Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

IV II Karácsonyi melléklet 1997. DECEMBER 21. Édesítse meg a szilvesztert! Ezen az oldalon játékra invitáljuk olvasóinkat. Szekszárd öt ­édesség, péksütemény árusításával is foglalkozó - vállalkozója egy­egy történetet mesél el önöknek. A sztori végén két állítás olvasható. Az egyik igaz, a másik hamis. Arra kéljük olvasóinkat - mármint azo­kat, akik szívesen játszanak velünk -, hogy tippeljék meg, melyik változat felel meg a valóságnak. A jónak vélt válaszokat kéljük, jut­tassák el címünkre (Szekszárdi Vasárnap Szerkesztősége, 7100 Szekszárd, Béla király tér 1.), s a helyes megfejtők között kisorsoljuk a kereskedők által felajánlott édességcsomagokat. S most pedig következzenek a történetek: I. VARGA JÁNOS, királyi halfőző mester, a Béla király téri II. FARKAS KÁROLY, a Wolf Sütöde 4 vezetője: átvitt értelemben igaz, mi­után a tigriskenyeret, m^ kóstoló tulajdonost valóban Farkasnak hívják. játéküzlet vezetője: - Bandi barátom fogott egy kis halat a Dunán, s azt mondta nekem: János­kám, készíts már ebből egy jóféle halászlét! A finom illat odacsalta a bog­rács köré a szomszédokat, akik nem is tudtak ellenállni az invi­tálásnak. Mire szétnyomtam a levesben a paprikát, már 24-én ültek a közeli padon. A történet vége: 1. számú változat: A nagy ér­deklődés ellenére a halászlé mégsem fogyott el, miután ba­rátom kérésére kifejezetten a le­gerősebb paprikát használtam fel a levesben, s azt pedig csak a legedzettebbek bírják. 2. sz. változat: az utolsó tá­nyérig elfogyott a halászlé, mert olyan finom volt, hiszen egy ki­rályi halászléfőző mester mindig hírnevéhez hűen főz. Neki is álltam kint, Leányvár­ban a főzésnek. Feltettem az úgy 4-5 kg halat főni. Szállt is az illata szépen, s ahogy az kell ízlelget­tem a főztömet. (Varga János a helyes megfejtő­nek egy édessé­ges ajándékkosa­rat ajánlott fel, a nyeremény bár­mikor átvehető a Béla király téri boltnál.) 2. sz. változat: A történet csak - Ezen a napon a szekszár­di Wolf Sütödében késő este is dolgoztak a pékek. A kemencék csak úgy on­tották a forróságot. A kikészítő helységben ko­csikon álltak a ropogós, fris­sen sült tigriskenyerek. A fiúk kinyitották az ajtót, hogy kiszellőztessék a helységet, de bár ne tették volna. Ez volt az a nap ugyanis, amikor egy farkas bejött a sü­tödébe, s levett a kocsiról egy tigriskenyeret, melyet el is vitt. A történet vé­ge: 1. sz. változat: A történet valós, hiszen ezen a na­pon szabadult egy az itt turnézó vándorcirkusz­ból a szelídített farkas. (Farkas Károly a helyes megfej­tőnek egy péksü­teményes csoma­got ajánlott fel. A nyeremény a Nyár u. 8. szám alatti sütödében bármikor átvehe­tő.) 4 r

Next

/
Oldalképek
Tartalom