Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-02 / 2. szám

1997. FEBRUÁR 2. „ SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 Kedves Gyerekek! Nagyon sajnálom, hogy nem olvashattam a leveleiteket, a megfejtéseket sem láttam. Ennek nagyon nyomós és kellemetlen oka van: influenz(i)ás lettem és nem tudtam elmenni a szerkesztőségbe. fcSőt, mi több, még látogatókat sem fogadhattam. Szerintem a kór A és B fajtáján kívül az ABC összes betűjével jelzett mutánsa is belém fészkelte magát. Természetesen, ahogy ez egy rendes családban illik is, a drága lányom fertőzött meg és még csak nem is neheztelek rá. Az elején még nagyon vicces volt az egész, mert a lázon kívül azzal kezdődött, hogy a vízkő-, és rozsdaoldót, vízkő- és macskaoldónak olvastam a flakonon. Aztán a saját gyógyszerem helyett a gyermekemét vettem be. Éjjel pedig, amikor a csimotám az ágyamba lopózott, állítólag repülő kutyáról motyogtam és csak akkor engedtem az ágyamba, amikor erélyes felszólításomra elsorolta a már említett ABC összes i betűjét. Ezek után már csak a göthös köhögés gyötrött, nehezen kaptam levegőt (pedig az még elég olcsó). A legszebb persze az volt, amikor a gyomromra húzódott a vírus. Elmondhattam Rideg Sándor hőséivel, Bendegúzzal: életemben ennyit Pnem futottam, pedig elvileg semmi sürgős dolgom nem akadt. No hát azért marad a következő alkalomra a helyes megfejtők és megfejtések közzé tétele. Elnézéseteket kérem! Ma egy várost, egy megyét és négy írót, költőt kell megfejtenetek. Sosem voltam jó rajzoló, mégis ezzel kínozlak most benneteket. A megfejtendőket megadtam, persze alaposan összekeverve a betőket. A város a felhőcskékben bújt el. Ha kitaláltátok, a megyét is tudjátok. A házban az 1., a kerítésen a 2., a falevelekben a 3., a napocskában a 4. számú híres literátor rejtőzik. Személyleírást is adok róluk. Most kivételesen, mint hősszerelmeseket mutatom be őket a Híres szerelmesek c. könyv (Szerkesztette: Lukácsy Sándor) segítségével. Úgy gondolom, hogy a leányzók neve is eléggé ismert, így nem lesz nehéz megtalálni a hozzájuk tartozó híres párokat. A mai versfaragókban és ceruzakoptatókban az a közös, hogy mindannyian tartózkodtak anno rövidebb-hosszabb ideig a keresett városban. Várom leveleiteket és persze a megfejtéseket is! Jobbulást annak, aki rászorul, de a többieket is puszilom! Bea 1. Költő, műfordító (1823-1849) Beállít egy hosszú hajú, modern öltözetű ifjonc, egyenesen az aluljáróból, a kétszintes villába, végigveti magát a drága ülőgarnitúrán és minden teketória nélkül megkéri a minisztériumi osztályvezető lányának a kezét. Nem kapja meg. A költő sem kapta meg Szendrey Ignáctól a leányt és a szülői áldást. Igaz, amikor a költő leánykérőbe ment. szonnyal. Tetszett neki a lány, de ezt csak az árulta el, hogy „egyik pirulásból a másikba esett". Egy férfi! A leánykérést nem előzte meg szerelmi vallomás. Anekdotába illő furfanggal történt, a szignálandó akták közé csempészett beleegyező nyilatkozattal, melyet - remélte az író - a lány apja majd olvasatlanul aláír. A trükk nem sikerült, de a fiatalok most már szülői engedély nélkül is összeházadosdtak. Két évig tartott a házasság. Az író válást ajánlott fol feleségének, mert írói próbálkozásai nem hoztak sikert és akkora nyomorban éltek, hogy Ilona belebetegedett a szegénységbe. Hét év múlva következett a szokatlan fordulat. A férfiú, mint már jól kereső író másodszor is megkérte és elnyerte felesége kezét. 4. Költő (1554-1594) A régi magyar nagyasszonyok leginkább özvegyek voltak. A hadvészes korban sűrűn haltak el a férjek; sok úri hölgy háromszor-négyszer is megözvegyült. S ugyanannyiKalandra fel az Express-szel! már nem hordott kanászszűrt, melybe egykori reklámfőnöke, Vahot Imre öltöztette. Kezdetben Júliát is nyugtalanította, hogy éppen egy költő veti rá azokat a szívig ható, szenvedélyes tekinteteket; a költő, természeténél fogva csapodár - hogy is lehetne bízni benne? A rajongó ifjút próbára kell tenni egy kis kacérkodással. Szeget szeggel vagy kutyaharapást szőrével - a fölzaklatott költő nagy tromfot vágott ki: megkérte a kis debreceni színésznő, Prielle Kornélia kezét. A két fiatal szerelme azonban kacérságnál, kétségbeesésnél, szülői tilalomnál, mindennél erősebbnek bizonyult. Egy hosszú esztendő viszontagsága után, 1847. szeptember 8-án, a megismerkedés első évfordulóján, megtörtént az esküvő. 2. Költő (1823-1864) A házasságok az égben köttetnek - így szólt a régi mondás; de a megismerkedés rendszerint bálban történt. Bélban pillantotta meg először a költő Fráter Erzsikét. Másfél éven belül, 1845. július 20-án meglett az esküvő. Összeillő nemesi pár; a házassság boldogásgot ígért, boldogságról adnak hírt az ifjú férj és költő versei. Közbeszólt azonban a történelem. A költő, mint megyei tisztviselő erélyes intézkedésekkel támogatta a szabadságharcot, az önkényuralom alatt pedig menedéket adott egy politikai üldözöttnek. Emiatt 1852 augusztusában letartóztatták és csak egy év vizsgálati fogság, majd internálás után bocsátották szabadon. Távolléte alatt feleségének súlyos anyagi gondokkal és egy zsarnok anyós szeszélyeivel kellett küzdenie; csoda-e, hogy megtépázott idegzetével olykor egy-egy mulatságba menekült? A rossz nyelveknek s az anyós szigorának ez sok volt. A kor férfi becsületkódexe és az anyai vádaskodás úgyszólván rákényszerítette a költőt a válásra. A csalódott férfi nem nősült meg többé. Mogorva magányban írta drámai műveit. Fráter Erzsébet, az elűzött aszszony nem számíthatott bocsánatra. Udvarlókat talált még, de megértő férfiszívet nem. Mind mélyebbre sodródott szerencsétlen élete örvényeibe, s amikor negyvenkilenc éves korában meghalt, már állandó lakása nem volt. 3. író (1847-1910) Az úr kiváltképp tartózkodó író. Ha nem történik meg vele egy szokatlan fordulat, valószínűleg mit sem tudnánk még házasságáról sem. Fiatal megyei esküdt korában megismerkedett egy falusi kisaszszor új házasságra lépett. Muszáj volt: a birtok nem maradhatott gazda nélkül. így aztán nem csoda, hogy szerelmi lírák múzsái kezdetben özvegyasszonyok. A lány portéka volt: adták, az özvegyasszony maga döntött, ezért meg kellett ostromolni a szívét (vagy a várát). Özvegyasszony volt a költő nagy szerelme, Losonczi Anna is. Illetőleg, először csak szalmaözvegy. 1578-ban amikor a huszonegy éves költő megismerkedett vele, a néhány esztendővel idősebb hölgy már Ungnád Kristóf felesége. A féijet, Eger várának kapitányát, majd horvát bánt, hivatalos ügyei gyakran távoltartották a családi tűzhelytől. Idilljük aznban nem mindig volt idilli: sok perlekedést okozott a daliás széptevő csapodársága. A szerelmes aszszony mindannyiszor megbocsátott, még nagy summa pénzt is kölcsönzött hódolójának, de amikor az ifjú vitéz 1585-ben feleségül vette unokahúgát, Dobó Krisztinát, mindennek vége szakadt. A költő azt remélte, hogy házasságával rendezni tudjazilált anyagi viszonyait. Ebből azonban nem lett semmi, sőt, ellenségei elérték, hogy a házasság, mivel közeli rokonok kötötték, érvénytelennek mondhassák ki. A balsorsú főúr kétségbeejtő helyzetbe jutott. Újabb reménysugarat Losonczi Anna féijének 1587-ben bekövetkezett halála adott néki. Azonnal megindította az ostromot, hogy elnyelje a harmincas éveiben járó özvegy kezét és hatalmas vagyonát. De hiába írta hozzá egymás után a magyar szerelmi líra remekeit, Anna egy ifjonccal, a költőnél tizenegy évvel fiatalabb Forgách Zsigmonddal kötött új házasságot. A költő kibujdosott Lengyelországba, s amikor hazatért, már nem sok ideje volt hátra: 1594. május 30-án belehalt török golyó okozta sebébe. Két év múlva már Anna sem élt. A város: Az Északi-középhegység területén, az Ipoly folyó bal partján található, 18250 lakossal. Határátkelőhely Magyarország és Szlovákia között. Városi jogot 1437-ben kapott.