Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-30 / 21. szám

1997. NOVEMBER 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 337 Érdekli? Bemutatjuk! Szülészeti divathullámok és divattabletták Pecze István trombitaművész tanár kérésére kerestem föl dr. Nagy Józse­fet, a Tolna Megyei Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának vezető főorvosát munkahelyén, hogy tolmá­csoljam a kérdést: miért változnak ál­landóan a kismamáknak adott gyógy­szerek, miért kell ilyen nyomelemeket, majd amolyan vitaminokat és gyógy­szereket szedniük?... Az osztályon, ahol már elég régen jártam, nagy meg­lepetés ért: építkezés, átalakítás folyt. Kiderült, hogy az ágyszámcsökkentés helyet szabadított föl, így kényelme­sebbé lehetett tenni a nővéröltözőket, kulturáltabb lett az ambulancia, s még « en az évben kicserélik a folyosók colatát mind a három szinten. Nagy főorvos munkatársaival egyetemben nagyra értékeli az osztály szépülését, s miután erről ejtettünk szót, követke­zett a Pecze István által fölvetett igen érdekes téma „kivesézése". * - Nem csak a szülészetben és a nő­gyógyászatban, hanem az orvostudo­mány más területein is jellemzőek a „divathullámok". - Ezeket az orvosok akceptálják vagy az éppen divatos gyógyszerekhez a bete­gek ragaszkodnak? - Ez változó, de a „divatot, elsősor­ban az orvosok és a gyógyszergyárak „irányítják", követve a tudomány fejlő­dését, változását. S tíz év múlva kide­rül, hogy egy kutatási terület eredmé­nye mégsem jelentette a legoptimáli­irányt. Mire gondolok? Van olyan szer, amit abban az időben adtunk visszatartásra, amikor elkezdtem a szakmát. Ha valaki nem adta, az nem értett a szakmához. Tíz év múlva pedig az nem értett a szakmájához, aki azt ad­ta. Magyarázatképpen ide tartozik, hogy tudóscsoportok egy-egy szerrel kapcsolatban elméleteket kreáltak, amelyek kutatásokon alapultak. Vi­szont a gyakorlat ezt a kutatásokon ala­puló elméletet nem igazolta. Talán emlékszik a tizenöt-húsz évvel ezelőtti „divatos" Gestanonra, amit világszerte tonnaszámra adtak a terheseknek, ám a koraszülések és a vetélések száma sem­mivel sem lett kevesebb, mint koráb­ban. Sőt, a nyolcvanas években be is til­tották a Gestanont, mert bebizonyítot­ták, hogy káros. - Mi a helyzet az „alapbogyókkal"? - Igen, hát ez az a kérdés, amit István nagyon helyesen tett fel. A tudomány jelenlegi állása szerint a terhesnek va­sat és Folsavat kell szedni azért, hogy ne alakuljon ki a vashiányos vérsze­génység. Mostanában divatos lett az ásványi anyagokkal, különböző nyom­elemekkel kombinált vitaminkészít­mények adása, amelyekkel kapcsolat­ban már léteznek a kérdőjelek, hiszen fölmerült az ártalmasságuk abban az esetben, ha egyik-másik vitaminból több van bennük a szükségesnél. S ez okozhat problémát. - Emlékszem, hogy én a terhességeim alatt csak vasat, Folsavat és D-vitamint szedtem. - Talán ezeket sem kellett volna... De ettől függetlenül teszem hozzá, hogy vannak olyan hölgyek, akik az ajánlott gyógszerek és vitaminok mel­lett ilyen-olyan készítményeket is szednek, mert valahol olvastak róluk. S vannak, akiket erről le sem lehet be­szélni. - Még akkor sem, ha ezek ártalma­sak? - Annyira talán nem, mert a termé­szet igen okos. Gondoljunk csak bele, hogy az emberiség fajfenntartását szol­gáló legfontosabb dolog, a reprodukció nem valószínű, hogy egészében olyan sérült lenne, hogy most kéne kitalálni, hogy hol van elszúrva, holott az egész biológiai egyensúly ragyogóan műkö­dik. Viszont ahol az emberek alapve­tően beavatkoztak, - például kipusztí­tottak egy állatfajt - ott a szép össz­hang, egyensúly megbomlott. - Itt merülföl a szelekció és a kontra­szelekció kérdése. A természet a szelek­ciót is „ kitalálta". Viszont megértem azo­kat a családokat, akik mindent megtesz­nek és megtetetnek azért, hogy megszü­lessen a kisbaba. - Ha évmilliókon át normális volt a szaporodás, akkor nem hiszem, hogy az 1960-as évektől csak úgy jó a repro­dukció, ha a kismama folyamatosan „nyolcvanhat vitamint szedeget. Van­nak asszonyok, akik vitaminhiányban szenvednek. Náluk a hiányzó vitamint pótolni kell. Ezt senki nem vitatja. De azt, hogy összességében az egész folya­mat sérült lenne, s mindenkinél korri­gálni kellene a dolgot, az lehetetlenség. - Kanyarodjunk vissza a szelekció­hoz. - Pecze István nagy igazságot mon­dott azzal, hogy édesanyja a terhessége alatt végig tette a dolgát, s amikor elér­kezett az idő, megszülte gyermekét. Mi, mármint a szülészek most is azt ál­lítjuk, hogy normál táplálkozás és fel­szívódás mellett a terhesség semmiféle plusz anyagot nem igényel. Akinél egyoldalú a táplálkozás vagy - sajnos ­ma már egy gyakrabban találkozunk hiánytáplálkozással a szegénység okán vagy a felszívódásnál van zavar, akkor a hiányt pótló anyagot be kell juttatni a szervezetbe. De azt vitatjuk, hogy eze­ket adni kell mindenkinek, ha kell, ha nem kell... A szelekció és a kontrasze­lekció ma is működik. Régen tudott dolog, hogy a spontán vetélések nagy százalékánál sérült a magzat. Világ­szerte az a gyakorlat, hogy a terhesség első három hónapjában nem adnak a kismamának visszatartó gyógyszere­ket. Azért, mert a méh izomzatát nyu­galomba helyező gyógyszerek a terhes­ség korai szakaszában ártanak a terhes­ségnek. A szelekció tehát működik, mert nincs olyan szerünk, amelyet magzati ártalom nélkül 18 hét előtt tudnánk adni. Ha valaki eléri a terhes­ségének a 16 hetét, akkor valóban hatá­sos, méhnyugalmat adó gyógyszereket tudunk bevetni. - Ma mára diagnosztikai lehetőségek is sokkal fejlettebbek, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. - Igaz, ugyanakkor ez a tény újabb nagy problémát vet föl. A többség azt hiszi, hogy ma már mindent ki lehet szűrni. Sajnos, erről szó sincs, mert vannak olyan magzati elváltozások, amelyek egy-egy esetben a speciális szűrővizsgálattal és az ultrahanggal sem mutathatók ki, mert az elváltozás parányi, s például a nyitott gerinc bőr­rel fedett. Említhetem, hogy az ultra­hangkészülékek felbontóképessége is változó, ám véges. - Mi a helyzet a szüléskor a kismama pozitúrájával? Ez is rengeteget változott az idők folyamán. - Változott, változott, vagyis követte a „divatot", azaz a szakma ráhangoló­dott az igényekre, de hozzá kell tenni, hogy műszerezettség megkövetel vala­miféle kényszert. - Most mi a kényszer?Mert régen a ha­nyatt fekvés volt. - Most is az, bár nem kötelező. De gondoljon bele, hogy mi a szülés lénye­ge? A kitolási szak. S hogyan tud az em­ber a legjobban préselni? Guggoló helyzetben. Az már mindegy, hogy ha­nyatt vagy oldalt fekve húzza föl a szülő nő a lábát, azaz guggoló helyzetet pro­dukál. Ma már komputeres monitori­zálás nélkül megengedhetetlen a szü­lés. Ha pedig a kismama hasára rácsa­toljuk a gépet, akkor nem mászkálhat, nem forgolódhat. - Ez van a szülőszobán. Es otthon? Mert manapság ezt is forszírozzák néhá­nyan. - A szülésztársadalom ezt ellenzi. Ép eszű ember nem vállalkozik az ott­honi szülésre, hiszen életveszélyes ál­lapotba sodorhatja a kismamát és a ba­bát is. Nyugat-Európában műtői ké­szültség mellett történik az otthon szü­lés. A mentőautó szülőszobai műsze­rezettséggel várakozik az udvaron. A nagyon drága otthoni szülés különckö­dés, hóbort és a világon soha nem lesz általános. - Mondjon néhány szót a papás szü­lésről. - Szinte csak előnyei vannak. A kis­mama nem érzi magát kiszakítottnak a családból, akár a férj, akár az édesanya van jelen. A kismamának igen pozitív élményt ad, hogy a páijával együtt örül­hetnek a gyermeküknek. A papás szü­lésekkor a kismamák jobban szót fo­gadnak az orvosnak, mint egyébként. - Tapasztalatom szerint az emberek általában az extra, a problémás szülé­sekről beszélnek, már-már rémisztgetik a terheseket. Pedig a szülések általában „simák". - Ez így igaz. Éppen ezért számunk­ra nagyon jó kontrollt jelent, ha egy­egy családtag jelen van a szülésnél, mert ő látja, hogy mi történt, hogy mi­ként segítettünk a kismamának, s ez a sok negatív pletykát kicsit irtja. - A kívülállók vélemémnye megoszlik a fájdalommentes szülésről. Sokan azt mondják, a szülés velejárója a fájdalom. - Ez tévhit. A legtöbben - a szülő anyák nyolcvan százaléka - a belégzé­ses módszert kérik. Két ilyen készülé­künk van a szülőszobán. Az anyukák nitrogén-oxid-keveréket lélegeznek be, amely rendkívüli módon tompítja a fájdalomérzést, a gyereknek pedig nem árt, sőt jó hatása van. Amikor már csak negyedóra van vissza a szülésből, meg­vonjuk a kismamától a kontaktuste­remtés érdekében. - Nagy főorvos kiről olvasna szívesen ezeken a hasábokon?Smilyen témátjár­junk körül? - Sulyok Balázs építészről, a Tér-Fal Kft.-ből. Szívesen olvasnék arról, ho­gyan lehet pályázat útján megnyerni egy-egy munkát? Hallani itt-ott a csú­szó- vagy kenőpénzről. Vajon hogyan vélekedik erről a fiatal építész? S ezek az ügyletek hogyan zajlanak le az ő ér­zése szerint? V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom