iroda (Béla tér 1.) Telefon: 412-119 Összejöttünk... 18izony, egyre jobban amerikanizálódunk, meg „nyugatizálódunk", hiszen levélszekrényeinkben egyre több prospektust, ingyenes újságot és mindenféle termékbemutatóra szóló meghívót találunk. Az utóbbiak között vannak bedobós címzetlenek és precízen megcímzettek. Ehhez még nem szoktunk kellően hozzá, így elgondolkodunk, hogy kik és mi módon szerezték meg a címünket, s kicsit attól is tartunk, hátha visszaélnek vele. Dehát nem erről akarok szólni, hanem a különféle termékbemutatókról, amelyeket vagy úgymond nyilvános helyen, bérelt teremben tartanak, illetve azokról, amelyeket ismerősünk lakásában. Főleg az előbb említettekre jellemző, hogy a meghívón általában az áll, hogy azt, aki részt vesz az összejövetelen, azt megvendégelik, sőt mindenki kap ajándékot... és biztos, ami biztos, kérik, hogy barátokat, ismerősöket is vigyük magunkkal. Hát visszük vagy nem visszük, nem ez a legfőbb kérdés, hanem az, hogy vajon milyen árucikkekről informálnak bennünket. Mert azt általában nem közlik a szórólapon. Igaz is, ez maradjon titok addig, amíg be nem lépünk a bemutató színhelyére. Nyilván a szervezők, rendezők azt gondolják, hogy sokakat a kíváncsiság hajt el a fantasztikusra, ami ugyanakkor ugyancsak kedvezményes. Tapasztalatom szerint vannak, akik szíves-örömest fogadják e meghívásokat és örömmel mennek a tettek várható színhelyeire. Mert programnak tartják, s jól szórakoznak. Ők azok, akik nem igen vásárolnak a bemutatott termékekből, inkább csevegnek a többi vendéggel és a vendéglátókkal. Viszont vannak olyanok is, akik röstellik visszautasítani az invitet, ami nevükre szólt. Tehát elmennek és zavartan ülik végig a rendezvényt. Azon izgulnak, nehogy bárki is belelásson üres pénztárcájukba. Mert azt pontosan tudják, hogy ők ugyan nem engedhetik meg maguknak az ötvenezer forintos alkalmi költekezést, de azt sem, hogy hónapokon át tizenezer forintos részleteket fizessenek. Számomra ők a gyakorlatlan „vendégségbe" járók, mert képtelenek laza eleganciával úgy viselkedni, hogy természetes legyen a nem vásárlásuk. Egy ismerősöm mesélte, hogy egy ilyen összejövetelen képtelen volt visszautasítani a rendkívül kommunikatív férfi-nő páros ajánlatát. Gondolom, azok pedig gyakorlatuk során pontosan tudták, hogy kit és hogyan kell megfűzni a vásárlásra. Szóval ismerősöm nyolcvanezer forintos megrendelést követően tért haza, ahol férje úgy megszidta, hogy két éve képtelen legyőzni a lelkifurdalását. Pedig, mint mondja, a vásárolt termék valóban nagyon hasznos és a család igazán megszerette. Igaz, közel egy éven át zsíroskenyeret vacsoráztak mind a négyen... A napokban telefonon hívott föl egy régi ismerősöm. Elmondta, hogy menynyire hiányoznak neki a régi szép időkben megszokott traccsolásaink. Kérte, jöjjünk össze egyik délután. Nem igazán értettem a dolgot, bár emlékeztem, hogy bizonyos fajta munkakapcsolat volt közöttünk, s olyankor valóban beszélgettünk, de hihetetlennek tűnt, hogy a hölgynek ez annyira hiányozna, így rákérdeztem, hogy most mivel foglalkozik? Közölte, hogy egy olyan cégnél, ahol - mondjuk - biztosítást is lehet kötni, s már bele is fogott a reklámszövegbe és megígérte, ha találkozunk, mindent részletesen elmond és higygyem el, megéri ezt az „üzletet" megkötni. Válaszom az volt, hogy hívjon pár nap múlva, majd elkávézgatunk, ám az üzletről nem akarok hallani, mert pillanatnyilag nem érdekel. A traccspartis ismerősöm naná, hogy nem hívott azóta sem. I « tF aj, az ajándékokról és a vendéglátásról még nem szóltam. Általában „cuki" kis kulcstartókat, műbőrből készült papírzsebkendő-tartókat, meg afféle kis bigyókat szoktak adni, nem azért mondom, mintha az ember ékszert várna ilyen alkalmakkor, de azért az is túlzás, hogy ajándéknak nevezik a kis vackokat. De ez több szót nem is érdemel. Az viszont igen, hogy bizony vannak remekül előkészített bemutatók, ahol olyan termékekkel ismerkedhetünk meg - minden csel nélkül amelyekért valóban érdemes pénzt adni, amihez valóban szükség volt a tájékoztatóra, s az ember nem érezte azt, hogy kinézik, megvetik azért, mert nem vásárolt, hanem egyszerűen kíváncsi volt, érdeklődött, s csak úgy öszszejött a meghívóival, s közben potenciális - és lelkiismeretfurdalás nélküli vásárló maradt. Az utóbbi jórészt nem az ő érdeme, hanem azoké, akik meghívták az összejövetelre... V. Horváth