Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-02 / 19. szám

1997. NOVEMBER 2. , SZEKSZÁRDI V4S4RN4P 15 Koncz Zsuzsa koncertje Szekszárdon ^Hideg októberi este, amikor a kutyának sincs kedve kimozdulni otthonról. Ez a nap azonban kivételes, legalábbis erre kell következtetnünk a művelődési központ körül összegyűlt embertömeg láttán. Mintha az épület valami különös varázslat folytán magába szippantana mindenkit. De, ilyesmi csak a mesében van, vagy mondjuk akkor, ha Koncz Zsuzsa érkezik Szekszárdra A színházteremben folyamatos duruzsolás, még nem kezdődött el a koncert, olyan mintha bemelegítésként mindenki valami régi dalt dúdolgatna magában. Előjönnek a múlt kedves emlékei, újra élhetjük az elfelejtett, de a mélyben mégis megőrzött pillanatot. Mondhat bárki bármit, Koncz Zsuzsa nagyon sokaknak a gondtalan ifjú éveket jelenti, amikor lázadó húszévesként az ember épp azt csinálta, amit most oly erélyesen tilt a gyerekeinek. Koncz Zsuzsa épp ezért generációkat köt összeg fiatalokat és öregeket, néhányuk kezében pedig sárga rózsa. Biztos vagyok benne, hogy idefelé jövet többeknek megfordult a fejében, hogy azért ez a koncert bizonyos szempontból kicsit más lesz, mint a többi. Egy időben sokat cikkeztek az újságok egy látszólag jelentéktelen - Koncz Zsuzsa esetében mégis nagyon különleges - változásról: az énekesnő levágatta híres hosszú haját. Vajon milyen lesz őt a derékig érő hajzuhatag nélkül látni? Nem kellett sokáig vámunk, hogy erre a kérdésre választ kapjunk. Kigyulladtak a fények, megérkeztek a zenészek, és végül ott állt ő is. Szerintem nagyon fiatalos volt, lendületes, vidám, jól nézett ki új frizurájával. Az énekesnő maga csak anynyit mondott ezzel kapcsolatban, hogy úgy érzi, megérintették a változás szelei. A koncerten az utolsó, mostanában megjelent új lemez (Ég és föld között) dalai voltak túlsúlyban, de felcsendült néhány ( régi szám is. Az új szerzemények stílusuk és mondanivalójuk tekintetében nem sokban különböznek az eddigiektől, hasonlóképp érzelmesek és dinamikusak. A műsor közepe felé egy ismert alak is előlépett a múltból: Tolcsvay László. Mint elmondta, megelégelte már a falusi magányt, újra színpadra vágyott. Előadta két új és persze néhány régi szerzeményét is. Végül megköszönte az énekesnőnek, hogy átengedte neki az örökzöld slágernek számító Az első villamos című dal előadását. A közönség persze alig akarta elengedi Tolcsvayt, hiszen ő is a régi szép időket juttatja az emberek eszébe. Természetesen sikerült visszatapsolni Koncz Zsuzsát is, aki utoljára még dalban tolmácsolta két fontos üzenetét, nevezetesen az A és B tervet, melyeket mindenki megérthet a Jöjj, kedvesem c. számot hallgatva vagy az ismert refrént dúdolva: „Bárhogy lesz, úgy lesz". A színházban ülők szíve megtelt Koncz Zsuzsa dalaival, melyek védelmet nyújthatnak a legzordabb időben is. Néha még az is megtörténhet, hogy októberben eszünkbejut, ném kell várnunk, míg kinyílik a sárga rózsa, hiszen virágzik. Eda Szerelem első látásra A i gyors alkalmazkodás képessége létfeltétel, ezért aztán senki nem engedheti meg magának, hogy túl sokáig csodálkozzon a szolid hétJ^öznapjainkba betörő új tévécsatornákon. Hiába, na, megint itt van Amerika. Most aztán éjjel-nappal ott ülhetünk kedvenc háztartási berendezésünk előtt és kiguvadt szemekkel nézhetjük a jó akciókat, krimiket, thrillereket meg százezer részes sorozatokat. Egyik csatornán Bruce Willis szétlövi, egy másikon Sharon Stone elcsavarja valakinek a fejét. Kell ennél több?! Már hogyne kéne, elvégre milyen szegényes lenne az életünk a fantasztikus televíziós vetélkedők nélkül. Én komolyan mondom, sokáig meg voltam róla győződve, hogy a Szerencsekereket már semmi nem tudja alulmúlni. De, de, de! Naívságom nem érdemel bocsánatot. A hétköznapi borzongások toplistájának legújabb győztes produkciója a Szerelem első látásra c. játékos vetélkedő. Siralmas. A műsor azon a tévhiten alapszik, hogy minden héten van legalább két olyan személy, aki a kamerák kereszttüzében ráébred, hogy a szemben ülő három választható ellenkező nemű között ott az Igazi. Nem hiszem, hogy ez esetben szükség lenne az - egyébként csodás meggyőző képességemre, hogy bebizonyítsam, mekkora hülyeség már az alapötlet is. s kjzerintem a lehető legritkább esetben fordul elő, hogy az ember több százezer néző előtt beleszeret valakibe, akit soha addig nem látott, soha a hangját nem hallotta, a gondolatairól, érdeklődési köréről, szokásairól, családi hátteréről a leghalványabb gőze sincsen. Jó esetben egy frappáns tesztkérdésnek köszönhetően annyit tud az illetőről, hogy az - saját bevallása szerint - előszeretettel vagdossa a romlott tejet az üzletvezető fejéhez. Ilyen információk segítségével legfeljebb valami halvány benyomás alakulhat ki, de az is kizárólag a külső alapján. És ezek után még mondja valaki, hogy a belső szépség számít, ugyan kérem. Szóval, szerintem itt egyedül az emberi lélek rejtelmeit jól ismerő, nem verbális jelekből is prímán következtető pszichológusoknak van esélyük a nagy Ő meglelésésre. Ők valami különös oknál fogva mégsem jelentkeznek játékosnak. Lehet, hogy nem találják elég izgalmasnak a feladatokat, pedig nincs is annál érdekesebb, mint amikor Tímea előadja, hogyan fordulna meg a mozgólépcsőn, vagy Karcsi szemlélteti, hogy vágjunk bamba pofát, ha úgy hozza a szükség. Édes istenem, csak azt a sok kínosan erőltetett röhögést ajátékmester részéről, csak azt tudnám feledni. A legneccesebb mégis az, amikor a résztvevőknek meg kell indokolni választásukat. A párbeszéd körülbelül így zajlik: - Kedves Józsi, mit talált olyan szimpatikusnak Arankában? - Nem is tudom (legalább őszinte), olyan helyes a cipője. - Lássuk, kit választott Aranka! - Nini, csak nem a Józsit! De! Ez aztán a szerelem az első látásra. Mindkettőjüket eltalálta Ámor nyila! Ha-ha-ha! Én itt szoktam sírógörcsöt kapni. Nem a meghatottságtól, csak amiatt, hogy miért nem az én hülye fejemet találta el valami, amikor elkezdtem nézni ezt a horrortörténetet. JN^-ondjuk a dolog ott kezdődik, hogy normális ember szigorúan bizalmasan szokta kezelni a szívügyeit, és ezzel most pont azt akartam mondani, hogy aki ide jelentkezik, annál már eleve van egy kis probléma. Nos, legalább van valami közös játékosokban, erre talán már lehet építeni a későbbi együtt töltött hetek, hónapok, évek alatt, mert hát egy ilyen kölcsönös és kirobbanó szerelem csak házassággal végződhet. Úgyhogy a játéknak köszönhetően biztosan megugrik majd a gyerekszületési statisztika, és a nemzet felemelkedik a jópofa műsorvezető, pedig béke Nobel-díjat kap, amiért elindította hazánkat a felemelkedés útján. De az tuti, hogy én addigra már rég az ideggyógyintézet rácsait fogom rázni. Gyuricza Ági Nyílik még a sárga rózsa