Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-09-07 / 15. szám

Gánszler Bea oldala ***** yr § 7 t^ np GYERMEK^

1 szagon mondaná magáról valaki, hogy újzélandi. Itt T ./. 1 j r1 r 11 1 r r1 nagyjábó

1 Lili, a told tulso oldalarol — hogy hol Uj-Zéland, kivivel, tuatarával, maorikkal és egyszerű köszönéssel va

n újtényleg majdnem így van: amikor elmentünk egy állatkertbe, több óra telt el, mire a tuatara megmozdult. - Ismersz új-zélandi bennszülötteket? Igen, ők a maorik. Saját nyelvük van, de sokan már csak angolul beszélnek közülük. Most próbálják újból tanítani az iskolákban is a maorit. Néhány szót én is tudok ezen a nyelven, a Ki-a-owa például köszöntést jelent. , SZEKSZÁRDI 14 MSjIRMP 1997. SZEPTEMBER 7. Lilit nem kell biztatni arra, hogy beszéljen önmagáról. A városszerte közismert Kaposi család legfiatalabb, mindössze 11 éves hölgy tagja a felnőttek számára is érdekfeszítő történetekkel tud szolgálni. De ez érthető is, hiszen Lili nem akárhonnan, hanem egyenesen a világ átellenes oldaláról, Új-Zélandról érkezett a nyáron Szekszárdra, ahol találkozott négy év óta nem látott nagyszüleivel. Lili édesanyja, dr. Bártfai Gusztávné, született Kaposi Márta hét esztendővel ezelőtt költözött férjével ÚjZéland kettős szigetére, s Bártfai Lili már ott - Wellingtonban, a fővárosban - járt az általános iskola alsó tagozatába. Egyformán jól beszél angolul és magyarul, igaz, mint elárulja, 14 éves Bálint nevű bátyjával időnként bizony már könnyebben ért szót angolul. - Amikor hároméves koromban megérkeztünk Új-Zélandra, akkor én még nem beszéltem angolul. Persze, azt sem tudtuk még akkor, hogy hét évig maradunk ott. (Eredetileg két évre mentünk, férjem aki villamosmérnök - munkaszerződése ennyi időre szólt - tudjuk meg az édesanyától.) Új-Zéland nagyon szép ország, sok arra a zöld terület, hó pedig nincs télen. Igaz, a tengerben nem nagyon lehet fürdeni, nyáron sem, mert akkor is elég hideg. Amikor iskolába mentem, már az oviból magammal hoztam az angoltudást. - Az osztálytársaid tudták, hogy magyar vagy? - Megmondtam nekik, de az egészen más, mintha MagyarorLili (középen) wellingtoni barátnőkkel A család - ma már Budapesten élnek Zéland. Ám ott Magyarország neve semmit sem jelent, nem is sejtik, hogy merre lehet ez az ország. - Milyen az új-zélandi általános iskola? - Érdekes, mert nincs osztályzás. Ott azt gondolják, hogy minden gyerek olyan, mint a másik, s legfeljebb ebből vagy abból a tantárgyból kell egy kicsit segíteni. Szinte mindegyik osztályban van komputer, ezeken is kapunk feladatokat. De van házi feladat is, mindennap, kivéve a pénteket. - Milyen érdekességgel, például milyen különleges állatokkal találkoztál Új-Zéland szigetén? - Először itt van a kivi, ez az ország jelképe. Ez egy olyan madár, melynek van ugyan szárnya, de nem tud repülni. A földön szaladgálva szedegeti össze a bogarakat. S csak Új-Zélandon él a tuatara, a hidasgyík. Ez a kis állat már akkor is létezett, amikor a dinoszauruszok éltek a Földön. Nagyon lassan mozog, van is egy ének róla, mely szerint mire megfogott egy bogarat, addig négyszáz év telt el. De ez - Néhány hete itt vagy Magyarországon. Mi az, ami meglepetést okozott számodra? - Például a köszönés. Új-Zélandon mindenki azt mondja a másiknak, hogy hello. Ezt mindenki elfogadja. Itt viszont ezt nem leheL mindenkinek mondani. Itt van jq napot, meg csókolom, meg szia, de vigyázni kell, hogy kinek mit mondok. - Lili, minek tartod magad? Új-zélandinak vagy magyarnak? - Új-zélandinak és magyarnak. Új-Zélandon most azért otthonosabban érzem magam, de azért én Magyarországon születtem. Most vissza szeretnék menni Új-Zélandra. De amikor ott vagyok, ugyanolyan szívesen jönnék Magyarországra. Az már biztos, hogy Lili mostanában Magyarországgal fog ismerkedni. Igaz, nem Tolna megye székhelyével, hanem Budapesttel, ugyanis az új munkahely odaszólította a családot. Ám a nyaralás helyszíne - Szekszárd, nagyszülők - nem lehet kérdéses.