Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-02 / 19. szám

, SZEKSZÁRDIM^ TASARNAP SZEKSZÁRD ÉS A KÖRNYÉK HETILAPJA VII. évfolyam 19. szám 5|c 1997. november 2. Zarándokutakra indulnak az emberek ezekben a napokban. Nem adja nekik parancsba senki sem, de vonzza Őket valami, mint a költöző madárt második haza. Köszönni lennek az elpihentekhez, akik már nincsenek közöttünk, de mégis ott vannak az életünkben. Az utolsó találkozási helyen adnak randevút nekünk, biztosak lehetünk, hogy elérünk hozzájuk, noha már nem a mi világunk az A béke szigete övék. A béke szigetére megyünk. A németeknél találjuk ezt a szép szót a temetőre, Friedhofnak mondják, ami tükörfordításban békeudvart jelent, de átvitt értelemben a béke szigetét. Nagy szükségünk van erre a csendes szigetországra. Öszszekapcsol a hátunk mögött elmaradottakkal, akiket szerettünk, és újólag megismertetnek minket a szeretet édes ízével. Fátyolos szemekkel nézzük a testük porátjelző fejfát, követ, márványlapot. Eszünkbe jut sok-sok ajándékuk, amit kézzel és szívvel adtak. Megtanítanak megint ebben az elönzősödött világban, többet és jobbat, mint eddig. A temetők fakeresztjei és kőkeresztjei lecsendesítik az emberek szívét. Indulataink szégyenkezve elkullognak és békén szembenézünk a mi utunk végével is. Gazdagabbak lettünk t valamivel, ami nem mérhető pénzzel, csak a lélek békéjével. Adja Isten nekünk ezt a béke szigetét! H. NÉMETH ISTVÁN Muwjm. - .. m •>