Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)
1997-03-16 / 5. szám
1997. MÁRCIUS 16. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 Gy^O VII. Dunántúli Diabetes hétvége Beszélgetés dr. Tornóczky János osztályvezető főorvossal Az első tavaszi hétvégén, a Művészetek Háza adott otthont, azoknak a szakembereknek akik immár hetedik alkalommal jöttek össze, Veszprémből, Kaposvárról, Zalaegerszegből, Győrből, Pécsről, s még sorolhatnánk a városokat, hogy tapasztalataikat kicseréljék, az egyik legelteijedtebb és a lakosság lélekszámát tekintve, sok embert érintő betegség, a cukorbetegség jelenlegi állásáról. A kongresszus főszervezőjével dr. Tornóczky János főorvos úrral a diabetes hétvége tapasztalatairól beszélgettünk. - Manapság sokat hallat magáról ez a betegség? - Valóban sokat beszélünk róla, de nem eleget. Sajnos korunk betegsége, népbetegség, amelyben Tolna megyében 12-13 ezer ember szenved. Ha sike^jdne valami csoda folytán az egész or^•got vércukorvizsgálatra „rávenni", akkor megduplázódna ez a szám, s valószínű kiderülne, hogy egymillió körül van azok száma akik közel vannak ehhez a betegséghez vagy már azok. - Az elmúlt években, évtizedekben mennyire mérhetően növekedett a cukorbetegek száma? - Az első nagytömegű szűrővizsgálat 33 évvel ezelőtt volt, 1962-1964 között. Akkor 250 ezer ember vizsgálatánál kiderült, hogy 1300 a cukorbeteg, s a szűrés frissen kiszűrt 600 beteget. Ennek a szűrésnek, s a mai állapotnak a birtokában elmondhatjuk, hogy az eltelt évtizedek alatt tízszeresére emelkedett a cukorbetegek száma. - Mi okozza ennek a betegségnek az emelkedését? - Régebbi időre kell visszanyúlnunk. Az emberek nagy része, a háború után, jó életkörülményekbe, mondhatjuk jó életmódba került, ami elsősorban az étkezési szokásaikban jelentős változást hozott. Minden kapható volt, s szinte mindenki megtudta vásárolni azokat az élelmiszereket, amelyek nemcsak a cukorbetegség, hanem a szív- és érrendszeri betegségek emelkedését is magukkal hozták. Ez az úgynevezett jólét példaértékűvé vált az emberek számára, s vannak kutatók akik azt mondják, hogy a következő század elejéig ez a növekedés nem fog megállni. Összetett probléma társadalmi orvosi és egyéni, és éppen ezért úgy gondolom csak mindhárom összefogásával lehet rajta javítani, lehet gyógyítani. Nagy felvilágosító, nevelő munka kellene ahhoz, hogy 1-2 évtized múlva érezhető legyen az eredmény. - Mi az, amit az egyén tehet saját egészségéért? - A számszerűség csökkentése azon az úton érhető el, hogy a jelentős testsúlynövekedést megakadályozzuk. Étrend - a francia konyha felé tolódás, több zöldség, kevesebb szénhidrát és zsírok óriási eredmény lenne, hiszen az elhízás kulcskérdés ennél a betegségnél. S tovább megyek, ha kevesebb lenne az elhízás, kevesebb lenne a szív'-és érrendszeri betegség, a magas vérnyomás és a mozgásszervi betegségek. - Sokszor hallani, hogy ez a betegség örökölhető, így az egyén úgymond nem tehet róla, hogy kialakul nála a cukorbetegség? - Egy bizonyos részüknél, valóban örökletes tényezők miatt alakul ki, ám nemcsak a hajlam öröklődik, hanem elsősorban az azonos életkörülmények, az azonos életmód hozza elő a betegséget. Vannak családok ahol generációkon keresztül szinte semmit sem változnak az étkezési szokások, így a hajlam mellett az életmód is hibás a betegség kialakulásánál. - A kongresszus két napig a cukorgetegséggel foglalkozott. Mi volt a fó terület amelyben a szakemberek véleményt, tapasztalatokat cserélhettek? - Elsősorban a cukorbetegek életminőségének mérésével foglalkoztunk. Évek óta azon fáradozunk, hogy a cukorbetegek az egészséges emberekhez hasonlóan tudjanak élni, dolgozni. Az életérzésük olyan legyen családon, munkahelyi közösségen és az egész társadalmon belül, mint az egészségeseké. Sajnos, számos olyan egyéni tragédiát tudnék elmesélni, amikor a társadalom, mondjuk egy munkahelyi közösség nem fogadja el a cukorbeteget, ezzel még nagyobb tragédiát okoz, hiszen így nemcsak a betegségével hanem a másságával is meg kell küzdenie. Ez a betegség egy olyan sorscsapás, amellyel az egyénnek épp elég megbirkóznia, s mi orvosok bármennyit segítünk, szükség van arra, hogy a társadalom, konkrétan a munkahelyek, lakóközösségek, s minden közösség amely körbevesz bennünket, elfogadja, s segítse feldolgozni a betegséget, adjon biztatást, erőt a betegnek,'Iegföképpen azzal, hogy teljes értékű embernek tekinti. - Egy ilyen magas színvonalú tudományos tanácskozás megrendezése bizonyára nem kis gondot jelentett... - Valóban. Mégis a sok munka ellenére jóleső érzés volt, hogy milyen sokan siettek a segítségünkre és kisebb-nagyobb felajánlásaikkal segítették, hogy meghívott vendégeinkjói érezzék magukat, jó emlékekkel távozzanak Szekszárd városból. A közvetlen munkatársaim közül, amely szinte az egész IV. sz. belgyógyászatot jelenti a teljesség igénye nélkül szeretném megköszönni dr. Muth Lajos, dr. Sudár Zsolt, dr. Ulrich Gabriella, Simonná Vincze Mária segítségét, akik az osztály többi dolgozójával együtt szívügyüknek tekintették e hétvége sikerét. Sas Erzsébet „Merészség, kitartás, türelem " A fodrászverseny finisében Rábli Orsolya III. éves fodrásztanulót kérdeztem a versenyről, aki 2 női és 2 férfi, összesen 4 kategóriában indult. Miután III. éves vagyok, tulajdonképpen ez az egész évem a felkészülés jegyében telik, s év végéig naponta „vizsgázom". Erre a versenyre teljes erővel 1 hónapja készülök, amely nemcsak számomra, de mesterem és felkészítőm Hévizi Tiborné mesterfodrász számára is sok pluszmunkát jelent. Azonkívül fontos, hogy egy versenyző olyan modellt találjon mint én, aki türelmes és nemcsak mindent megenged a hajával, de velem, mesteremmel együtt drukkol az eredményért. Bevallom az eredményhirdetés előtt vagyunk, - így bátran tehetem - nem a helyezés a fontos számomra elsősorban, természetesen jó lehet a dobogón állni. A fontos a részvétel, a felkészülés az, hogy tudjam mire vagyok képes. Mint minden megmérettetéshez ehhez is nagy merészség, kitartás és türelem kell, főleg ha valaki 4 kategóriában indul. A szépségszakma bemutatkozott azért esett erre a helyre a választás, mert központi helyen van, színvonalas, olyan adottságai vannak, amelyek az ország minden részéről érkező versenyzőknek, vendégeknek méltó helyet tudott biztosítani. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy házigazdánk, a főiskola elfogadja ezt a versenyt, miután hagyományteremtőnek szántuk, s méltóbb helyet megrendezésre „nem találhattunk volna". A nézelődő vendégek, a kiállítókon kívül, a sétáló modelleket is megcsodálhatták, s a férfiaknak bizonyára eszükbe jutott, hogy egy rögtönzött szépségversenyre lenne bőven szép lány jelölt. Hiába, ilyen a szépségszakma és a velejárója, külsőségeiben feltűnő, néha szinte megbotránkoztató, ugyanakkor tudvalévő, hogy a felszín alatt, ott vannak a kitűnő szakemberek, akik híven őrzik a szépség mélyebb, több évtizedre megalapozott titkát. Hagyományteremtő rendezvény helyszíne volt 1997. március 9-én, vasárnap a szekszárdi pedagógiai főiskola. A Szekszárd és Környéke Altalános Ipartestület Fodrász és Kozmetikus szakosz• yának rendezésében került sor az első zekszárd Város Nagydíja" és „Rácz Péter Emlékversenyére. Az igényes programfüzet sok látnivalót ígért a vendégeknek, versenyt és kihívást a résztvevő fodrász-, komzetikustanulóknak, felnőtt versenyzőknek. A programfüzet köszöntőjében Kocsis Imre Antal Szekszárd Megyei Jogú Város polgármestere így köszöntötte a versenyt; „Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a seregszemlére érkezett fodrász és kozmetikus szakembereket, a szépségteremtés és ápolás művészeit, minden kedves érdeklődőt. Üdvözlöm a versenyzőket és tanulókat, akik vállalják a megmérettetés izgalmait." Egyébként Szekszárd Város Önkormányzata egyik fő támogatója volt a rendezvénynek, amely többek között abban is megnyilvánult, hogy Fodor Miklós alpolgármester a fárasztó hosszú napot, amely millió rendezvényével kivívta a nézelődők elismerését, végig érdeklődéssel nézte végig, - s a kicsit későre sikeredett eredményhirdetésnél - átadta a város díjait. Papné Keszthelyi Éva a Tolna Megyei Kézműveskamara Egészségügyi Osztályának vezetője, a Tolna Megyei Kézműveskamara Etikai Bizottságának elnöke, a Magyar Kézműveskamara Etikai Bizottságának alelnöke ezen a rendezvényen mint főszervező működött közre, s a kétévenkéntre tervezett rendezvényről a következőket mondta: - Ilyen szakmai rendezvény először volt, amit szakemberek rendeztek a szakmának. Ettől függetlenül nagy öröm volt számunkra, hogy rengeteg vendég jött el és volt kíváncsi a fodrász-és kozmetikai versenyekre, s egyéb látványos programokra. Ez természetes is, hiszen a versenyzők, a felkészítő mesterek, a modellek mind hozták magukkal barátaikat, családtagjaikat. így a közönség szinte egésze drukkolt valakiért. Elmondhatjuk, hogy a főiskola majdnem kicsinek bizonyult, amit titkon reméltünk is, a megrendezéskor viszont