Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-16 / 20. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. NOVEMBER 30. Sátorozok a Parlament mellett Várakozó húsosok és metracósok Tárgyalás a munkaügyi miniszterrel Sajnos, a „húsos" írások elé már jó ideje nem kell magyarázó, eligazodást segítő bevezetés, hiszen az olvasók nemcsak azt tudják, hogy kik is azok a „húsosok" és kik a „metracosok", hanem ismerik az elmúlt másfél év történéseit a rossz privatizációtól a német tulajdonos meglépéséig, a magukra maradt emberek kilátástalanságától követelésükig. Tehát az elmúlt két hétben történtekkel folytatjuk kvázisorozatunkat. Hogy sikerült-e eladni a szekszárdi húsipari céget, arról hivatalos információnk még nincsen, s úgy tudjuk, hogy az ÁPV Rt. és a felszámoló cég úgy állapodott meg, hogy a jövő hét elején tájékoztatják csak a nyilvánosságot, amire nyilván megvan az okuk. Annyi azonban kiszivárgott, hogy egy budapesti, távközléssel foglalkozó cég, a Fázis Rt. a vevő, s tervei szerint nem változtat a cég profilján, továbbra is húsipari üzemként kívánja működtetni. Még annyit hallani, hogy 405 millió forintot ajánlott a Fázis vételárként. Arról viszont nem szivárgott ki semmi, hogy a hitelezők ezután hogyan és miben állapodtak vagy állapodnak meg. Azt már korábban megírtuk, hogy a metracós dolgozók fólvehették a 85-85 ezer forintokat, amit a kormány biztosított számukra a bérgarancia-alapból elmaradt fizetéseik gyanánt. Kovács Ádám, az ÁPV Rt. elnöke a múlt héten közölte a metracós munkavállalók képviselőivel, hogy megvan az a kormányhatározat, amely kimondja, hogy az ÁPV Rt. vállaljon további garanciát a munka nélkül maradt metracósokért. Ez azt jelenti, hogy a metracósok a közeljövőben megkapják törvényes bérkövetelésüket, azaz a Munkatörvénykönyv szerint fizetik ki nekik a felmondási időre járó illetéket és a végkielégítést, ami összesen 350 millió forint. A dolgozók képviselői faxlevélben tették fel a kérdést Kovács Ádámnak, hogy milyen mértékben és milyen határidővel kapják meg a dolgozók a pénzüket. A kifizetések technikai lebonyolításának előkészítését Szekszárdon már elvégezték. A Szekszárdi Húsipari Rt. felmondási idejét töltő mintegy 300 dolgozójának egy csoportja változatlanul Budapesten, az ÁPV Rt. székháza előtt sátorozva demonstrál. Egyebek között azt követelik, hogy derüljön ki: kik a felelősek a rossz privatizációért, valamint azt, hogy a húsipari dolgozóknak a bérkövetelését a kollektív szerződés szerint fizessék ki. (A kollektív szerinti több, mint a munkatörvénykönyv szerinti.) Sándor László, az MSZOSZ elnöke és Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke írásban is tájékoztatta a húsipari dolgozókat, hogy Kiss Péter munkaügyi miniszterrel való tárgyalása során egyetértésre jutottak, „hogy a húsipari dolgozókat nemcsak a törvényben foglalt javadalmazás illeti meg, hanem az érvényes kollektív szerződés tételei is. A Szekszárdi Húsipari Rt.-ben felszámolási eljárás folyik, és az érvényes törvények szerint a kollektív szerződésben foglaltak forrása a felszámolási eljárás során képződött bevételek és kötelezettségek különbsége, ezért a felszámoló által kiírt pályázat eredményhirdetését követően lehet számvetést készíteni és döntést hozni a kifizetések technikai lebonyolításáról." Hajdúné Lovász Edit, a HDSZ helyi alapszervezetének titkára ezzel kapcsolatban elmondta lapunknak, hogy a Munkatörvénykönyv szerinti járandóságukat a felszámolótól kapják meg a dolgozók, mint A-kategóriás hitelezők. Az imént említettek és a kollektív közötti különbséget pedig valószínűleg a kormány fizeti ki. Végezetül még néhány mondat a sátorozókról, akiket sok húsoscég, több szakszervezet támogat például a szállodai számla - a tisztálkodási lehetőség okán bérelnek szállodai szobát a demonstrálók - kifizetésével, ennivalóval. Egyik nap Horváth Gyula színművész tett látogatást náluk, s egy kiló kávét ajándékozott a húsosoknak. - hm A Szekszárd-Tornio Baráti Társaság legközelebbi összejövetelét 1997. november 17-én, 17.30 órakor tartja a Bezerédj Szakközépiskolában. Az összejí vetelen a Finnország 80 éves függetlenségi évfordulójára rendezendő ünnepélyes gyűlés előkészületeiről szóló beszámoló, valamint a Tornióból hozzánk érkezett barátaink fogadásáról készített videófelvételek bemutatása szerepel. Öt évvel ezelőtt, 1992. november 15-én megjelent lapszámunk 3. oldalán Takács Zsuzsa interjúja olvasható Baky Péterrel. Az írásnak aktualitást ad az a tény, hogy Baky Pétert a városi közgyűlés nemrég ismét kinevezte öt évre a Művészetek Háza igazgatójává. „- Hogyan jutott eszébe a Művészetek Háza igazgatói posztját megpályázni? - Hosszú évek óta foglalkoztat, hogy valamit.kezdeni kellene. Tőkém nem volt, ezért amikor megtudtam egy éve, hogy Méry Éva nyugdíjba készül, elhatároztam, hogy pályázni fogok. Meggyőződésem, hogy a művészeteknek egy fedél alatt van az otthonuk, hiszen hatnak egymásra, együtt léteznek. A lényeg a minőségi művészet. Nem szeretnék idő előtt beszélni róla, de biztos vagyok abban, hogy Szekszárdnak el kell bírnia évente egy országos, sőt nemzetközi zenei-képzőművészeti eseményt..." A10. oldalon - linda - szólaltatta meg a Szekszárdon fellépő Edda frontemberét, Pataki Attilát. „A jó hangulatú bulin nem tolongott a közönség. - Mi ennek az oka? - kérdeztem a zenekar vezetőjét, Pataki Attilát. - Magyarországon a munkanélküliek száma eléri a kilencszázezer főt. Meggyőződésem, hogy átmenetileg ezért kell a telt házas koncertekre várni, hiszen egy családban, ahol több gyereket is nevelnek, komoly megterhelést jelenthet a belépőjegyek megvásárlása. - A fiatalok között egyre jobban teijed a kábítószer élvezete. Mi erről a véleményed? - Felejteni. Aki próbálta, annak mindenképpen, aki szeretné kipróbálni, ne tegye! Egyenlő az öngyilkossággal." A 12. oldalon olvashattunk arról a Wang Xuxia nevű, Szekszárdra szerződött kínai asztaliteniszezőről, aki egyszer csak se szó, se beszéd, »megpattant« egyesületétől. „Zang szerint Németországban »árulja magát« - mármint pingpongosként - s itt találkozik vagy már találkozott azzal a svédországi kínai fiatalemberrel, akivel magyarországi tartózkodása idején is fenntartotta a kapcsolatot, s akit kellő okmányok hiányában egyszer Magyarországra is becsempészett. Egy másik feltételezés szerint Németországban csak üzletel, Svédország az úticél. A hoppon maradt húsos klub vezetője, Mercsényi Gyula a MOATSZ-on keresztül intézkedett, ha valahol újra felbukkan, a nemzetközi szövetség vonja be játékengedélyét. Bár gyanítjuk: leendő új hazájában nem Wang Xuxia néven kér játékengedélyt." A 12. oldalon - tüke - folytatta a Szekszárdi történetek című sorozatát. Ez alkalommal a táguló városról írt. „Néhány éve mintha megállt volna a városba áramlás, legalábbis az a tempó, ami jellemző volt az utolsó huszonöt évre. Nem jön a pesti ipar leányvállalatot alapítani, az itt levők is csak nehezen léteznek, úgyhogy nem kell behozni a falusi munkaerőt. Ott pedig újra gyűlik a szabad munkaerő, egyre több a munkanélküli, de most nem hívja őket senki, nincs rájuk szükség... A város most lassabban növekszik. Kevesebb a pénz. Van időnk megfontolni mire költsük. A sok rosszban most ez jó is lehet." A 15. oldalon Sas Erzsébet véházi randevú című sorozatában Matókné Kapási Juliannát, a Bartina Néptáncegyesület vezetőjét szólaltatta meg. „Nemrégiben egy nehéz nap után, elmentünk kikapcsolódásként a csoporttal egy görbe estét tartani, ők akkor sem tagadták meg magukat. Táncoltak, táncoltak. Ott álltam és néztem az önfeledt fiatalokat és majdnem elsírtam magam. Éreztem, hőgy ők az »enyémek«, kicsi koruktól kezdve tanítom őket, azóta jóban-rosszban együtt vagyunk. Ilyen tisztán talán sosem jött volna ez a felismerés, csak most, amikor már én is anya vagyok. Ha tanácsot adhatnék a gyerekes szülőknek, arra ösztönözném őket, hogy minden gyermeket kiskorától valamilyen közösségbe írassák be. Ez munkára, az emberi értékek tiszteletére, közösségi szellemre nevel."