Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-30 / 6. szám

14 , SZEKSZÁRDI TAS4R1AP 1997. MÁRCIUS 30. sak, sokan félénkek, megszeppenték. Csoda? Fennt állnak, sőt szerepelnek az oly sokat emlegetett színpadon, s ott lenn az a sok ember mind őket nézi. S a produkcióért a taps nem marad el. A nézőtéren mindenki mindenkiért izgul, s minden szépen mondott versnek, szépen hangzó dalnak őszinte szívvel örül. Mi, akik a nézőtéren ülünk, szülők, nagyszülők, talán még többet is érzünk ebből a műsorból, mint azt, hogy a gyermekeink, unokáink milyen szépen gyarapodtak megint tudásban, bátorságban, fegyelmezettségben. Igaz, azt is érezzük, hogy azok, akik ott fenn most verselnek, énekelnek, a szemünk fényei, elindultak egy úton, amely szorgalommal, akarattal, tanulással a következő lépcsőfokhoz vezet. S, hogy ezen a úton jó kezek óvják, irányítják őket, ezért mi, ott a nézőtéren ülők összeszorult szívvel, néha könnyeinket is visszatartva mondu^j köszönetet. ^ Odakünn hideg szél fújt, januári hideg söpört át a városon, de a Babits Mihály Művelődési Házban március 20ának délutánján szívet melengetően sütött a nap, illatoztak a virágok, s a sok kis óvodás elhozta nekünk az igazi tavaszt, az igazi ünnepet. Sas Erzsébet óvoda kitűnő kollektívája állított össze, megnézzék. S akkor jönnek a csoportok, szépen sorban, minden csoport az óvónénikkel. Szép ruhában, lakkcipőben, masnival és piros ragyogó arccal, amelyeken ott ül az izgalom, az elmúlt napok, órák várakozása. Énekeinek játszanak, mondókákat mondanak, s közben le-le tekintenek a nézőtérre, szemük keresi az édesanyát, édesapát, nagyszülőket, testvéreket. Sokan közülük bátrak, magabiztoTavaszváró A nézőtér a Babits Mihály Művelődési Házban március 20-án. pénteken délután négy órakor zsúfolásig megtelt. Szülők, nagyszülők, rokonok jöttek el, hogy az immár hetedik alkalommal megrendezett Tavaszköszöntő műsort, melyet az Arany János utcai A műsort, ugyanakkor legfőképpen azt az egyetlen gyermeket, aki számukra a legkedvesebb, a legszeretettebb. A színpad valóban a tavaszt idézi, fateknőben egész aranyesőbokrok virágoznak, köcsögökben óriásfejű nárciszok illatoznak, a zöldellő ágakon festett tojások hirdetik a közeledő húsvét jövetelét. Az óvoda igazgatónője meghatódott szavakkal köszönti a nézőket, s a Tavaszköszöntőt a magára még várató jó idő miatt, Tavaszváróvá „kereszteli" át. Csilla zold, azaz Berényi Linda: - Eördögh Alexát helyettesítem a filmben, így eleinte nem voltam könnyű helyzetben. Ám a „stáb" hamar befogadott, s most már nincsenek gondjaim. 14 éves vagyok, már én is túlvagyok a félévi vizsgákon. A gyerekeknek azt üzenem, hogy év végére próbáljanak meg javítani bizonyítványaikon. Juci zold, azaz Szabó Ildikó: Nyolcéves koromban már színpadra kerülhettem egy gyermekdarabban. A filmezés nagyon tetszik, úgyhogy már el is döntöttem, hogy színésznő szeretnék lenni. A gyerekeknek nagyon köszönöm a rengeteg levelet, s ígérem, hogy a nyaramat a válaszadással töltöm. Patrick zolg, azaz Hetényi Zoltán: Már ötödikes koromban egy színészképző iskolába jártam, így az Ürgammák szereplőinek válogatásakor sokat segített ez az előélet. Rengeteget forgatunk, ezért sajnos kevés idő marad a barátokra. A színészet érdekel, de szeretném megpróbálni a zenei pályát is, jómagam basszusgitáron játszom. Ákos zold, azaz Monoki Dávid: - Én vagyok a film „okostojása". A Móra Ferenc Gimnáziumban tanulok, Anikóval, Zolival és Ildivel együtt. Valamennyien magántanulók vagyunk, a film mellett ^^ nem megy másképp. A gyerekeknek azt üzenem, hogy tartsanak ki, már nincs meszsze az év vége. Ezt mondták a zoleok másukról Űrgammák a márványteremben Talán nincs is olyan kisgyerek Magyarországon, aki ne ismerné az űrgammákat. Azaz nemcsak az Ürgammák című fantasztikus televíziós sorozatot, hanem annak szereplőit, a zolgokat. Nos, a közelmúltban a Babits Mihály Művelődési Házban tartott Boros Zoltán Szikszai Gábor grafikai kiállításon találkoztunk az űrgammákkal, akiket egy-egy rövid bemutatkozásra kértünk. Orsi zolg, azaz Horváth Anikó: A fővárosi Móra Ferenc Gimnáziumban tanulók, 15 éves vagyok, s már magam mögött tudhatom a jó eredménnyel letett félévi vizsgáimat. Nagyon jó érzés „filmsztárnak" lenni, ilyenkor a gyerekek érdeklődésekor visszajön a rengeteg munka ára. Jocó zolg, azaz Felvári György. Én a cinkotai Szerb Antal Gimnázium harmadik osztályába járok. Az ismertség időnként jó, időnként nem. Amikor utánam fordulnak vagy leszólítanak az utcán a lányok, néha féltékenykedik a barátnőm... A gyerekeknek azt üzenem, hogy tanuljanak sokat és nézzék az Űrgammákat!