Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)
1997-02-02 / 2. szám
8 SZEKSZÁRDI 1997. FEBRUÁR 2. Kezdetben vala a Tolnamegyei Közlöny... Szekszárd sajtója 125. évfolyamába lép A kiegyezést követő nagy társadalmi mozgás Szekszárdon sem hagyta érintetlenül a lelkeket: néhány ifjú férfiú Szegzárdi Haladókör néven egyesületet kívánt alapítani, s bár az alapszabály a felsőbb hatóságok akadékoskodásán fennakadt, annak - számunkra - legfontosabb rendelkezését a törekvők megvalósították, így jelentette meg megyénk első és mindmáig leghosszabb életű újságját laptulajdonosként és kiadóként ez az egyesület 1873. március 5-én. Számunkra ez azt jelenti, hogy Szekszárd, s vele megyénk sajtója néhány nap múlva 125. évfolymát kezdi. A Béla téren áll még a Fejős-ház, ahol a névadó após elnézte veje, Boda Vilmos szertelen próbálkozásait. Ki ne gondolhatta annak az 1873 januáijában megjelent előfizetési felhívást, amelyben ilyesmik álltak: „összműködés és az erők egyesítése által a társadalom mindennemű kinövéseit ostromolni, a józan democratiának, - az osztályok közti válaszfalak lerontása általi életbe léptetésére hatni, hazafias és modern eszmék keresztülvitelére a tömeges együttműködéssel segédkezet nyújtani. (...) Akarunk tehát nemzeti, s társadalmi életünk érdekeinek szolgálni; az utakat, módokat, eszközöket föltüntetni, az irányt kijelölni, melyek által mindenki polgári kötelessége teljesítésének megfelelhessen..." Érdemes megszólaltatnunk magát Boda Vilmost, aki 1897-ben, a 25. évfolyam kezdetén így emlékezett: „Hát midőn ezelőtt huszonöt évvel néhányunknak az az ötlete támadt, hogy Szegzárdon, az akkori szerény kis városban, hol a mostani paloták helyén, még a város központjában, a főutcán is nádviskók éktelenkedtek, egy hírlapot indítunk meg, - a város lakossága igen megosztott érzelmekkel fogadta vállalkozásunkat. Voltak, akik e hallatlan merényletben egy nagy becsvággyal rendelkező, s magasra törekvő lélek idétlen szárnypróbálkozásainak tünetét vélték felfedezni. Az Ikarus jutván 1. szám. Szegzárd, szerda marczius 5-én. Első évfolyam. 1873. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY. TÁRSADALMI TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési diji Egész cvro ....... 4 frt. Félévre 2 frt. Megjelen minden szerdán* Egyes példány ára 10 kr. Laptulajdonos és kiadó : a Szegzárdi Haladókör. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-ntcza 172. szám. Szegzárd 1873. márczius 1. Bár különbözők a tényezők, melyek az emberiséget hajdan és most, az egyéni szabadság részbeni feláldozásával, a társulati eszmével, megbarátkoztatok, még is egy, a kölcsönös védelem szülte biztonság utáni óhaj, évszázadok óta ugyanaz volt. Hajdan az elemi és nem elemi csapások, melyek azonban többnyire az anyaggal foglalkoztak, egyesítették az embereket, — jelenleg, az eszmék harcza folytán, az egyesülés legtöbbnyire erkölcsi téren mozog. —Hajdan az enyim és tied kérdése volt az irányadó, — ma egy gondolat a küzdelmek egész sorát idézi elő. Hajdan a kezdetlegesség, az emberiség gyermekkora szülte kicsinyes érdekek uralkodtak a kedélyeken, ma a haladó kor szabadelvű eszméi érvényesitéseért ezrek és ezrek áldozzák fel egyéni jólétüket, társadalmi állásukat, sőt magát az életet. A viszonyok ily lényeges átalakulása folytán csodálható-e, ha a mozgalom, melyet az eszmék harcza idézett elő, elhatott különböző rétegekbe, életre hivta a nvugvó erőket s megszülte a törekvést, eszméiket egyesülés folytán, mely gyöngébbeknél, ha czéljaikat elérni akarják, eleagedhetlen feltétel — érvényesíteni. Hazánk társadalmi helyzetét elfogulatlan vizsgálat alá véve, kénytelenek vagyunk azon nézetünknek adni kifejezést, hogy az ilynemű egyesülés elengedhetetlen életfeltétel. Nálunk nincs egy tömör, bizonyos nagyobb eszme által egyesitett, társadalmi téren működésre alakult osztály. A létező társadalmi osztályok nem felelnek meg egyéneik meggyőződésének, s az elnevezés körtll is tökéletes fogalomzavar uralkodik. Aristocratának neveznek mindenkit, ki előkelő névvel, bárói, grófi vagy más hasonló czimmel bír, — a democrata elnevezéssel pedig kivétel nélkül az alsóbb osztályokat tisztelik meg. Nézetünk szerint pedig az aristocraticus és democraticus hajlam ép ugy feltalálható a decsi telkes gazda sározott házában, mint az uradalmak környezte grófi lakban. Szóval ez elnevezésekkel egész társadalmi osztályokatjeleznek, holott mindkettő véleményünk szerint egyéni: tni osztály és rangkülönbség nélkül aristocratának tartunk mindenkit, ki vagyon, név. születés vagy állás folytán, bizonyos társadalmi fölény és előjog gyakorlására hiszimagát kép e SÍ t e t tn C k, — a democratia alatt pedig értjük azon meggyőződést: mely — ismételjük — a vagyon, név, születés és állá." folytán előjogot gyakorolni nem óhajt, hanem a társadalmi téren csupán a tehetség és érdem felsőbbségét ismeri el. Vezércikk ma is megszívlelendő gondolatokkal eszükbe, nagyúri mosollyal tértek fölötte napirendre. Ismét mások ínycsiklandozó események előérzetében, melyek a mai kor embereinek egyik fő táplálékát képezik, már örülve érezték ízét annak a páratlan élvezetnek, melyet a kigúnyolt, nevetségessé tett tekintélyek lerántása szokott okozni. A legtöbb azonban abban a nézetben volt, hogy egy szalmatűzzel kezdett, s rövid életű vállalkozással áll szemben, mely nem számolva a helyi körülményekkel és tényezőkkel, a nagyvárosok majmolását képezi, s alig hogy megszületett máris az enyészet tüneteit hordja magával. S íme negyedszázad elég volt arra, hogy a közvélemény gyökeresen átalakuljon, s abból a kis eszméből, mely a hírlapnak a közéletre való rendkívüli hatásából indulva ki, a haladást kívánta meghonosítani, ma már egy tábor keletkezett, mely tanulmány és képzettséggel rendelkezve helyet kér magának a társadalomban s egyesüléssel, tömörüléssel akarja jövő életének biztos alapját lerakni." Milyen is lehetett az a hősi kezdet? Irgalmatlanul nehéz: senki nem értett a szerkesztők közül az újságíráshoz, a műfajokhoz. Egy egyszerű hír tisztességes megírása komoly gondotjelentett, annál is inkább, mert tuSzerkesztői iroda: Fejős ház. Hirdetési dlj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr Boda Vilmos dósítói hálózat egyáltalán nem volt, később pedig alkalmi levelezőkből verbuválódott. Kevés nyilvános esemény, kevés téma (amely azonban nem lehetett politikai, mert erre nem szólt a lapfl} gedély!), az embereknek a nyilvs^ nosságtól való viszolygása jellemezte az első időket. Maga Boda Vilmos, aki kezdettől a lap lelke volt, csak 1874. március 18-tól felelős szerkesztő, ddig a háttérben mozgó járásbíró, aki nevét nem kockáztathatja. Igaz azonban, hogy az előbbi időponttól halála hónapjáig, 1916 augusztusáig áll neve a lap élén főszerkesztőként, s hosszabb ideig kiadó laptulajdonosként. Kétségtelen, hogy rendkívül ügyesen politizált: jóban volt a megye vezetőivel, mert azok hirdetést adhattak a lapnak, amely egyébként igen szerény anyagi körülmények között tengődött, de jóban lett a régi '48-asokkal is, mert ők viszont 1884-től húsz évig rendre^fc szággyűlési képviselővé választod ták - bírói járása, a Sárköz hathatós támogatásával. Közben felvirágoztatta a polgári olvasókört elnökként, létrehozta a szekszárdi önkéntes tűzoltó-egyesületet, helyet és teret adott minden jelentős kezdeményezésnek, gyakran maga indítványozott. Bodnár István a huszonöt éves jubileumon elmondhatta: „kis városunkban hosszú évek során át a Tolnamegyei Közlöny volt ama bizonyos lelkiismeret, amely mindég megszólalt, ha valamit hibáztunk, s ha nem jól cselekedtünk. Szelíden korholt, nyájasan tanított, nem fontoskodott, a társadalom bajait, félszegségeit nem nagyképű »ráolvasással« csodaszerek ajánlgatásával, de a baj valódi okának lelkiismeretes feltárásával, s annak megszüntetésével igyekezett gyógyítani; szenzációt nem hajhászott, nem személyeskedett^ más becsületét nem tekintette lépcsőnek, hogy azon taposva emel-