Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-16 / 20. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. NOVEMBER 30. Sátorozok a Parlament mellett Várakozó húsosok és metracósok Tárgyalás a munkaügyi miniszterrel Sajnos, a „húsos" írások elé már jó ideje nem kell magyarázó, eligazodást segítő bevezetés, hiszen az olvasók nemcsak azt tudják, hogy kik is azok a „húsosok" és kik a „metracosok", ha­nem ismerik az elmúlt másfél év törté­néseit a rossz privatizációtól a német tulajdonos meglépéséig, a magukra maradt emberek kilátástalanságától követelésükig. Tehát az elmúlt két hét­ben történtekkel folytatjuk kvázisoro­zatunkat. Hogy sikerült-e eladni a szekszárdi húsipari céget, arról hivatalos informá­ciónk még nincsen, s úgy tudjuk, hogy az ÁPV Rt. és a felszámoló cég úgy álla­podott meg, hogy a jövő hét elején tájé­koztatják csak a nyilvánosságot, amire nyilván megvan az okuk. Annyi azon­ban kiszivárgott, hogy egy budapesti, távközléssel foglalkozó cég, a Fázis Rt. a vevő, s tervei szerint nem változtat a cég profilján, továbbra is húsipari üzemként kívánja működtetni. Még annyit hallani, hogy 405 millió forintot ajánlott a Fázis vételárként. Arról vi­szont nem szivárgott ki semmi, hogy a hitelezők ezután hogyan és miben álla­podtak vagy állapodnak meg. Azt már korábban megírtuk, hogy a metracós dolgozók fólvehették a 85-85 ezer forintokat, amit a kormány bizto­sított számukra a bérgarancia-alapból elmaradt fizetéseik gyanánt. Kovács Ádám, az ÁPV Rt. elnöke a múlt héten közölte a metracós munkavállalók kép­viselőivel, hogy megvan az a kormány­határozat, amely kimondja, hogy az ÁPV Rt. vállaljon további garanciát a munka nélkül maradt metracósokért. Ez azt jelenti, hogy a metracósok a kö­zeljövőben megkapják törvényes bér­követelésüket, azaz a Munkatörvény­könyv szerint fizetik ki nekik a felmon­dási időre járó illetéket és a végkielégí­tést, ami összesen 350 millió forint. A dolgozók képviselői faxlevélben tették fel a kérdést Kovács Ádámnak, hogy milyen mértékben és milyen határidő­vel kapják meg a dolgozók a pénzüket. A kifizetések technikai lebonyolításá­nak előkészítését Szekszárdon már el­végezték. A Szekszárdi Húsipari Rt. felmon­dási idejét töltő mintegy 300 dolgozójá­nak egy csoportja változatlanul Buda­pesten, az ÁPV Rt. székháza előtt sáto­rozva demonstrál. Egyebek között azt követelik, hogy derüljön ki: kik a fele­lősek a rossz privatizációért, valamint azt, hogy a húsipari dolgozóknak a bér­követelését a kollektív szerződés sze­rint fizessék ki. (A kollektív szerinti több, mint a munkatörvénykönyv sze­rinti.) Sándor László, az MSZOSZ elnöke és Kapuvári József, a Húsipari Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke írásban is tájékoztatta a húsipari dolgozókat, hogy Kiss Péter munkaügyi miniszter­rel való tárgyalása során egyetértésre jutottak, „hogy a húsipari dolgozókat nemcsak a törvényben foglalt javadal­mazás illeti meg, hanem az érvényes kollektív szerződés tételei is. A Szek­szárdi Húsipari Rt.-ben felszámolási eljárás folyik, és az érvényes törvények szerint a kollektív szerződésben foglal­tak forrása a felszámolási eljárás során képződött bevételek és kötelezettsé­gek különbsége, ezért a felszámoló ál­tal kiírt pályázat eredményhirdetését követően lehet számvetést készíteni és döntést hozni a kifizetések technikai lebonyolításáról." Hajdúné Lovász Edit, a HDSZ helyi alapszervezetének titkára ezzel kap­csolatban elmondta lapunknak, hogy a Munkatörvénykönyv szerinti járandó­ságukat a felszámolótól kapják meg a dolgozók, mint A-kategóriás hitelezők. Az imént említettek és a kollektív kö­zötti különbséget pedig valószínűleg a kormány fizeti ki. Végezetül még néhány mondat a sá­torozókról, akiket sok húsoscég, több szakszervezet támogat például a szállo­dai számla - a tisztálkodási lehetőség okán bérelnek szállodai szobát a de­monstrálók - kifizetésével, ennivaló­val. Egyik nap Horváth Gyula színmű­vész tett látogatást náluk, s egy kiló ká­vét ajándékozott a húsosoknak. - hm ­A Szekszárd-Tornio Ba­ráti Társaság legközelebbi összejövetelét 1997. no­vember 17-én, 17.30 órakor tartja a Bezerédj Szakkö­zépiskolában. Az összejí vetelen a Finnország 80 éves függetlenségi évfordu­lójára rendezendő ünnepé­lyes gyűlés előkészületeiről szóló beszámoló, valamint a Tornióból hozzánk érke­zett barátaink fogadásáról készített videófelvételek bemutatása szerepel. Öt évvel ezelőtt, 1992. novem­ber 15-én megjelent lapszámunk 3. oldalán Takács Zsuzsa interjúja ol­vasható Baky Péterrel. Az írásnak aktualitást ad az a tény, hogy Baky Pétert a városi közgyűlés nemrég ismét kinevezte öt évre a Művé­szetek Háza igazgatójává. „- Hogyan jutott eszébe a Művé­szetek Háza igazgatói posztját meg­pályázni? - Hosszú évek óta foglalkoztat, hogy valamit.kezdeni kellene. Tő­kém nem volt, ezért amikor meg­tudtam egy éve, hogy Méry Éva nyugdíjba készül, elhatároztam, hogy pályázni fogok. Meggyőző­désem, hogy a művészeteknek egy fedél alatt van az otthonuk, hiszen hatnak egymásra, együtt léteznek. A lényeg a minőségi művészet. Nem szeretnék idő előtt beszélni róla, de biztos vagyok abban, hogy Szekszárdnak el kell bírnia évente egy országos, sőt nemzet­közi zenei-képzőművészeti ese­ményt..." A10. oldalon - linda - szólaltatta meg a Szekszárdon fellépő Edda frontemberét, Pataki Attilát. „A jó hangulatú bulin nem to­longott a közönség. - Mi ennek az oka? - kérdeztem a zenekar vezetőjét, Pataki Attilát. - Magyarországon a munkanél­küliek száma eléri a kilencszázezer főt. Meggyőződésem, hogy átme­netileg ezért kell a telt házas kon­certekre várni, hiszen egy család­ban, ahol több gyereket is nevel­nek, komoly megterhelést jelent­het a belépőjegyek megvásárlása. - A fiatalok között egyre jobban teijed a kábítószer élvezete. Mi erről a véleményed? - Felejteni. Aki próbálta, annak mindenképpen, aki szeretné kipró­bálni, ne tegye! Egyenlő az öngyil­kossággal." A 12. oldalon olvashattunk arról a Wang Xuxia nevű, Szekszárdra szerződött kínai asztaliteniszező­ről, aki egyszer csak se szó, se be­széd, »megpattant« egyesületétől. „Zang szerint Németországban »árulja magát« - mármint ping­pongosként - s itt találkozik vagy már találkozott azzal a svédországi kínai fiatalemberrel, akivel ma­gyarországi tartózkodása idején is fenntartotta a kapcsolatot, s akit kellő okmányok hiányában egy­szer Magyarországra is becsempé­szett. Egy másik feltételezés sze­rint Németországban csak üzletel, Svédország az úticél. A hoppon maradt húsos klub ve­zetője, Mercsényi Gyula a MOATSZ-on keresztül intézke­dett, ha valahol újra felbukkan, a nemzetközi szövetség vonja be já­tékengedélyét. Bár gyanítjuk: leendő új hazájá­ban nem Wang Xuxia néven kér játékengedélyt." A 12. oldalon - tüke - folytatta a Szekszárdi történetek című soro­zatát. Ez alkalommal a táguló vá­rosról írt. „Néhány éve mintha megállt volna a városba áramlás, legalábbis az a tempó, ami jellemző volt az utolsó huszonöt évre. Nem jön a pesti ipar leányvállalatot alapítani, az itt le­vők is csak nehezen léteznek, úgy­hogy nem kell behozni a falusi mun­kaerőt. Ott pedig újra gyűlik a sza­bad munkaerő, egyre több a munka­nélküli, de most nem hívja őket sen­ki, nincs rájuk szükség... A város most lassabban növek­szik. Kevesebb a pénz. Van időnk megfontolni mire költsük. A sok rosszban most ez jó is lehet." A 15. oldalon Sas Erzsébet véházi randevú című sorozatában Matókné Kapási Juliannát, a Barti­na Néptáncegyesület vezetőjét szólaltatta meg. „Nemrégiben egy nehéz nap után, elmentünk kikapcsolódás­ként a csoporttal egy görbe estét tartani, ők akkor sem tagadták meg magukat. Táncoltak, táncoltak. Ott álltam és néztem az önfeledt fiata­lokat és majdnem elsírtam ma­gam. Éreztem, hőgy ők az »enyé­mek«, kicsi koruktól kezdve taní­tom őket, azóta jóban-rosszban együtt vagyunk. Ilyen tisztán talán sosem jött volna ez a felismerés, csak most, amikor már én is anya vagyok. Ha tanácsot adhatnék a gyerekes szülőknek, arra ösztö­nözném őket, hogy minden gyer­meket kiskorától valamilyen kö­zösségbe írassák be. Ez munkára, az emberi értékek tiszteletére, kö­zösségi szellemre nevel."

Next

/
Oldalképek
Tartalom