Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-02 / 19. szám

1997. NOVEMBER 2. , SZEKSZÁRDI VASARN4P 11 A holland közönség felállt és tapsolt, csak tapsolt... Zeneiskolás gyerekek kétórás koncertje Ordas Iván köszöntése El közöttünk egy ember, ...akinek nyolc ifjúsági regénye jelent meg, romantikus-tragikus-tanulságos históriák, történelmünk, hazánk szerete­tére buzditóak - Mikszáth Kálmán pél­dáját, Kodolányi János baráti tanácsait ^ívetve az írásban, ^...akinek még vagy tíz különböző mű­fajú könyvét veheti kézbe felnőtt és gye­rek - elbeszéléseket, regényeket, monog­ráfiákat, cikkgyűjteményeket. A legjobb közöttük talán a Tolna Megyei Könyvtár kiadásában megjelent Kegyetlen huma­nizmus című kötet, amelyről Kristó Nagy István írja: „ Ordas Iván a legkülönb ma­gyar újságírók egyike, aki ...hősiesen megmaradt vidékinek, nem becsüljük eléggé, holott tucatnyi (jórészt történel­mi) regényt is publikált... Ordas egyértel­műen a magyar írói hagyomány folytató­ja... szociográfiái is épp azért rokonszen­vesek, mert nem érzeleg, nem értelmez, nem értékel, pusztán elénk tár - s ezzel ér el fokozott hatást." ...akinek meghökkentő, rácsodálko­zást kiváltó, tárgyilagos, de mindigfigye­lemre méltó cikkeit publikálta a Tolna Megyei Népújság, az Élet és Irodalom, a Magyar Sajtó, a Magyarok Világszövet­ségének lapja... M...aki betegsége miatt az utóbbi időben nagyon hiányzik az irodalmi és közélet­ből mint író, helytörténész, publicista, könyvtárlátogató, vitapartner, jó barát... a város egyik meghatározó személyisége. ... aki szinte naponta szembesített bennünket életünk apró-cseprő fonáksá­gaival, néha sorsfordító eseményeivel, értelmével és hiábavalóságával... Él közöttünk egy ember, aki a bará­tunk (akkor, amikor sokéves barátságok pusztulnak el... s lesznek magányos kö­vek kiszáradt patakmederben). ... akinek barátsága számomra sok­sok cédulát, üzenetet, levelet, kéziratot s egy különleges olvasónaplót is jelent... s betegsége idején is a folyamatos kapcso­lattartást és az aggodalmat. Jó híreket hallottunk most. Ordas Iván ismét ír..., megrendelést kapott a Móra Kiadó szerkesztőjétől, Balassa Annától, Az aradi tizenhárom című könyv új kiadásának előkészítésére. Mi: olvasói és barátai buzdítani sze­retnénk az alkotásra, valamennyiünk örömére. Elekes Eduárdné (Elhangzott az Őszi Könytári Hetek befejezé­seként rendezett ünnepen, amelyen a 70. életévé­ben járó Ordas Iván a Magyar írószövetség által adományozott írói és szociográfiai munkásságát elismerő kitüntető oklevelet vett át.) Valószínű, hogy emlé­keznek az olvasók közül többen, hogy tavaly hol­land zenész-gyerekek jártak Szekszárdon. Idén, október harmadika és tizedike között a szek­szárdi zeneiskolások adták vissza a lá­togatást. Az együtt töltött kellemes na­pokat mindkét alkalommal - remélik, hogy ezután folytatódik a sor - két ze­neiskola vezényelte: a szekszárdi és a hollandiai meppeli. Nem meglepő, inkább figyelemre méltó, hogy mindössze hét felnőtt kí­sérte a hollandiai útra a 42 gyereket, akik tulajdonképpen három zenekart alkotnak: az öt éve alakult gitárzene­kart, a szintén zeneiskolásokból álló if­júsági vonószenekart és a csellókvar­tettet. Az utat természetesen a Liszt Ferenc Zeneiskola, valamint a megyei önkormányzat és a Tolnatej Rt. támo­gatta. Az ötnapos programról Erősné Szőr Márta tanárnő, a gitárzenekar vezetője úgy beszél, mint aki nyomban belevág­na egy következő hasonló utazásba. Egyszóval nem említi a fáradtságot, nem sorol problémákat, sőt még azt sem mondja, hogy a diákok kicsit élén­kebbek voltak a kelleténél. Azt viszont mondja, hogy remekül sikerült az út, s érződik rajta, hogy az élménybeszámo­ló közben szívesen mondana valami nagyon szépet, ám a meglepetés jó csattanóként a végére marad. Tehát, mint már írtuk, a csapat Mep­pelbe utazott. A gyerekek és felnőttek egyaránt családoknál voltak elszállá­solva. A kis pihenés utáni első napot családi napnak szánták holland bará­taik. Azért, hogy a vendéglátók és a vendégek szokják egymást, melegedje­nek egy kicsit össze. Hát e téren - tehát a baráti fogadtatásban, vendéglátásban hiba nem volt. Több család ezen a na­pon kirándulni vitte az ifjú zenész ven­déget az Északi-tengerre. Ez óriási él­ménytjelentett a diákoknak. Igaz, hoz­zá fogható volt az amszterdami idegen­vezetős, hajós körutazás, illetve a látogatás a közeli kisvárosba, ahol a polgár­mester asszony kínai fo­gadást adott - a méret­ben apró, ám tehetség­ben igen nagy - delegá­ció tiszteletére. „Hogy ment a pálcikázás" kér­désemre kacagás a vá­lasz, amit „kisvillával et­tünk" követett. Majd a „szépséges" polgármes­teri hivatalról követke­zett az áradozás. Ugyan­is, mint kiderült, az iro­dákat barokk és rene­szánsz bútorokkal ren­dezték be. És most következzék az említett óriási élmény. Kétórás nagy koncertet adtak a mieink - bizo­nyos számokat közösen játszva holland barátaik­kal - a zsúfolásig megtelt meppeli templomban. Erősné Szőr Márta külön elismerést szentelt a templom igen jó akuszti­kájának, ami a színvona­las hangverseny hatását még fokozta. Zenekaraink a többi között előadták Farkas Ferenc Régi magyar táncok cí­mű darabját, egy ma is élő holland ze­neszerző hétrészes sorozatából hár­mat, végezetül pedig az Amszterdami dalt, amit a közönség együtt énekelt a zenekarral, majd valamennyien feláll­tak, s tapsoltak és csak tapsoltak... - hm ­Az amszterdami kikötő KI O? 1. író, publicista, kritikus (1897-1970). 1908-15-ig a rozsnyói evangélikus főgimnázium tanuló­ja. 1916-18 között besorozása után a galíciai fronton szolgált. 1918-tól magyar-történelem szakos hallga­tó a budapesti egyetemen. Babits Az irodalom elmélete című elő­adását az ő gyorsírásos lejegyzése alapján adták ki. 1919-ben hazatért Stószra. 2. Több lapnál publikált, többek között a Korunk és az Út címűek­nél. 1939-48 között nem jelenhet­tek meg írásai, tilalmi listán volt. 1948-tól az Új Szó, 1953-56 között a Fáklya munkatársa. 1958-ban Ideje már bizony című beköszöntő írásával indult az Irodalmi Szemle, amelynek haláláig főmunkatársa volt. 3. A 20-as évek közepén a német expresszionizmus hatására az „emberirodalom" programjával azonosult, az irodalomban a prog­resszív politikai eszmék képvisele­tét tekintette mértéknek. Az évti­zed végére a valóságirodalom következetes képviselőjévé vált. (.Korparancs; Fegyver s vitéz el­len). 4. Ady háborúellenes költésze­tének hatására az emberséges ma­gatartásban, a vox humanában je­lölte meg a csehszlovákiai magyar­ság vezéreszméjét. 5. A vádlott megszólal (1946) cí­mű röpiratában a felvidéki ma­gyarságot ért igazságtalan megkü­lönböztetésekért emelt szót. Ez az írás csak 1968-banjelenhetett meg, de kéziratban egész Európában közismert volt. 6. Élete fő műve az Európa elrab­lása (1966), amelyben az új szlová­kiai magyar irodalom elméleti igé­nyességit felmérését a sematizmus elleni küzdelem jegyében végezte el. 7. Későbbi tanulmányaiban az esztétikai értékekre is fogékony, de szemléletét mindvégig a morá­lis ítélkezés vezette. (Összegyűjtött írások 1-9). 1980-1990; Üresjárat; 1945-48: Napló a jogfosztottság éveiből (1991). (Előző rejtvényünk megfejtése: Márai Sándor. Könyvjutalmat nyert: Belányi Regina szekszárdi olvasónk.) Könyvsarok Selma Lagerlöf: Az antikrisztus csodái Az emberiség történetében vannak nagy jelképek, az antikrisztus alakja az egyik. Lagerlöf regényének alapja és kiindulópontja a római Ara Coeli bazi­lika Bambino szobrocskája, amelyet minden karácsonykor díszes ruhába öltöztetve, táncos-dalos tisztelettel kö­szöntenek a helybeliek. A történet sze­rint egy gazdag angol hölgy ellopja a szobrot, s helyére tökéletes másolatot helyez. Az igazi Bambino azonban visz­szatér, hasonmását a ferences barátok kidobják, ám az önálló életet kezdve, a jólét és a gazdagság ígéretével számos hívőt megszédít, míg végül egy szerze­tes felismeri. A mű főhősei a valódi és a hamis igazságok közt vergődve, a modern ember napjainkban érvényes lélekké­pét tükrözik, az egzisztenciális kétsé­get, amely egy Isten nélküli társada­lomban a hamis ragyogásnak és a ha­zugságnak biztosít előnyt. A több mint százéves távlatból ol­vasható könyv Selma Lagerlöf kísérle­te a XX. századi eszmei forrongás, el­kereszténytelenedés okának egyféle magyarázatára. Akkor igazán elgon­dolkodtató a történet, ha tudjk: az el­múlt évben valóban eltűnt az Ara Coeli Bambinója, s azóta csak a másolata fo­gadja az odalátogatókat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom