Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-16 / 20. szám

4 , SZEKSZÁRDI IASARNAP 1997. NOVEMBER 16. Vertreter des Senit Zusammenkunft diente der Weiterentv BIETIGHEIM-BISSINGEN. Auf Einladung des Dachverbandes für Seniorenarbeit BietigheimBissingen waren kürzlich der Vorsitzende des Seniorenverbandes aus Szekszárd, der ungarischen Partnerstadt von Bietigheim-Bissingen, Rezső Mav und weitere fünf Mitglier

1 Gast. Diese erste ZusamriK A Szekszárdi Nyugdíjasszövetség ké

pvisel

ői vendégségben Egy látogatás sajtóvisszhangja A

közelmúltban szekszárdi nyugdíjasok jártak a megyeszékhely németországi testvérvárosában, Bietigheim-Bissingenben. A látogatásról a helyi sajtó is megemlékezett az alábbi írással. A találkozó segíti a bietigheim-bissingeni szervezet továbbfejlődését. „BIETIGHEIM-BISSINGEN. A Bietigheim-bissingeni Nyugdíjasok Területi Érdekszövetségének meghívására röviddel ezelőtt járt itt Bietigheim-Bissingen magyar testvérvárosából, Szekszárdól a nyugdíjasszövetség vezetősége, Mayer Rezső és további öt vezetőségi tag. Az első találkozás az egymással való ismerkedés jegyében telt, és letette az alapkövet a két nyugdíjasszervezet további együttműködéséhez. Kb. 14 órás mikrobuszozás után pénteken 19.00 óra körül érkeztek a vendégek az Enzpavilonhoz, ahol Kurt Leibbrandt polgármester, Sigrid Geisler, valamint Albert Mögle képviseletében Manfréd Lautenschlager fogadta a vendégeket, majd a vendéglátó családok által előkészített állófogadásra került sor. A résztvevők személyesen bemutatkoztak, majd a két nyugdíjasszervezet tevékenységéről esett néhány szó. Itt nagy szükség volt a tolmács, Dr. Penczel Dániel segítségére. Szombaton a vendégek és a vendéglátók a hessigheimi borvidékre utaztak, ahol Seitz asszony szakszerű vezetése mellett borkóstolóval és borról szóló történetekkel szórakoztatták a csoport tagjait. A busszal ezután a schreyerhofi hegyekbe utaztak. Megtekintették a Neckarra nyíló csodálatos panorámát, a szőlőskerteket és a távolba nyúló borvidéket. Ezt követően a Neckar folyón Marbachba hajókáztak. Ott rövid látogatásra került sor a Schiller Nemzeti Múzeumban, ahol adóztak a nagy költő emlékének. Vasárnap városnézésre került sor, Kari Kaiser humoros történetekkel tarkított vezetésével. A vendég- és vendéglátócsoport két tolmácsának, Dr. Penczel és Dr. Herrmann uraknak itt oroszlánrészjutott a történetek hiteles fordításában, feladatukat azonban bravúrosan megoldották. 12.00 órakor találkozó volt az Enzpavilonban, ahol a vendégig hölgyek egy sváb búcsúebédi készültek. A köszönet szívből jövő szavaival búcsúztak a magyar vendégek a bietigheim-bissingeni nyugdíjasszövetségtől és a vendéglátóktól, majd tolmácsolták jövő évre szóló meghívásukat. Manfréd Lautenschlager megköszönte a látogatást, a vendégek érdeklődését a nyugdíjasok munkája iránt és az érdekes eszmecseréket, a kapcsolatok további fejlődése reményében." Fordította: Szegediné Bodó Ágnes A köszönés kapcsán nem a nem köszönő fiatalokról lesz szó. Nem azokról a kamaszodó fiatalemberkékről, akik mélyülő hangjukon méltánytalannak tartják önmagukkal szemben, hogy a korábbiakhoz hasonlóan köszöntsék a jó ismerős felnőtteket. Őket szívem szerint felmentem, hiszen szüleik elfelejtették vagy nem tartották szükségesnek, hogy gyermekükkel megbeszéljék, mikor aktuális, illetve szükséges lecserélni a régi köszönést. De mondom, most nem ezekről a fiatalokról tűnődöm. Hanem azokról a lusta, fáradt vagy lazának mutatkozó felnőttekről - és persze, az őket majmoló ijjakról -, akikben valószínűleg föl sem merült, hogy a magyar nyelv milyen gazdag a szép köszönésekben (is). Találkozáskor, telefonáláskor alig nyitott szájjal és rövid „i"-vel lökik oda a másiknak a kívánok-ot. Az ember ilyenkor meglepődik, s azon morfondírozik, vajon mit is kívánhatott neki a másik? Jó napot, jó estét, esetleg minden jót? A csuda tudja... Bár lehet, hogy az illető magában valami csúnyaságot bigygyesztett a kívánok elé? Hasonlóképpen bosszantó az elbúcsúzások lerövidítése, a viszlát vagy viszhall. Vajon az eseteket használóknak túl nagy fáradság lenne az „ont" és az „ára " hozzátétele? Vagy úgy gondolják, hogy e lekurtított köszönéssel csudára vagánynak tartja őket környezetük? Úgy gondolom, hogy a többség nem! Az pedig különösen bosszantó, hogy már-már járványként terjed a viszlát és a viszhall, s már olyanoktól is hallottam, akikről - ha nem tőlem búcsúztak volna így el - el sem hinném, hogy ennyire nem adnak magukra. A napokban különösen meglepődtem, mert a rendszeresen „napot" motyogó férfi rárivallt „kolom "-mai köszönő gyermekére egy koki kíséretében, hogy „Nem tudsz rendesen köszönni?" Persze a férfi szokásához hűen köszöntött, s lelassítva mondta, hogy hiába neveli, tanítja a gyereket, nincs semmi eredménjQ Azután folytatódott a nevelhetetlenekről szóló szöveg egy-két példa kíséretében, miközben egyre dühösebb lettem, s jól láthatóan jeleztem, hogy indulok, mert nekem ebből elég. A férfi hangos „kolom"-ot mondott, én pedig e kedvességét „viszlát"-tal viszonoztam, mert akkor már tényleg elszakadt a cernam. A tíz év körüli srác feddőleg apjára nézett, s úgy láttam, kicsit vigyorog is. Ám apuka nem vette a lapot, ugyanis elindulva fiával, tovább folytatta a fejmosást... -vhm-