Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

8 , SZEKSZÁRDI fASARlAP 1997. AUGUSZTUS 24. Bartina-utánpótlás turnéja messzi északon

, a fehér éjszaká

k birodal

máb

an Tornio: rénszarvaspörkölt vadszederrel Bármennyire is meglepő, amennyire északi, legalább annyira egzotikus ország Finnország - legalábbis ezt tudtuk meg Matókné Kapási Juliannától, aki a közelmúltban a szekszárdi Bartina Néptáncegyesület utánpótláscsapatát vezette arra a vidékre. - Nem egy vonatkozásban sokkal érdekesebb volt ez a vendégszereplés, mintha valamelyik afrikai országba mentünk volna - vélekedett a művészeti vezető. - Hogy csak egy példát említsek: a világ melyik táján ehettünk volna vadszederrel ízesített rénszarvaspörköltet? Azt hiszem, sehol másutt, csak itt. A 11-14 éves bartinások - összesen harmincnyolc főről van szó - elsőként egy Miehikkála nevű faluban, egy nemzetközi fesztiválon tettek tanúbizonyságot tudásukról. Már ez a bemutatkozás is rendkívül érdekes volt, különös tekintettel a helyszínre. Miehikkala ugyanis a finn-orosz határ mentén található, Karélia azon részén, ahol a II. világháború idején kiterjedt betonbunkerrendszer szolgálta az ország védelmét. A csoport betekintést nyerhetétt egy betonkolosszus belsejébe, ahol még ma is őrzik - természetesen csak mementóként - a fegyvereket. A Bartina néptáncegyüttes szálláshelye egy tó partján feküdt, így nem volt semmi akadálya a hagyományos, tavi lubickolással összekötött finn szauna kipróbálásának. Ám az igazi meglepetés, a kaland Szekszárd testvérvárosában, Tornióban várta a csapatot. - Torniói vendéglátóink különbusszal jöttek elénk, ami tekintettel a 800 kilométeres távolságra, nem akármilyen teljesítmény volt. A testvérvárosban öt napot töltöttünk, s mindvégig olyan közvetlen barátsággal kezeltek bennünket, ami alaposan ellentmondott a hűvös finnekre vonatkozó megállapításoknak. Haparanda hídjánál: a A Bartina együttes Miehikkálaban Igaz, a finn városban a bartinásokat zömmel olyan személyek látták vendégül, akik már megfordultak nem is egyszer Szekszárdon, tehát kaptak egy kis ízelítőt a magyaros fogadtatásból. Ám Matókné Kapási Julianna szerint a viszontvendéglátás nehezen lesz felülmúlható szűkebb pátriánkban. - A tomióiak mindig mindenre odafigyeltek, minden kérésünket azonnal teljesítették. Havalaki nem mosolygott a csapatból, máris aggódva kérdezgették a vélt baj okát. akik még soha nem találkoztak ilyesmivel itt fent, messze északon, a sarkkörnél, a féléves fehér éjszakák birodalmában. Majd ismét Tornio következett. - Családoknál voltunk elszállásolva, ebből következően valamennyi vendéglátónk kitett magáért. Jómagam például megkóstolhattam az itteni csemegét, a mocsári szederrel ízesített rénszarvaspörköltet. Az ízét tekintve elsőrangú, fejedelmi ételnek bizonyult. A finnek egyébként - folytatta a művészeti vezető - már-már valami kultikus tisztelettel viseltetnek a frissen szedett gyümölcs iránt. Ez a gyümölcs az esetek 90 százalékában mocsári szeder, hiszen a rövid nyárban, a hosszú hidegben más - alma vagy körte - nem igazán terem meg. - A fanyar szederből egyaránt készül lekvár, üdítő és alkohol. A tornióiak tiszteletük jeléül nem egyszer állítottak be hozzánk frissen szedett mocsári szederrel. Sőt egyik vendéglátónk átkelt a svéd oldalra, s onnan hozta ezt a gyümölcsöt, mert ott gazdagabb volt a termés. Az élményekben gazdag öt melyet még harisnyagyár és króri gyár látogatása is színezett - sajnálatos módon gyorsan eltelt, ám a Bartina utánpótláscsoportja reméli, ennek a találkozónak lesz még folytatása. Természetesen már Szekszárdon, ahol a néptáncosok finn barátaikat fogadni kívánják. Igaz, mocsári szederrel nem tudnak szolgálni, de talán megteszi a finom hazai alma is. Mert a finnek számára meg ez az egzotikum... t Vendégségben Bezons-ban Párizs, a csoda! Szekszárd testvérvárosában, Bezonsban az idén nyáron egy felnőtt- és egy gyerekekből álló küldöttség élvezte a vendéglátók figyelmét, ismerkedhetett meg a várossal, szerezhetett barátokat, szőhette szorosabbra a két város közötti testvéri szálakat. S természetesen egy életre szóló élményt szerezhetett a csodából, melynek a neve: Párizs. Beszélgetőtársam Dobai Tamásné, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára. Két kollégájával tettek eleget a meghívásnak. - A bezons-i zeneiskola egy közös koncertre hívott meg bennünket Pintér Gabriella tanártársammal, aki a szekszárdi zeneiskolában éneket tanít és Elmauer Józseffel, a bonyhádi zeneiskola igazgatójával. A bezons-i polgármesteri hivatal vendégei voltunk, s sok időt töltött velünk a polgármester úr felesége, aki szívén viselte a koncert megrendezését, valamint kísérőnk és tolmácsunk, Klára asszony. - Mondana pár szót a közös hangversenyről? - A koncert a bezons-i színházteremben került megrendezésre, amely gyönyörű. Nagyszerű érzés volt együtt fellépni az ottani kollégákkal, akik szinte átadták nekünk, vendégeknek a színpadot, s ők jelképesen csak egy-egy^^nmal színesítették a műsort. - Milyen müvek hangzottak el, s milyen volt a közönség? - Liszt-műveket adtunk elő, s büszkén mondhatom, hogy a közönség nagyon hálás volt, élvezték a produkciót, rengeteg gratulációt kaptunk. Az estre Jacqesleser polgármester úr tette fel a koronát azzal, hogy fogadást adott a mi tiszteletünkre. - Mi ragadta meg önt a legjobban a testvérvárosban? - Az igényesen kialakított környezet, ami a franciákban a legjobban tetszett az, hogy mennyire tudják élvezni az életet. Mindent, ami jó, s talán már eleve olyan az életfelfogásuk, hogy keresik is a jót. Például az étkezésük: szép terítés, sok saláta, hal, szárnyas, finom borok, s a desszert mindig „kapcsolatban" volt valamilyen gyümölccsel. - Mit várt a legjobban ezen az úton? - A találkozást Párizzsal! Nagy várakozással és izgalommal néztem elébe. HiTornio - mely természet- és emberközpontúsága okán a Bartina által rögvest a kellemes városok közé soroltatott - a szekszárdiak három nagy sikerű fellépésének lehetett tanúja, de ezzel a turné még nem ért véget. Igaz, a bemutatkozás már nem Finnországban, hanem a közeli Svédországban folytatódott tovább. Torniót ugyanis csak egy folyó választja el a szomszédos Haparandától, mely település svéd felségterület. A Bartina két szociális otthonban vidította fel az idős, beteg embereket, túlsó part már Tornio t