Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-09-07 / 15. szám

1997. SZEPTEMBER 7. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 AZ APEH MINDIG KÉTSZER CSENGET? - Nem, csak a postás, ha a túl ke­vés jövedelmet bevalló egyéni vál­lalkozó, vagy adószámmal rendel­kező magánszemély valamilyen oknál fogva nem küldte vissza hoz­zánk a Nyilatkozatot. Nekik térti­vevényes levélben újra kikézbesít­jük - mondja dr. Bíró Zoltán, a Tol­na Megyei APEH igazgatója. - Erre mondják népiesen, hogy dupla költség, fele szórakozás. A szekszárdi érintettek közt végzett mi­ni közvélemény-kutatásom tapasz­talatai szerint a kiküldött kérdőíve­ket majdnem mindenki barátságta­lan lépésnek tekintette és erősen megkérdőjelezte hatékonyságát mondván, az APEH fölöslegesen árja az adófizetők pénzét, mert ajd többe kerül a leves, mint a hús... - A Pénzügyi Közlöny '96. de­cember 30-án megjelent 18. száma a tanúm rá, hogy nem mi találtuk ki, mert abban közzé lett téve a pénzügyminiszter irányelve, ott minden érintett megtalálhatja a minimálbérre, a tevékenység gya­korlásának körülményeire, a terü­leti és szakmai sajátosságokra fi­gyelemmel kialakított jövedelem­határokat, amelyeket el nem érő adózókat az adóhatóság nyilatko­zattételre szólítja fel. Ami a költsé­geket illeti, arra csak azt tudom mondani, hogy az adóztatás költ­ségei az államot terhelik, kivéve a rosszhiszemű joggyakorlattal oko­zott többletköltségeket. Szerin­tem, ha nem dolgoznánk, az kerül­ne többe az államnak. Mi csak a kötelességünket teljesítjük. - Egyeseknek, például egy látsze­rész vállalkozónak erről nagyon egyéni és indulatos véleménye van. Egyenesen rákosista padláslesöprő akciónak nevezte az efféle eljárást. Elvégre mi köze van az APEH-nek ahhoz, hogy őneki hány zoknija, in­ge és gatyája van és hogy mennyit iszik és cigarettázik... - Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a véleménnyel... Csak meg­jegyzem: a harag rossz tanácsadó ­de hát ez is csak közhely. Mi nem a zoknijára, hanem a valóságos jöve­delmére vagyunk kíváncsiak. - Egy adótanácsadó és könyvelő egyéni vállalkozó árnyaltabban kö­zelíti meg a dolgokat. Elismeri, hogy az adóhatóság a pénzügyminiszter irányelvei és ajánlásai alapján sze­lektált, például kezdő vállalkozókat nem szólítottak fel nyilatkozattételre és szerinte sem vitatéma az, hogy 3-4 évig nem lehet vesztességből élni... - Ehhez még hozzátenném azt is, hogy a versenyszférában tevé­kenykedő vállalkozók a bérből és fizetésből élők átlagkeresetének 1/ 3-át vallották bejövedelemként és az adóbevétel 95%-át is a bérből és fizetésből élők fizetik be az ál­lamnak. Azt hiszem, az adatok ön­magukért beszélnek. - Igen, ezt az illető adótanácsadó is elismeri, de szerinte Magyarorszá­gon azért számít bocsánatos bűnnek a jövedelemeltitkolás, mert jövede­lemszinttől függősen 100 Ft-ból 30-20-10 Ft marad a vállalkozónak a tb., azszja., a helyi adók, kamarai díj befizetése után. - Akkor mit szóljanak a bérből és fizetésből élők, akiknek esélyük sincs a jövedelmük eltitkolására. - Az adótanácsadó könyvelő sze­rint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az év végén hozott rendeletre nem készülhettek fel a vállalkozók, így egyes fogyasztási tételeket nem is tudhatják igazolni számlákkal, csak becsületszóval, vagy erős esküvéssel. Tehát becslésre és statisztikára ha­gyatkozhatnak, arra meg ott van a KSH... Azonkívül túl sok a tárgyhoz szorosan nem kapcsolható kérdés, amelyek adatvédelmi, de alkotmá­nyossági szempontból is aggályo­sak. - Véleményem szerint az év vé­gétől az adóbevallás benyújtásáig volt elegendő idejük az adózóknak a felkészülésre, így ezzel az észre­vétellel nem tudok egyetérteni. Az adatvédelmi és alkotmányos aggá­lyokra viszont nem az én tisztem válaszolni, az Majtényi Zoltán adatvédelmi biztos és az Alkot­mánybíróság kompetenciája. - De vannak olyanok is, akik ke­vésnek tartják az adatlapot, kiegé­szítésképpen levelet is csatolnak hozzá, mint például K. L-né divatá­ru-kereskedő, aki 4. éve vállalkozó, de csak '97 első fél éve alapján nyere­séges valamelyest a bolt. Az üzlethe­lyiséget bérli, a férje munkanélküli, akinek hiába van főiskolai végzett­sége, mert 48 éves lévén esélye sincs az elhelyezkedésre. Van egy kis telkük, ahol ez az megterem, de ha a gyerekeik nem keresnének, akkor a rezsit se tudnák kifizetni. Igazga­tó úr, elolvassák ezeket a levele­ket? - Igen, és válaszolunk is rájuk... Azoknak, akik még most töltik ki az adatlapokat, felhívnám a figyel­mét arra, hogy csak olyan dolgokat írjanak be a Nyilatkozatba, ame­lyek az szja-bevallásukban nem szerepel, mert azokkal tisztában vagyunk, fölösleges megismétel­ni... És a mellékletek kitöltésével kezdjék, a fő lapokat hagyják utol­jára. - Eddigi tapasztalatok? - Folyamatosan érkeznek hoz­zánk a Nyilatkozatok, szeptember 1-jéig 800, de szeptember 3-ára már 1310 érkezett be hozzánk a ki­küldött 1968-ból, és ezeknek a 10%-ában szerepel önrevízió. Va­lószínűsíthető, hogy a kérdőívek zöme szeptember 15-ig eljut hoz­zánk és csak nagyon kevés ügyfe­lünknek kell tértivevényes levelet küldeni. Akik ezt a nyilatkozatot se kül­dik vissza 15 napon belül kitölt­ve, azok biztosan számíthatnak el­lenőrzésre és esetlegesen adóbecs­lésre. Úgyhogy náluk az APEH há­romszor csenget... BÁLINT GYÖRGY LAJOS Öt évvel ezelőtt, 1992. szeptem­ber 6-án megjelent lapszámunk 2. oldalán egy hír tudósít arról, hogy hány középiskolás tanul a megye­székhelyen. „A tanévkezdés késik a Garay ál­talánosiskolában, ahol még nem fe­jeződtek be a felújítási munkák. A megyei fenntartású, Szekszárdon működő intézményekben 1700 ipari, 204 vendéglátó-ipari és 344 mező­gazdasági szakmunkástanuló, 287 egészségügyi szakiskolás tanul, ugyanezen iskolákban tovább emel­kedett a szakközépiskolások száma, megközelítette az 1100 főt." A 4. oldalon - tüke - a Szekszár­di történetek sorozat keretében néhány egykor volt iparosmester nevét idéte fel. „A háború után még nagyon sokjó nevű asztalos, bognár, kőműves, ci­pész, meg hát mindenféle mester volt a városban. Emlékezik még valaki a Makrai, meg a Katz asztalosra, vagy a Baki, meg a Pókai szabóra vagy a Galambosi suszterre, akinek a Zám­bó bádogos mellett volt az üzlete, mondjuk a mai Autókerrel szemben lévő telkeken? A városban fogalom volt a Peté­nyi, meg a Petrits, meg a Báló cuk­rász, a Simon Feri, a kőműves vagy a Blatt ács. De sajnos volt egy időszak, amikor ezek a mesterek eltűntek. Felszip­pantotta legtöbbjüket az ötvenes­hatvanas években a ktsz. Névtelenné váltak, a közönség többé nem került velük kapcsolatba." Az 5. oldalon Ordas Iván csokor­ba szedve adta közre, hogy miről beszéltek akkoriban Szekszárdon az emberek. íme, egy kis válogatás a Hallgatózás nélkül című írásból. „Miről beszélnek ma Szekszárdon az emberek? - Természetesen az árakról és a ki­fogyhatatlan fantáziáról tanúskodó áremelésekről. - Arról, hogy tesz-e valaha is na­gyobb a népszerű, de egyelőre zseb­kendőnyi, éjjel-nappal nyitva tartó „Bagoly". - A város egy részének légellátása elé valóságos gátat emelő Séd feletti építkezésekről. (Amipersze eső után köpönyeg.) - A tanszerek beszerzésének költ­ségeiről egy nem túl nagy, kétgyere­kes család esetében." Tamási János a 8-9. oldalon A fa­nyűvő alezredes címmel Törő György alezredest, fafaragó népi iparművészt mutatta be. „Nézem a műhelyben lévő hatalmas fatömbö­ket, gerendákat, rönköket, a több tu­cat szerszámot, a famegmunkáló gé­peket és adódik a kérdés: - Hogy tudta ezt egy katonatiszt csinálni? Hol volt ehhez a munká­hoz hely, idő? - Hat városban, tizenegy lakás­ban éltem az elmúlt húsz év alatt. A nagyobb fákkal, munkákkal csak a hazaköltözésünk, a szekszárdi ház megépülése után tudtam foglalkoz­ni. A díszpadokat, a sétányokat dí­szítő térplasztikákat, a díszkapu­kat, a játékokat, az emlékhelyekre készülő oszlopokat csak úgy lehet megfaragni, ha ehhez az embernek helye van." Törő György az elmúlt öt évben is töretlenül folytatta művét. Ne­véhez fűződnek azok a kopjafák, melyeket a közelmúltban avattak fel a Donnál, a II. világháborúban életüket vesztett magyar katonák emlékére. i k

Next

/
Oldalképek
Tartalom