Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-10-19 / 18. szám

1997. OKTÓBER 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Kulissza Újból ezres nézőszám profi boksz okán^ Epizódszerepek után pazar mérkőzés „Helyi Las Vegashoz" milliók kellenek Mivel lehet manapság helyi rendezésű, helyi sportolókra építő sporteseménnyel telt házat produkálni a szekszárdi városi sportcsarnokban? Amikor nem szükséges százalékkal felfelé kerekíteni, amikor valamennyi hatszázhoz közeli ülőhely foglalt és a küzdőtér négy sarkában is vannak nézők, a karzaton pedig már két sorban néznek le az emberek. Ezt a tényekből ítélve idáig két sportág produkálja több-kevesebb rendszerességgel Szekszárdon: az NB l-es női kézilabdacsapat és a profi ökölvívók. Ez utóbbiaknak legutóbb nem először szekszárdi gáláik során - a •

ok számára elérhetetlen ezres hais sikerült űberolni. A ring köré is ültettek legalább kétszáz embert. A táblás ház a hat mérkőzés jóvoltából előbb a sokra hivatott a profik között most debütáló, amatőrben már magukról válogatott szinten hallató öklözök villanásait láthatta. Koczák, Mizsei, Csikós. Ez utóbbi ugyan még a három meneteknél többre jelenlegi kondicionális állapotánál fogva, nincs hitelesítve, vesztett is egy, a bokszból nálánál kesebbebet tudó magyarral, bizonyos Rácz Lászlóval szemben, de ha beáll a sorba, többre viheti, mint az amatőröknél. Láttunk egy határozott, roppant kemény, a tőle megszeppent szlovákkal szemben könyörtelen Kőszegit, akinek, lévén, hogy a szó igazi értelmében szekszárdi versenyzőről van szó, a helyi gálákon mindig szere^fezán Rácz György vezetőedző. ^Togyasztható epizódokat - már a ringszolgálat csinos lányain kívül is kaptunk, amelyek igazi, maradandó élményeket nyújtó boksztörténetté akkor álltak össze, amikor a happy end-et jelentő zárásként jött a főmérkőzés, a magyar bajnoki címért a két Unió-s, Szakállas és Szili között. Ez volt az a tízmenetes, fergeteges iramú, mindkét részről jó bokszot hozó meccs, amely nívója okán felvételt nyerhetne az Eurosport vagy a DSF bokszprogramjaira, amelyet fél órán át végigtombolt a jó bunyóra valóban vevő publikum. A mérkőzés színvonalát, élvezeti értékét tovább növelte, hogy az EBU (Európai Box Unió) ellenőre, a belga Van de Wiele, mint amúgy komoly nemzetközi tekintélynek örvendő mérkőzésvezető, elvállalta a bíráskodást. - Hosszabb szünet után került sor az ötödik gálára. Tekintettel az érdeklődésre, hamarabb jön a következő? - kérdeztük Rácz György csapatvezető - edzőt. - Szívem szerint nem is rendeznénk másutt gálát, de címvédő, címszerző meccseket is, mint itt Szekszárdon és Pakson. Bebizonyosodott már többször is, hogy ezeken a helyeken van közönség, hangulat, kötődés a versenyzőkhöz, a sportághoz. -Ennek ellenére komolyabb szponzor, aki több eseményrefolyamatábanfelvállalná a profi bokszot „ Tolnában " változatlanul. - Ez sajnos igaz. így hiába szeretném, hogy két-három havi rendszerességgel legyenek rendezvények, mert lehetnének, hiszen sok versenyzővel, szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezünk szerte Európában és most már a WBU-hoz való kapcsolódással a nagyvilágban is, de csak a „saját szakállunkra" nem tudjuk ezt felvállalni az anyagiak hiánya miatt. - Annyira azért nem megy jól a profi boksz „biznisz" a Rácz-teamnek, mint egyesek gondolják és bizonyos körökben mondják is... ? - Ha tényleg bizniszként fognám föl az egészet, akkor ezalatt a hét-nyolc év alatt eljuthattam volna egy vadonatúj márkás kocsiig, vehettem volna a mostaninál jobb lakást és bankszámlám is vastagabb lehetne. De akkor nem lenne WBU-kapcsolat, nem lennének nemzetközileg elismert versenyzők, nem lenne a mai stabil, erős klubunk, amelybe fektettük a pénzt, amelynek, ha jól dolgozunk, hosszabb távon kamatostul kell megtérülnie. Hogy miért hozunk a mieinkhez képest gyenge szlovákot a gálára? Egyszerű a magyarázat: egyelőre erre telik... A mi menőinkhez illő komoly, ranglistás bokszoló - ilyen általában külföldön van nincs félmillió forint alatt, ha nyer, ha veszít. Nos, egy viszonylag gazdag programot kínáló gála, ahol hat pár is bokszol, szlovákkal, esetleg románokkal sem olcsó mulatság, hát ha még nevek is vannak. Komoly támogatók nélkül ez nem megy, de így is igyekeztünk kiszolgálni a közönséget. Ha ehhez hasonló magyar profi bajnoki meccset tudunk rendezni, akkor lendítünk, nem is keveset a magyar profi ökölvívás helyzetén. - Mi a tervük a jövő hónapban Pakson? - Az, hogy a neves versenyzőink, a Pakshoz amúgy is kötődők közül legalább egynek, mondjuk Kalocsainak egy komoly meccset összehozzunk. Bokszoltatni szeretnénk az új embereink közül azokat, akiket még az amatőrök közül sokan ismernek és tisztelnek is: Mizseit, Bérest avagy Koczákot és Csikóst. - Mennyi a realitása annak, hogy Kalocsai és Bognár a lehető legrövidebb időn belül a világbajnoki címéért mérkőzhessen a WBU-nál? - Ha rendelkeznénk az ilyen meccs rendezéséhez szükséges ötmillió feletti összeggel, akkor még ebben az évben tető alá hoznánk bármelyik öklözőnknek. De az anyagiak hiányában úgy fest a helyzet, hogy egyik a távoli Dél-Afrikában száll ringbe, de... Én azért reménykedem, hogy a következő évben a sok televízió egyikével karöltve tud rendezni az Unió Box Team Szekszárd, illetve a magyar Professzionalista Liga egyet, amely az első lenne a profi ökölvívás történetében Magyarországon, világbajnoki cím meccset, amikor az egyik résztvevő magyar. - bégyé Ha Bodrogi Lászlót, a bő két éve a franciáknál edző és versenyző honi kerékpáros tehetséget szerződteti a nagy profi istállók valamelyike ami magyar országúti kerékpározás történetében „történelmi szerződtetés lesz, a profik között ez idáig még senkinek sem adatott meg ez a lehetőség -, ez még inkább felgyorsítja a nemzetközi labirintusban elveszni nem akaró, mintegy fél tucat hazai tehetség mielőbbi külföldre vándorlását. Érik ez már nagyon a hazai kerékpársport két szekszárdi reprezentánsának, Arató Dávidnak, aki még csak jövőre lesz felnőtt és Istlstekker Jánosnak is. (Bár ez utóbbinál önkéntelenül felvetődik a kérdés: vajon a két vébé- és az EB-kudarc menynyire bizonytalanítja el az olaszokat?) Arató Dávid eddigi nagyszerű nemzetközi sikereit a múlt heti vébé szereplésével - a győztessel azonos alapidővel lett 55. a világ 160 legjobb juniorját számláló mezőnyben - csak hitelesítette az eddigi pozitívumokat, így érzésem szerint inkáb rajta múlik, mintsem az érdeklődő olaszokon, hogy januártól kiszerződik vagy sem. Istlstekker esetében momentán odaát diktálnak, mert a versenyző képességeihez méltatlan eredményeiben volt szerepejócskán az objektív körülményeknek (bukás, géphiba, lánclecsúszás), de ezekkel együtt is azért érkezni kellett volna a mezőnnyel... Dilemmában lehetnek az olaszok: melyik az igazi arca ennek a fiúnak, melyik az igaz énje? Mert a világbajnokság Istlstekker számára negatív történései sem homályosíthatják el a nyári tényt: a vébétáwal azonos országúti hosszú távú magyar bajnokságon Istlstekker olyan fölénnyel verte meg a szűkebb vett hazai élmezőnyt benne a nem ok nélkül sztárrá vált Bodrogi Lászlót -, hogy az minden várakozást felülmúlt. (Mielőtt túlhajtott volna a célon, még beszélgetni is lett volna ideje az éppen arra járó civilekkel.) Erre tessék, jön: előbb Villach, majd San Sebastian... Ami persze nem feltétlenül rossz az itáliaiaknak: olcsóbban vásárolhatnak, hogy aztán az ő felügyeletük alatt „Bodrogivá" fejlődjön a magyarfiú. Ingyen kosársuli a Keriben Azok a szülők, akik úgy érzik, hogy gyermeküknek van adottsága, tehetsége a kosárlabdasporthoz vagy nem kívánnak többet, mint csak azt, hogy a gyerek a szellemi túlterheltség mellett mozogjon is rendszeresen, nos azok előtt kedden, csütörtökön és pénteken nyitva áll a Kereskedelmi Szakközépiskola tornaterme, ahol 16.30 órától váija az alsó tagozatos gyerekeket Gyurcsák Katalin testnevelő, akinek nem titkolt szándéka, hogy a legügyesebbeket mihamarabb a város NB l-es szakosztályaihoz irányítsa. Fizetni - manapság nem éppen megszokott dolog ez - nem kell semmiért senkinek, sőt: a kosársuli titkos szponzorai időnként ajándékkal lepik meg a résztvevő gyerekeket. Mint azt az első edzésen is tették.