Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-09-07 / 15. szám

1997. SZEPTEMBER 7. 263 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Ahol a csador még hétköznapi viselet Bartina Az európai mércét nyugodtan el lehet felejtenie annak, aki Egyip­tomba utazik. így tett a szekszárdi Bartina Néptáncegyesület felnőtt­csoportja is azalatt a tizenkét nap alatt, míg ebben az országban, az ismailiai nemzetközi folklórfeszti­válon tartózkodott, illetve lépett fel. Mert az még hagyján, hogy egy szobában nyolcan-kilencen laktak a táncosok - ilyesmi másutt is megesett már ám az már rit­kábban fordult elő, hogy egy-egy ^vendéglátó város központjában Fkecskéket vagy birkákat tartottak volna. - Zsúfolt volt a szobánk, de ez nem igazán okozott nagy gondot számunkra - mondta Karácsony Zoltán, a csapat egyik táncosa. ­Viszont számos meglepetés ért bennünket az ott töltött napok alatt. Azt már kezdetben észrevet­tük, hogy az egyiptomi sofőrök nem foglalkoznak a KRESZ szabá­lyaival, egyedül a dudát és a gázpe­dált ismerik. Még ez sem érintett volna bennünket különösebben, ha nem busszal közlekedtünk vol­na mindennap a szállásunk és a fel­lépés helyszínei között. - Ismailia közel 200 ezres lélek­számú település, de nyoma sincs benne a nagyvárosi hangulatnak ­folytatta egy másik csapattag, Hal­mosi Katalin. - Úgy néznek ki a há­zak, mintha ki lettek volna égve, még egy ablakot sem láttunk sehol. Az utcákat mindenütt rétegben borítja a szemét... - Ezt úgy kell elképzelni - veszi át a szót Matókné Kapási Júlia, az együttes vezetője -, mintha Szek­szárdon az összes kuka tartalmát valaki kiöntené az utcákra. Ami el lehet képzelni, minden volt Ismai­liában. - Azért ehhez hozzátartozik, hogy egy-két helyen rendet tarta­nak - tudjuk meg Halmosi Katalin­tól. - Néhány bekerített ház udva­ra tiszta, s ugyancsak összeszedték a szemetet a mi táborhelyünk terü­letén is. Ezek után természetes, hogy a csapvízből senki sem mert inni a : piramisok árnyékában ^ ~ BJlOÖBlilFl ge t ' eS a'ább keretek között tarta­Hnf' ... IflwSHMHK I nák, s úgy kezelnék... De visszatér­R ri jWflrjjHni I ve a piramisokhoz. Elmélázásra, a * <$fM|HL9*" jjfKSjfil 4 négyezer év sugallta érzések átélé­HLr MÉJI ap 'jÉfjMfcl sére a már említett erőszakos áru­•Fm. *»Ík§ . s 0' c m' att ot t és akkor egyszerűen ^^fgKBgfS: fWÍI.PjBj nincs lehetőség. De bent, a pi­l/lraB^ ffi "v l^ET^TI^EIfc )' IjpYj! 9ŰHM ramis belsejében sem jobb a hely­E | wm^M j ^TMí a. ^ fi ifíwkJné zet. |K? J^^HH^B^^^^uj^^H A gúla gyomrában a közhiede­lemmel ellentétben a levegő nem MN^H^^I hűvös, hanem ugyanolyan forró, mint kívül. Közlekedni csak hétrét görnyedve lehet, úgyhogy mire kiértünk, minden tagunk sajgott, % verejték pedig patakokban folyt Menettánc Ismailia főutcáján ró] u n|( bartinások közül. Pechükre azon­ban megkóstolták az ottani gyü­mölcsöket. A szerencsésebbek megúszták egy enyhe hasmenés­sel, néhányan azonban belázasod­tak, de komolyabb baj nem tör­tént. Egyiptom - arab ország lévén ­őrzi a vallási hagyományokat, ami azt is jelenti, hogy a nők nagy része az arcot szinte teljesen eltakaró kendőben, csadorban jár. Ezek után képzelhető, hogy mekkora feltűnést keltettek a tengerparti strandon a Bartina fürdőruhás lá­nyai. - Ők lehet, hogy nem vették ész­re, mi fiúk viszont igen, hogy mi­lyen elképedt arccal, illetve árgus tekintetekkel nézik őket az arab férfiak - idézi fel ezeket a pillana­tokat Karácsony Zoltán. - Az arab nők ugyanis csadorban, s a szá­zadelőt idéző, mindent takaró öl­tözékekben fürdenek. Szóval, a Bartina ebből a szem­pontból is látványosság volt Egyip­tomban, a csapat számára viszont a számtalan történelmi emlék jelen­tette a látványosságot. Elsősorban a piramisok érdemelnek említést, ide ugyanis - a szűkre szabott sza­badprogram egyikében - sikerült eljutni az együttesnek. - A Kairó melletti piramisok ­messziről - valóban óriási hatást gyakorolnak a látogatóra, viszont néhány dolog itt is megkeseríti ezt az érzést - mondta Matókné Kapá­si Júlia. - Errefelé több ezer turista nyü­zsög, de összesen egy étterem fo­gadja az éhes és szomjas látogató­kat. Mindenféle kontroll nélkül beengedik a piramisok mellé az erőszakos árusokat, akik senkit sem hagynak békén, s a szó szoros értelmében leszedik az emberről az inget. Elvben nem lehet fényké­pezni, vagy fdmezni, de van meg­oldás, ha eleget teszünk a baksis! felszólításnak. Egy kis készpénz, s minden megoldódik. Egyébként egész Egyiptomra jellemző a bak­sisért folytatott hajsza, a kenő­pénzt mindenki nyíltan elvárja. Időnként elgondoltam magam­ban, hogy milyen gazdag lehetne ez az ország, ha ezt a baksisjelensé­A Bartina Néptáncegyesület nyolc alkalommal lépett fel Ismai­liában, igen érdekes körülmények közepette. Az egyiptomi közönség ugyanis markánsan különbözik az európaitól, ez azt jelenti, hogy nem zavartatja magát a produkció alatt sem. Egy-egy táncbemutató zenei kísérete érdekesen keveredett a publikum megállás nélküli beszél­getésével... S, hogy a fent említett élmények után beszélgetőpartnereim vissza­mennének-e turistaként Egyip­tomba, egyöntetűen így válaszol­nak: - Végül is jól éreztük magun­kat ebben az egyébként - a szeme­tet és a baksist leszámítva - szép országban, de egyelőre nem kíván­kozunk vissza. Majd egyszer, talán úgy négy-öt év múlva. —— Elöl a Bartina, háttérben egy piramis

Next

/
Oldalképek
Tartalom