Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-30 / 21. szám

1997. NOVEMBER 30. , SZEKSZÁRDI VASA RNAP 347 „Vasárnapi" futball-látlelet Kétezernégy is túl közel van... Az egykori OTSH-vezető, annak előtte a sportot a pártközpontból felügyelő Tibor Tamás kormánybiztosként belevág... Nem kevesebbre vállalkozik, mint a magyar futball morális és szakmai állapotának rendbetételére. Gigászi feladat, az útvesztők, szövevények ismeretében első hallásra, első olvasatra lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Ám a második bundabotrány, a '88-as kirobbantója belevág, hozzákezd valamihez. Nagy valószínűséggel a morállal kell kezdenie. Márpedig a többségében velejéig romlott erkölcsiségű, egymással véd- és dacszövetséget alkotó honi futballcsinálók szemlélete a jugoszlávok elleni 1-12 arcpirító szégyene után sem változik. Maradnak a jogi kényszerítő eszközök. Amihez momentán kedvező a közhangulat. Ráadásul a jövő hónap eleji MLSZ-közgyűlésben meghatározó súlyú vidék eddig sosem látott radikális változásokat sürget, a csak státusában profi NB I. és NB I. B jelenlegi létszámának felére csökkentése, a notórius közteher-nem-fizetők azonnali szankcionálása, gyors kizárása, a futballba az állam becsapása jóvoltából betolakodó ^»nzorok fülöncsípése, s sokat emlegetett kétolda^ran jó pénzmosás megszüntetése. Az utóbbit kivéve jó esélye van a többinek a gyakorlatba való átültetésre, de a hőn óhajtott morális kibontakozás, tiszta viszonyok megteremtése szempontjából ez utóbbi a kardinális. Nos e tekintetben szkeptikus vagyok... Az állam becsapása nem a hazai „ÜJtballiparág" találmánya, specifikuma. Élek a gyanúperrel ez a téma túlmutat a honi futball berkein, ámde nem vitatom: kitűnő, pontosabban kevésbé ellenőrzött terep a bűnös üzelmek kivitelezésében. Ebben a kényes témában más területen az az igazságszolgáltatás prominensei, Tibor Tamásnál nagyobb hatalommal felruházott emberei sem tudtak a közmoráljavulására ható alapvető eredményeket felmutatni. Márpedig ő - egy esetleges kormányzati felhatalmazással is - velük, rájuk támaszkodva lehet csak eredményes. Félő: hogy ezek a vizsgálatok csak annyira lesznek, lehetnek befejezettek, mint amennyire a totó, illetve a bundabotrányok lehettek annak idején. Nem lesznek elrettentőek, s az adminisztratíve szűkített profi ligák alatt a felfelé áramlást fékezendő, ellenőrizetlenül mozognak a pénzek továbbra is... Itt rendet tenni csak azzal a konok elszántsággal, következetességgel lehet(ne), ahogy a tíz évvel ez^l|tt a miénknél azért keményebb diktatúrában élő bolgárok tették - a szakmai nívótlanság, a morális züllés a miénkkel volt mérhető -, de a ránk tört fene nagy demokrácia, a piacgazdaság kezdetleges állapota, az ilyen intézkedések mai meghozatalára nem hozott kedvező széljárást. A szakhiai megújulás előtt azért mégsem tornyosulhatnak ilyen gátak. De mindjárt adódik a kérdés: lesz-e viszonylag rövid idő alatt megfelelő számú szakember, aki tud annyit és át is tudja adni azt, mint a tőlünk keletre-nyugatra dolgozó trénerek? Hogyan lehetaszakmainívót2-3évenbelüla lOés tévesekkel foglalkozók körében növelni? Nyilvánvalóan pénzzel. Ez pedig nem jön magától. Mert egy esetleges drasztikus üldöztetés hatására a mai álprofi futballból elmenekülő milliók nem maradnak bent a sportágban. Márpedig a komoly utánpótlás-nevelés pénzügyi alapjainak megteremtése nélkül megint csak a levegőbe beszélünk. Higgyünk azoknak a magyar szinten bizonyított, kisebb-nagyobb nemzetközi részsikereket maguk mögött hagyó trénereknek, hogy momentán a nemzetközi élvonaltól 8-10 éves a lemaradásunk. Vagyis: a jól működő Góliát-mozgalom végéig a 10 éves korig még mennyiségi és minőségi értelemben alapvetően rendben vannak a dolgok. Ezt követően pedig csak az, semmi más nem segíthet, ha képesek leszünk újra „Pacsákat" - ez volt a hetvenes évek országosan híres zalai futballműhely debreceni olasz focisulikat - ma fehér holló ritkasággal ez az atalon, bár a szervezők lehetőségeikkel messze nem elégedettek - megyei, avagy regionális jelleggel állítani. Mindenhol adottak az elhanyagolt létesítmények, ezek újjávarázsolására a legképzettebb edzőkkel való betelepítésre valóban kell a központi erőforrás, mert helyben nincs meg a pénz. A kormány egy világesemény kapcsán, a 2004-es közös rendezésű osztrák-magyar labdarúgó EB kapcsán több milliárdra vállalt garanciát. Túl az EB kínálta üzleti, az ország reklámozási lehetőségén, bízva abban, hogy addigra futballunk is valamelyest a helyére kerül. Talán igen, ha modern kori „Pacsák" tucatnyi elterjesztésére is jut megközelítőleg annyi, mint a mai viszonyokat konzerváló NB l-es felnőtt futballra. Ellenben - fájdalom! - de 2004 is túl közeinek tűnik nekünk. Ahhoz nem, hogy stadionjaink Európa-léptékűek legyenek, ám ahhoz nagyon is közeli az időpont, hogy bennük európai nívón futballozzanak ezredfordulón túli legjobbjaink. Bálint György Az új elnök akár megmentő is lehet.,.? Czanka Attila felkarolásával, menedzselésével lépett színre, röpke fél év leforgása alatt a Tolna megyei súlyemelés első emberévé avanzsált, sőt!... A szekszárdi súlyemelés „régi-új" egyesületének is ő az elnöke. Nem kapart érte, így alakult... Úgy esett be a nyáron a sportágba, mint Pilátus a krédóba, de mégis... A súlyemelésben ténykedők, annak városi szintű megmentésében reménykedők dr. Dobos Bélában - mellesleg: lapunk reklámmenedzserében látják azt az egyént, aki hidat ver a lehetséges szponzorok és a sportág között. - Jólesett a súlyemelők bizalma, egyfajta kihívásnak is érzem a feladatot, de a kaotikus helyzet megoldására nálam sincs csodaszer. A meg-, illetve átmentés elemi feltétele az elvárható állami támogatás, s úgy jövök én, úgy jövünk mi. - Vannak-e fogódzók? - A személyi összetételében változó elnökségekben olyan ismert embereket is sikerült behoznunk, akik segíthetnek nekünk. No itt nem az égből hulló százezrekre gondolok, hanem arra, hogy egy-egy országosan ismert emberünk sportemberhez méltó körülmények között feljusson az év fő versenyére. S ha ott netán figyelemreméltó eredményt ér el, értékeljék azt. - Ón civilben az üzleti életben mozog, azt csinálja, amiben fantáziát lát, nem gondolja, hogy ezúttal rossz lóra tett? - Alapvetően nem, de Czanka Attila menedzselésével kétségtelenül vállaltam rizikót, de hadd legyen ez az én gondom. Úgy gondolom, hogy a súlyemelés a szekszárdi közhiedelemmel ellentétben nagyon is eladható sportág, ha kellően tálalják, kajálja a közönség. El kell adni magunkat és nem siránkozni! A szponzorok maguktól nem jönnek. Nyár óta már a negyedik fellépésünk lesz a december 22-ei, nagyszabású Aranytárcsa-gála, amely programjával, annak sokszínűségével a sztárok fellépésével, állítom a magyar súlyemelés ünnepe lesz. - No és ott lesznek a Szekszárd Sportklubban társszakosztállyá váló aerobicosok is? - De még mennyire! Kettőből - majd láthatják a nézők - remek koktél készíthető. Durannal egy műsorban Bognár László Huszonegy-néhány percig élt a remény. Bognár László, Unió Box Team Szekszárd 57 kilogrammról, 55 kiló harminc dekára lefogyó profi ökölvívója a tizenkét menetesre tervezett világbajnoki döntő feléig Dél-Afrikában minimum döntetlenre állt a hazai WBU-trónbirtokos öklözőjével Cassius Baloy-val szemben. Aztán - ahogy Presser Gábor megkomponálta: ilyen a boksz, különösen annak profi változata - a hetedik menetben szertefoszlottak az álmok. A lábon addig jól elmozgó, ügyesen szurkáló, helyenként sorozó magyar versenyző másodpercekben sem mérhető pillanatra ottmaradt. - A dél-afrikai világbajnok egy nagyon veszélyes felütéssel, ha nem is rendített meg, de mindenképpen megfogott. - Köznyelvre lefordítva ez mitjelent? - Elkapott a máj környékén, ami után az ember hirtelenjében azt érzi, mintha összeszűkülne a gyomra... Kínokat éltem át, de úgy éreztem, hogy a számolás után még valahogy átvészelhetem a helyzetet, kihúzom a menet végéig. Baloy rám rontott, védtem az érzékeny pontot, ahogy csak lehetett, de egy másik ütés elért, ami tiszta volt, de egyfajta látszat ellenére sem volt megrendítő, jeleztem is a bírónak a folytatást, de ő nem adott esélyt, leléptetett. - Ami ott a helyszínen valószínűleg rút arculcsapásként ért, de... magyarföldre érve az RTL klubnak nyilatkozva nem nevezte inkorrektnek a bírói ítéletet!... - A feltételes módban megfogalmazott mondatoknak nincs sok értelme. Nem látok bele a szervezetembe, nem tudom, hogy abban az egy percben a szünetben mennyire jövök rendbe. A mérkőzésvezető látta, hova kaptam az ütést, ő az a típusú, aki a versenyző egészségét többre tartja, mint más érdeket, amiért nem kell haragudjak. A pakliban az is benne volt, hogy nem jövök ki az ütésből, így jobb, hogy nem folytatódott. Egy dolog azért ma is furcsa: a bíró dél-afrikai volt. Tudom, hogy a profi világban ez nem párját ritkítóan egyedi eset, előfordul ilyen ennél még rangosabb eseményen is, de legtöbb helyen azért merő formalitásból is elkerülik az ilyen eseteket. - Milyen egy komoly ökölvívó meccs Dél-Afrikában? - A tengerparton szabad ég alatt fél szekszárdnyi területen fekvő casinóerdőben, annak is egy nagyméretű, mozgatható lelátókkal felszerelt hatalmas parkolójában rendezik. Nyolcezer ember gyűlt öszsze, fergeteges hangulatot produkálva. Ilyen a dél-afrikai Las Vegas. - Hogyan tovább? - Semmiképpen sem hagyom abba, mint azt korábban még idehaza nyilatkoztam. Lehet még kéthárom jó évem a bokszban. Valószínűleg többet sosem fogyasztok le 57-ről, 55-re, ilyen kis súlynál ez is sokat számít, hisz általában hatvanról hozom a testsúlyomat. Az eredeti súlycsoportomban továbbra is a WBU nemzetközi bajnoka vagyok, várom az újabb nagy lehetőséget. Addig is elmondhatja: egy olyan világraszóló gálán mutatkozott be Petóriában, ahol többek jözött olyan sztár lépett kötelek közé, mint Duran.