Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)
1997-11-30 / 21. szám
10 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1997. NOVEMBER 30. Miért késik a tehermentesítő út építése ? Elsőként a finanszírozási zsákutcát kell megkerülni Annak idején lapunk hasábjain is hírt adtunk arról, hogy hamarosan elkezdődik Szekszárdon annak a tehermentesítő útnak az építése, mely komoly segítséget jelentene a város közlekedési gondjainak orvoslásában. Azt is megírtuk, hogy a kivitelezői munka még ebben az évben beindul. Ám nem így történt. Hogy ennek mi az oka, arról a terv egyik kezdeményezőjét, gondozóját, Jobban Zoltán képviselőt, a szekszárdi közgyűlés gazdasági bizottságának elnökét kérdeztük. - A közgyűlés annak rendje, s módja szerint meghozta a szükséges - az anyagi forrásokat érintő döntéseket, a Közútkezelő Kht.vel is megkötöttük a megállapodásokat, s kivitelezői pályázat útján árajánlatokat kértünk az első szakasz megépítésére - kezdte mondandóját Jobban Zoltán. - Erre az első szakaszra egyébként beárazott költségvetésünk volt, ez úgy 260 millió forintos kiadást irányzott elő. S ekkor ért bennünket a kellemetlen meglepetés, ugyanis a pályázatok borítékbontásainál rendre 600-700 milliós ajánlatokat kaptunk. A jelentkező útépítő cégek ennyire taksálták a költségeket... - Milyen megfontolások alapján? - Ez előttünk sem teljesen világos. Tény az, hogy ezeket az ajánlatokat nem tudtuk kezelni. Ezért újra felvettük a kapcsolatot a szakmai hátteret biztosító Közútkezelő Kht.-vel, s emellett egyeztetéseket folytatunk a közlekedési minisztériummal is. - Van remény a továbblépésre? - Szekszárd és környéke részese a kiemelt úthálózat-fejlesztési programnak. A 6-os út szélesítése, tekintettel a horvátországi összeköttetésre, szorosan kapcsolódik mind az elkerülő, mind a tehermentesítő út tervéhez. - S voltaképpen most mi a helyzet a tehermentesítő úttal? - Sajnos jelenleg az egész ügy áll. Váijuk a minisztérium válaszát, de bármi is legyen az értesítésben, az biztos, hogy a jelenleginél nagyobb önerőrészt az önkormányzat nem tud biztosítani. A minisztériumot éppen ezért - egyebek mellett - arra kértük, hogy nézzük át még egyszer az építés finanszírozási részét, hogy mennyire volt reális az árbecslés, a kalkuláció. S nem akarom a felelősséget valamiféle képzelt útépítő lobbyra hárítani, de azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy a mi szakembereink ennyire alábecsülték volna a költségeket... - Szavaiból az derül ki, hogy a tervekkel ellentétben idén már semmiképpen sem kezdődik el a kivitelezés. - Maga az útépítés, mint fizikális tevékenység, nagy valószínűséggel valóban nem kezdődik el. Viszont az útépítéssel kapcsolatos előkészítési munka továbbra is tart. Például a hét elején a közgyűlés gazdasági bizottságának ülésén olyan döntés született, mely a nyomvonal még nem önkormányzati területének megvásárlását célozta. - Viszont minél később kezdődik el maga a munka, időarányosan annál többe fog kerülni... - Ez sajnos benne van a pakliban. Nem titok, hogy tárgyalásokat folytatunk pénzintézetekkel, s szeretnénk azt elérni, hogy az erre hajlandó pénzintézet - állami garancia birtokában - egy az egyben finanszírozza meg az egész út kivitelezési költségét. - Az ugyebár teljességgel elképzelhetetlen, hogy a város eláll a tehermentesítő út megépítésétől? - Ezt az utat meg kell építeni. Méghozzá úgy, hogy ez csak az első lépés legyen. A következő lépésben ugyanis egy tehermentesítő úthálózat kialakítására van szükség. Messzebbre tekintve nem lehet kihagyni a tervezgetésből a Korvin Ottó vagy Zrínyi Miklós utcákat, különös tekintettel a második tehermentesítőút-gyűrűre. - Mindent összegezve, mikorra várhatók útügyben újabb konkrét és érdemi információk? - Biztosat nem tudok mondani, ám a következő közgyűlésen, december 16-án várható a költségvetési koncepció megtárgyalása, addig tehát feltétlenül szükséges lenne dűlőre jutni a kérdésben. iZÁRD Ennek a riportnak lehetne az is a mottója, hogy „meg kell tanulnunk becsülni azt is, ami a miénk". Irigykedve olvastam a hazai lapokat a múlt hét közepén, amikor arról adtak hírt, hogy Franciaországban ezekben a napokban indult útjára az idei első bor. A híres Beaujolait, a Loire vidékéről. Ők aztán megadják a módját annak, hogy rájuk figyeljen a világ. Pedig aki már járt Franciaországban és módja volt megkóstolni az ott termelt bort, bizonyára meglepődött azon, hogy nem „történt csoda". Vagyis pontosan olyan finom ízű, kellemes aromájú, illatú, szép színű bort kóstolhatott meg, mint amilyennel Szekszárd környékén is bármikor megkínálják. Semmivel sem jobbak a híres francia borok, mint a szűkebb hazánk tájain termelt nedűk. Jó ezt konstatálni, de sajnos ettől még nem leszünk olyan elismertek, mint a franciák, az olaszok, vagy akár a spanyolok. A németekről nem is beszélve, ahol még a most felsorolt országok sem tudnak nagyobb piacot kihasítani maguknak, mint a hazai termelők, noha Németország nem a borairól híres. Van tehát mit tanulnunk Európától. Éppen emiatt üdvözlendő a Sárszeg Áfész kezdeményezése, ahol kiemelt helyet kaptak a hazai kistermelők. Kettingerné Erdélyi Ágnes áruforgalmi és marketingosztály-vezetővel beszélgettünk. - Általában minden hazai boltban megtalálhatók a magyar borok és néha egy-egy külföldi palack is. Önök emellett helyt adtak a szekszárdi és Szekszárd környéki termelök palackozott borainak is, miért? - Tisztában vagyunk azzal, hogy nem fogja az üzleti bevételeinket megduplázni ez a kezdeményezés, hiszen Szekszárdon szinte minden családnak van kisebb-nagyobb szőlőterülete. Ebből következik, hogy ritkán vásárolnak a helyiek boltban bort. Ennek ellenére fontosnak éreztük, hogy azoknak a kistermelőknek helyet biztosítsunk, akik forgalomképes, OBI által minősített, palackozott bort termeltek. Ráadásul a Kálában (volt Skála) megvásárolható palackok mindegyike különleges, hiszen ezek arany- és ezüstérmes, oklevéllel kitüntetett borok. A kistermelők által termelt borok annyiban mások, mint a nagyüzemekben palackozott nedűk, hogy itt a termelő, ha szabad így fogalmazni, közvetlenebb kapcsolatban van minden egyes termékével. Nem tömegáruról van szó, hanem néhány száz üvegről, hiszen a termelő csak a kiváló minőséget palackozza le. Nevét adja hozzá, vállalja a saját termékét és ezzel a megmérettetést is. Nem bújik el egy cég neve mögé, pontosan lehet tudni, hogy ki, mit tudott „kihozni" az adott szőlőfajtából. Bízom benne, hogy a Szekszárdra látogató külföldiek, ha betérnek a boltunkba, szívesen vásárolnak majd a termelők boraiból és viszik el a hírét a történelmi borvidékünknek. Mauthner