Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-02 / 4. szám

15 1997. MÁRCIUS 16. , SZEKSZÁRDI fASARNAP „Az ifjúság kezébe olyan jogokat adtak, amivel nem tudnak élni." Az egy hazánkbeli iskolavezetőtől származó idézet az Oktatáskutató intézet ifjúságkutató csoportja által készített, a diákönkormányzatok működését vizsgáló tanulmányban olvasható. A nyilatkozó tanerő megnyugtatásául mindenképpen le kell szögezni, hogy a diákságtól sajnos elég messze áll a jogaival való (vissza)élés. Mint az a HVG diákjogokkal kapcsolatos szemelvéekeiben olvasható, csupán a tanulók ^W-16 százaléka tájékozódik rendszeresen az őt érintő diákönkormányzatok ügyeiről, és ugyanennyiüket egyáltalán nem érdekli a téma. A kutatók a szervezetek fontosnak vélt feladatairól is megkérdezték a középiskolai diákságot. A legtöbben az iskolán belüli szabadidős tevékenység megszervezése mellett voksoltak. Sokak szerint a diákvélemények tolmácsolása és a diákok iskolai konfliktusokban való védelme szintén az igen hangsúlyos elvárások közé sorolható. Az OKI szakemberei úgy vélik, „a tanulói szervezetek működése legtöbbször kimerül a formális keretek megteremtésében és a bürokrácia útvesztőiben való barangolásban," A tavaly megrendezett második diákjogi felülvizsgálati konferencia résztvevői gyakorlati tapasztalataik alapján számoltak be arról, hogyan váltak be a tanulók jogaival foglalkozó, módosított közoktatási törvény passzusai - olvashatjuk Szekszárdon az OKI szomorú felmérését alátámasztva - a diákok túlnyomó többsége eddig nemhogy a gyakorlati eredményekkel nem találkozott, de az ilyenfajta, őt rendkívüli mértékben érintő változásokról sem tud. És ezért nem a középiskolai tanulók a felelősek. Az egyik jól működő diákönkormányzat elnöke bevallja, hogy a fiatalokat bizony a különböző szervezeteknek kell felráznia. Már ha akad egy olyan lelkes csoport, amelyik vállalja az ezzel kapcsolatos bokros teendőket. A módosított közoktatási törvény szerint a diákok a tantestület ellenére is létrehozhatják saját önkormányxzatukat. Ámbár rendkívül ritka az az eset, amikor egy intézmény nem ad teret ilyen szervezetek működtetésére és jóval gyakoribb, amikor maguk a tanulók nem tesznek ez érdekében eleget, lemondva így arról, hogy az őket érintő valamennyi kérdésben törvényesen véleményt nyilvánítsanak. Az intézményekben működő információs szervezetek hiányában (vagy ezek nem kielégítő tevékenységének következményeként) az ifjúság nincs tisztában azzal, hogy a rendelkezésre álló pénz felhasználásáról és működtetéséről, ezek vezetőinek megbízásáról saját maga dönt. Az efféle nyilvánosságot az iskola vezetői nem korlátozhatják, bár a nevelőtestület véleményét minden esetben ki kell kérni, ezek nem kötelező érvényűek. Ahhoz azonban, hogy a diákság ezekkel a jogokkal tisztességesen élhessen, felelősségteljes ifjúságra és kompromisszumokat vállaló tanárokra van szükség. A diákönkormányzatok gyakorlati és elméleti területeken is támogató szervezetekből számtalan működik hazánkban is. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy hasznos tanácsaikkal és elengedhetetlen útmutatásaikkal ők keressék meg Magyarország valamenynyi középiskoláját, sokkal előbbre mutató lenne, ha ezeket a kapcsolatokat maguk a diáktanácsok szorgalmaznák. Optimistán megjegyezhetjük, hogy már Szekszárdon is megindult valamiféle mozgolódás. A SZEKSZ belevetette magát a márciusi diáknapok megszervezésébe, a helyi diákélét fellendítésébe. Osztjuk az Országos Diákjogi Tanács elnökének nézeteit, miszerint a demokrácia játékszabályait az iskolában lehet és kell elsajátítani, hiszen csak attól várható el az önálló gondolkodás és cselekvés, a szabad, de mindenképpen kulturált formában történő véleménynyilvánítás, aki ezt már gyerekkorában megtanulta és gyakorolta. Ebben lenne szerepük a diákönkormányzatoknak, akiknek az iskolákban a tanerőkkel együttműködve kéne megteremteniük „az ésszerű és normális együttéléshez", eredményes együttműködéshez elengedhetetlen alapokat, mind Szekszárdon, mind az ország bármely pontján. GYURICZA ESZTER A Rózsáról - diákszemmel Avagy: otthon, édes otthon? Sok szekszárdi diák valószínűleg irigyli vidéki társait, akik szülői figyelem nélkül tölthetik mindennapjaikat. Megyénk székhelyén három középiskolai kollégium is működik. Ezek közül a fiatalok többsége a Rózsára esküdik. Vajon hogyan tett szert a Kadarka ^Aai Rózsa Ferenc Kollégium ekkora nirnévre? - Biztosan nem a szigor miatt - nevet fel az egyik másodikos középiskolás. Emlékszem, amikor még általános iskolás voltam, én is nagy szemekkel csodáltam azokat a „nagyokat", akik nem jártak haza mindennap - meséli. - Az első pofon akkor ért, amikor az egyik Rózsás barátnőm egy régi fiú osztálytársával a koleszról beszélgetett. A lány akkor éppen egy másodikos fiúval járt (aki mellesleg az unokatestvérem). Amikor a kapcsolatuk szóba került, a fiú elhúzta az orrát: „Pont velejársz?! Mindig ő ágyaztat velem a szobájuknak. És persze olyankor az egész banda rajtam röhög." Ezt hallva kicsit elcsodálkoztam: hát ilyet is lehet? - Ezek a dolgok mindennaposak ebben a kollégiumban - legyint egy harmadikos fiú. - Én is a Rózsában laktam fél évig, de később inkább kiköltöztem. Utáltam és szerettem is a kollégiumot. Jól kijöttem a szobatársaimmal, de a felsőbb éveseket ki nem állhattam. Mivel elsős voltam, úgy gondolták, hogy az ágyazás a legmegfelelőbb feladat a számomra. Idővel azonban leszoktak rólam. Persze ennek a nemes cselekedetnek az ötlete nem tőlük származott. Az egyik nevelőtanárnak köszönhető, aki éppen jókor lépett be a szobába. Tudta, hogy nem abban a helyiségben lakom, hát egy kicsit „szétrakta" az ágyneműjüket. Utána egy hónapig ellenőrizte, hogy kért-e más is tőlem hasonló szívességet. Azért egy előnye mégis volt a dolognak - meséli mosolyogva. Ma már három perc alatt meg tudom csinálni az ágyat. Diáktársaimat kissé meglepődve hallgattam. Tudomásom szerint ebben a diákközösségben is működik Diákönkormányzati Közösség (DÖK). - Hát elsősorban nem az a feladatotok, hogy megpróbáljátok egymás gondjait megoldani? - kérdezem egy negyedikes DÖK-östől. - Valóban törekszünk erre. Az elsősök és a negyedikesek közötti nézeteltérések azonban már általános problémának számítanak. Különben is a fegyelmezés a nevelőtanárok hatásköre. A DÖK inkább bulikat, programokat szervez. így van lehetőség a tanuláson kívüli területen is levezetni a túltengő energiát. Igaz szerepelt már olyan program is a tervünkben, amely - különböző okok miatt - nem valósulhatott meg. Az idén például el akartunk látogatni a szekszárdi börtönbe. Mit mondhatnék? Nem sokan díjazták az ötletet. A Rózsások amint hallottam nemcsak egymás cselekedeteit, hanem tanáraik helyes ítélőképességét is megkérdőjelezik. Tudni kell, hogy minden kollégista 18.45 órától 21 óráig szabad kimenőre mehet. Ez az idő is számtalan okot adhat az összetűzésre. - Én nem vagyok egyértelműen diákpárti - mondja egy végzős lány -, de bizony nem egyszer előfordult már, hogy tanáraink is felelőtlenül döntöttek. Köztudott, hogy a Rózsás diák is szívesen ünnepel. Gyakran sajnos az alkoholt választja társának, erre pedig a kimenők idején kiváló lehetőség nyílik. Véleményem szerint, ha valaki tudja, hol a határ, és társaiban nem tesz kárt, még el is lehetne nézni - magyarázza. Azonban az ritkán fordul elő, hogy a kissé ittasan visszatérő diákról (legyen az fiú, vagy lány) a tantestület nem vesz tudomást. Megesett, hogy egy rózsás lány kissé felöntött a garatra. A csoportvezetője elintézte, hogy igazgatói figyelmeztetéssel megússza a dolgot. Ugyanilyen üggyel egy fiút gondolkodás nélkül kirúgtak. Ez így helyénvaló? Ennél is jobban feldúlta a koleszt az éppen a napokban történt diákcsíny, amelytől a középiskolák is visszhangoznak: három fiú leleményesen átsétált a lányok emeletére. Természetesen rajtakapták őket. - Valóban, ez olyan probléma, amely az erkölcs határait jócskán átlépi - meséli egy végzős diáklány. Mégis azt hiszem, valahol a tanáraink is áthágtak bizonyos határokat. Ok ebben az intézményben azért kapják a fizetésüket, hogy minket neveljenek és ha szükségünk van rá, átsegítsenek a nehézségeken. Az egyik fiú az elbocsátás következtében kénytelen bejárni. Két hónap múlva érettségizik. Nem irigylem! A másik egy olyan faluban lakik, ahonnan a városba utazni elég körülményes a gyatra közlekedés miatt. Úgy látszik sajnos az arany középutat nehéz megtalálni. Más lehetőséget nem kínálva kipenderítették őket. Én azért még egyszer átgondoltam volna. Természetesen nem mindennap ilyen zűrös az élet. A tanárok és a diákok egyaránt helyet adnak a jókedvnek és a vidámságnak. A héten éppen farsangolt az egész kolesz. Egy ilyen nagy közösség csak bizonyos szabályok betartásával tud egy fedél alatt élni. Fegyelem és tolerancia egyaránt nélkülözhetetlen. Kötelessége pedig mindenkinek van. Az persze más kérdés, teljesíti-e. BENCZE MARIANN