Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-16 / 3. szám

1997. FEBRUÁR 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP -V 13 Ki O? 1. Történész (Zalaegerszeg, 1942). Szülei jelenleg is Szekszár­don élnek. 2. Tanulmányait a Garay gim­náziumban kezdi, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán tör­ténelemtanári és levéltárosi okle­velet szerez. Ugyanitt doktorál 1969-ben. Kiemelkedő tanulmá­nyi eredményeiért és disszertá­ciójáért aranygyűrűvel és doktori címmel jutalmazzák. 3. Megvalósulhatott gyermek­kori álma: a magyarországi török uralom kutatójává válhatott. 4. Pályáját a Magyar Nemzeti Múzeum újkori osztályán kezdi, majd a Történettudományi Inté­zet középkori és újkori osztályán dolgozik. 1976-ban megszerzi a történelemtudományok kandi­dátusa címet. 5. 1986-tól a Magyar Történel­mi Társulat főtitkára, a Sorsdöntő történelmi napok sorozat szer­kesztője. 1980-tól a História rovat­vezetője. 6. Az elmúlt évtizedekben csaknem valamennyi nagy törté­nészvállalkozásban részt vesz, pl. a Magyarország történeti krono­lógiájának, a kétkötetes Magyar­ország története, Magyarország történeti atlasza, Magyarország hadtörténete munkálataiban. 7.1991-től a Történelmi Szem­le főszerkesztője. 1994-től az Or­szágos Akkreditációs Bizottság tagja. 1993-ban Szűcs Jenő-díjat érdemelte ki. Városunk Pro Ur­be-díjjal tisztelgett a kandidátus munkássága előtt. Szinte vala­mennyi történelmi bizottságnak tagja. Munkáit több nyelvre lefor­dították. Önálló műveiből: Pa­rasztvármegyék a XVII-XVIII. században; A mohácsi csata; A hódoltság magyar részre adózása; Vesztőhely az út porában; Hun­garia eliberata/Budavár visszavé­tele és Magyarország felszabadí­tása a török uralom alól; Magya­rok Európában 11.; Mezőváros és reformáció: tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdései­hez. Előző rejtvényünk megoldása: Andrásfalvy Bertalan. Könyvju­talmat nyert: András Lászlóné szekszárdi olvasónk. Könyvsarok Magyar Ferenc: 20. századi drámák: műértelmezések Diákok figyelem! A legutóbbi idő­ben a XX. századi legjelentősebb ma­gyar és külföldi versekről, regényekről átfogó képet nyújtó kötetek jelentek meg. Ezek egyes műveket mutattak be sokoldalúan. A drámákról azonban még nem jelent meg ilyen összefogla­lás. Ezt a hiányt igyekszik pótolni ez a kötet. Korábban az utóbbi két évtized­ben Mész Lászlóné írt tanulmányokat a legnagyobb alkotók életművéről, itt viszont 25 jelentős író egy-egy ismer­tebb drámáját ismerhetjük meg, részle­tesen elemezve. A könyv szakszerűsé­ge mellett olvasmányos is, mert a szer­ző igyekszik átmenteni könyvébe ab­ból az élményből is, amelyet az egyes alkotások elolvasása vagy a darabok megtekintésse keltett benne. Jól hasz­nálható az érettségihez és a felsőokta­tásban is. Egy újságcikk visszhangjaként „Csak jobbnak lenni, ezúttal nem elég" Megkezdődött a visszaszámlálás, mire e sorok megjelennek. Kalocsai Zoltán, az Unió Box Team könnyűsúlyú ökölvívója már útban van az osztrák fő­város, Bécs felé és a helyszínen tartózkodva tölti el edzője, Rácz György és menedzsere, Rácz Félix tár­saságában a szombat késő estig hátralévő órákat. Bi­zonyára már legkésőbb csütörtöktől a helyszínen tar­tózkodik a WBU világszervezet bajnoka, az amerikai George Scott, aki 1995 óta ül a WBU könnyűsúlyú trónján. Egy évben három alkalommal kötelező vé­denie a címét. 1997-ben ez az első alkalom, amikor sanszot ad a világszervezet ranglistáján megfelelő he­lyen és nívóján levő versenyzők egyikének, így a két és fél éves profi pályafutása során roppant nagyívű pályát befutó szekszárdi (amúgy változatlanul Pak­son élő) öklözőnek. A tizenhat győzelmet - benne a nemzetközi bajnoki címet is - elhódító Kalocsai Zol­• , aki nem csupán a vele szimpatizáló helyi lokál­rióták szerint, hanem a WBU amerikai szakértője, Danny Gill meglátásai, tapasztalatai alapján képes le­het arra a meglepetésre, hogy elhódítsa Scott-tól a vi­lágbajnoki címet, az utolsó napokban a kondíciója tö­kéletesítésére helyezte a fő hangsúlyt. - Ez lehet életem első tizenkét menetes meccse, erre nagyon föl kell készülni. Éppen ezért a hosszabb távú és a hegyi futások sűrűn szerepeltek az edzés­programomban. Hogy mik az esélyeim? A napokban láttam Scott több meccsét is, valóban mindent tud (gyors, kemény vívó stílusú), amit egy világelsőnek tudnia kell, de a látottak után egyáltalán nem lettem kishitű, sőt!... Úgy érzem, hogy bennem van a siker, a győzelem lehetősége. Talán azzal, hogy bizonyos szituációban meg keményebb leszek, lehetek nála. Szükségesnek látszik ez, mert a profi boksz nemzet­közi gyakorlata alapján úgy gondolom, ha végigmegy a 12 menet és esetleg én leszek az érézkelhetően jobb, keményebb, akkor „csak" ezzel nem nyerhetek. A kihívónak - ha nincs KO vagy TKO - nagyon egyértelműen kell megnyernie a meneteket ahhoz, hogy őt hozzák ki győztesnek - mondta Kalocsai ^hán. flkurmi is legyen a végeredmény, a menedzserek mar egy amerikai visszavágóban is megegyeztek, ami egyúttal jelezheti a Sott-team túlzott magabiztossá­gát is, vagy éppen az óvatosságát. („Ha mégis elkapna ez a Kalocsai, akkor a legrövidebb időn belül, de már odahaza Amerikában Miamiban egy visszavágó...") Az osztrák fővárosban zajló, amúgy nyolc mérkőzés­ből álló profi bokszgála helyszíni megtekintése sok szurkolót foglalkoztat, a közlekedés még valahogy megoldható lenne, de mintegy ötszáz schillinges be­lépő már húzós. A bokszszimpatizánsok az RTL né­met műholdas televízió társaság realitásérzékében bíznak. Hogy abban a bőven két órában, amit szom­baton este - mindenekelőtt a többi meccs német ér­dekeltsége okán - élőben Bécsből sugároznak, az Európa-bajnoki döntő mellett - ha csak pár menet erejéig is - helyet kell, hogy kapjon a programban utolsó előttiként szereplő, nem német érdekeltségű WBU világbajnoki döntő is, ami azért mégis csak az est legrangosabb összecsapása. Az eseményen jelen lesz az Eurosport, a FilmNet és az HBO kamerája is, ami azért némiképpen garancia arra, hogy a későb­biek során valahol, valamikor a magyar sportkedve­lők is láthassák egészében a meccset. A magyarorszá­gi televíziók - ebben a közvetítési jogdíj is játszhat fő­szerepet - nem mutatnak érdeklődést az önálló köz­vetítésre, felvételre, legalábbis ez idáig. B. Gy. Az Érdemtelen gyermekek? címmel megje­lent - Gyermekek Házával foglalkozó - tudósí­táshoz (Szekszárdi Vasárnap, 1997. febr. 2.) le­gyen szabad mindenekelőtt annyit hozzáfűzni, hogy azért törtem meg a „hallgatag" közgyűlés csendjét, mert kötelességemnek éreztem a megszólalást egy olyan döntés újratárgyalásá­nál, amely ellen a lakosság jelentős része tilta­kozik. Arról is beszéltem, hogy az egyházközséget és a szerzetesnővéreket felelősség nem terheli, hiszen ők megértőek és toleránsak voltak, a fel­ajánlott négy ingatlanból hármat elfogadtak. Rövid felszólalásom magva, hogy a vitatott döntés mellett kínálkozott-e más is. Vélemé­nyem szerint igen: 1. A meglévő épületekből a templom és a plé­bánia közelében iskolát létesíteni. 2. A Gyermekek Háza esetében pedig a me­gyei önkormányzat példáját követni. Ők is elad­ták a Széchenyi utcai Gyermekkönyvtárukat, de még az új tulajdonos birtokba helyezése előtt új helyre költöztették az intézményt. A szóban forgó írás sarkalatos pontja az ún. „mérleg nyelv", amit szavazási patthelyzetben november 26-án eljátszhattam volna, ha valaki utánamjön és meggyőz, hogy térjek vissza. De innéttől kezdve feltételes minden, s a Gyerme­kek Háza sorsában a „mérlegnyelv" mennyi­ségtani szerepe is feltételessé válik egy olyan közegben, ahol a 11:1 l-es eredményben a vé­letlenek (ellentétes irányú, de egyidejű nézet­módosulások) is felfedezhetők..., ahol néhány óra leforgása alatt a képviselők harmadának hozzáállása módosul, ahol a végszavazásban nagy többséggel határoznak - miről? - arról, hogy ismételten megkeresik a nővéreket a köz­gyűlés újabb határozatával. Érdemi döntés a katolikus iskola elhelyezé­sében csak e tárgyalások befejezése után szü­lethetett és született is 1996. december 3-án, egyfordulós szavazással: tizenhárom igen, két tartózkodás és négy nem szavazattal. Nem volt szükség „mérleg nyelvre"! Sem egy, sem a hiányzó további három képviselő nem tudta volna befolyásolni az eredményt semmilyen formában sem. Ami serény személyemet illeti, e tárgyban sem az előkészítő, sem a döntési szakaszban nem tartózkodtam, miként az újság íija (a tartózkodás nálunk az ellenszavazat fino­mabb formája!), hanem tudatosan távoztam. A szavazógombok mellől még novemberben akkor álltam fel, amikor a Gyermekek Háza fel­számolása került szóba, gyerekestül, házastul, mindenestül. A jövőt nézve. A vitatott épület iskolának jó lesz. Külső megjelenésével, belső tereivel a szekszárdi főiskolához hasonlít. Mindkettőt a boldogult Lőrinczy Gyula tervezte. A felmenő osztályokkal párhuzamosan tanulókkal is meg fog telni, mert igény mutatkozik egy ilyen szel­lemiségű intézményre, de a művelődési házból soha nem lesz Gyermekek Háza, pedig van a városban épület, amiből lehetne. VADAS FERENC Lapunk előző számában V. Horváth Mária írt riportot Érdemtelen gyermekek? címmel. Erre kért reagálási le­hetőséget Vadas Ferenc képviselő. Közgyűlési anomáliák

Next

/
Oldalképek
Tartalom