Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-07-06 / 13. szám

1997. JÚLIUS 6. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Szia! Elégedett vagy magaddal vagy azzal a helyzettel, amiben most élsz? Igen? Akkor minden oké. De ha nem egészen, akkor se csüggedj. Biztosra veheted, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Kiváltképp hozzád szól ez a ^ur sor. ha 12 és ^P év között (körül) vagy. Jogosan teszed fel a kérdést: mi a csoda már megint ez az egész? Hisz nap mint nap olvashatsz különböző tippeket arra vonatkozólag, milyen praktikákkal befolyásolhatod a környezetedben élőket, hogy döntéseikkel neked kedvezzenek, mit egyét ahhoz, hogy egészségesebb lehess, milyen szépítőszereket használj, hogy hasonlatos légy kedvenc filmsztárodhoz, modelledhez. Vagy! Ha netán hímnemű lény lennél, napi hány felülést kell végezned, hogy hasizmod kőkemény legyen. Visszatérve ahhoz, hogy mi ez az egész: kedvet kaptam, hogy tollat ragadjak és leírjam a véleményemet a mai „modern agymosáshoz" hasonló dolgokról. Gondolok itt a különféle reklámokra, divatörületekre stb. Nézzünk csak egy kicsit utána! Kinek jók, kinek hoznak hasznot, és ha mára haszonná! tartunk, neked milyen hastnod származik belőlük? Jó az, ha mindig egy eltúlzott ideálhoz akarsz hasonlítani? Vajon eközben észreveszed-e a saját klassz tulajdonságaidat is? Tudod-e, hogy milyen sajátos jellemzői vannak egyéniségednek, vagy csak azt, hogy mik nem? Tisztában vagy vele, micsoda lehetőségek rejlenek benned, ha kihangsúlyozod pozitív értékeidet? Mindezzel nem azt szeretném mondani, hogy fordíts hátat eddigi életformádnak és gyökeresen változtasd meg gondolkodásmódodat, hanem azt, hogy tekints egy picit mélyebbre. Persze csak ha akarsz. Mi az, ami neked jó lenne, esetleg a környezeted számára?Hogyan tudnád elérni a kitűzött céljaidat úgy, hogy eközben mindenki elégedett legyen, és ne szülessenek ellentétek? Vagy ha már születnek, akkor miképp lehetne azokat elsimítani, nem pedig azt megerősíteni: milyen pocsék helyzetben vagyok és milyen elkeserítő, hogy ezen jelenleg nem tudok változtatni. Mennyivel jobb lenne, ha csökkenne egy kicsit a panaszáradat (ami ugyan többnyire jogos) és többet gondolkodnának azon az emberek, mit, hogyan lehet megoldani. E cikket azért írtam, mert már nagyon szembetűnt az emberek fásultsága. Fásultak, rosszkedvűek, mert ugye ők már sokat tapasztaltak... Azért valamit szeretnék még megjegyezni: a tapasztalat nemcsak az, ami történik velünk, hanem az is, hogy mi hogyan reagálunk a történtekre! Miss Flurry Diákzsengék Maradok Hiszem, amit mondanak olyan sokan Szomorún és boldogan. Régi és új emberek. Akikben egy közös van: értenek. Értenek egy olyan világot, Amely előtt tétován állok. Álldogálok, belépni nem merek. Nem hiszem, hogy ott bármi is szebb lehet. Magam vagyok és itt maradok. Még reménnyel kezdem a napot. Nem is vártam soha azt az évet. Amikor az élet küszöbére érek. Nekem egy hazug világ integet, így maradok, és téged is intelek. Naivan várok egy szebb holnapot, Amikor csábítóbb ígéretet kapok. Amikor nem folyik minden összevissza, Megáll az élet és magába issza Azt a sok jót és szépet. Amelyekről addig csak beszéltek. Megszoktam itt, nem megyek. Tudom, milyenek itt az emberek. Nem akarok új dolgokat látni, Csak ülni nyugodtan és várni. Várni és élni tovább Úgy, ahogy eddig, és mindinkább Hinni azt amit hallatnak Sokan régen és újabban. Nem kutatni a miértet, Nem kételkedni abban mi a lényeg. Csak hiszékenyen álmodni. Csodálkozó szemekkel bólogatni. Hallgatni azok szavára, Akik már beléptek abba a világba, Amelyet én még nem vállalok, Csak figyelem messziről: Milyen furcsán is élnek ott. O. H. (Továbbra is várjuk szerkesztőségünk címére a diákzsengéket, azaz a tizenévesek válogatott költeményeit.) Túl az érettségi és a felvételi izgalmain, akár bele is vethetnénk magunkat a nyár kínálta forró örömökbe. No de azért ne higgyük, hogy a megpróbáltatások sorának immár végleg vége, tartogat még meglepetéseket számunkra ez a hálidéj. Ugyanis minden híreszteléssel ellentétben a gólyák az idén is csak szeptemj^vben érkeznek. Csapatostul, teli reménnyel és bolOog várakozással, hogy aztán ők is ráébredjenek, a felvételi csak egy kis előgyakorlat a gólyatábor megpróbáltatásaihoz képest. Azért nagy aggodalomra nincs ok, eddig még mindenki túlélte. Itt az ideje, hogy ti is szembenézzetek azzal, mi vár rátok. így a fennmaradó néhány hétben talán lesz lehetőségetek rá, hogy legalább lélekben felkészüljetek a várva várt egyetemi élet kezdetére. Gó-lya-tá-bor - mondogatja az egyik srác a buszon mellette ülő német úriembernek, valahol félúton Szekszárd és Fonyódliget között. A bácsi - farmerben és Lennon-szemüvegben - továbbra is értetlenül rázza borzas fejét. Buzgón igyekszünk összeszedni a nyár folyamán alaposan leépült némettudásunkat, ami azt jelenti, hogy valamennyien szakadatlanul kelepelünk és csapkodunk „szárnyainkkal". A többi utas ijedten húzódik hátrébb, hátha valami ragályos elmebajról van szó. A német úr - látva idétlen próbálkozásunkat - csakhamar röhögőgörcsöt kap. Mi csak akkor, amikor valaki türelmét vesztve benyögi: Vogellager. Szegény Franz megkönnyebbülten sóhajt fel, végre érti. Most már csak az nem világos számára, hol hagytuk a kalitkánkat. Némi Balaton-parti zötykölődés után végre megérkeztünk, igaz, kalitkák nélkül, de teli friss energiával. Először egészen meghatódtunk, amikor kiderült, hogy a felsőbb évesek már az állomáson várnak bennünket. Micsoda figyelmesség! Később - egy Ady- és egy Szabó Lőrinc-vers szavalása közben - már nem voltam úgy megindulva ettől a lelkes fogadtatástól. A Gólyatábor csigabigák, batkamanók és egyéb állatfajták gyűjtögetése közben pedig, töredelmesen bevallom, az cikázott keresztül az agyamon, ha már mindenáron állatkertet akarnak nyitni, nekem lenne ötletem, honnan toborozzanak tagokat a rácsok mögé. Miután órákig rohangáltunk húszkilós hátizsákocskáinkkal, a kapuban még elő kellett adnunk néhány vidám operettet. A többség ekkor már olyan állapotban volt, hogy legfeljebb a hattyú halálát játszhatta volna el kellő hitelességgel. De túléltük, utána még szedtünk egy kis virágot Rudinak, vonatozgattunk a székekkel hátrafelé, eljártunk egy igazi magyar csűrdöngölőst, szívecskéket raktunk ki falevelekből, közmondásokat és filmcímeket találgattunk, de ezt is túléltük. Sőt, mint később a felsősök tudtunkra adták, olcsón megúsztuk. Eszméletlen ez a balatoni infláció. Azért arra jó volt az egész, hogy újabb fontos felfedezéssel gazdagítsam ismereteim tárházát: nincs jobb érzés, mint amikor az ember egy órákig tartó akadálypálya után végre magához szoríthatja az ágyneműjét. Még akkor is, ha az ezúttal nem a Szilán. A derékalj-osztogatás után végre ki-ki elfoglalhatta szerény hajlékát, mely a délelőtti erőpróbát követően rendkívül kellemesnek tűnt. Néhány órával később, amikor a házak között - és a fantasztikus szigetelésnek köszönhetően a házakban is - orkánszerű szélvihar tombolt, már tudtuk, hogy rosszul mértük fel a helyzetet. A programokat és a szervezést illetően a továbbiakban igazán nem volt okunk panaszra. Tényleg nem hagytak bennünket unatkozni, persze az MTV Singled Out című műsorát meg a Dállászt nélkülöznünk kellett néhány napig, de fogunkat összeszorítva ezt is kibírtuk valahogy. En a magam részéről abszolút elégedett voltam a seniorjainkkal is, akik tényleg sokat segítettek, hogy eligazodjunk az egyetem gigantikusnak tűnő útvesztőjében. Szóval az időjárást leszámítva mindenki kitett magáért. A szélvihar és az eső azonban sokszor keresztülhúzta a számításainkat, ugyanis legtöbben, nyár vége lévén, otthon hagytuk a bélelt nagyk.abátot, a nyusziprémes fűlvédőt, a bundás csizmát és a hordozható olajkályhát. Márpedig ezen védelmi tartozékok nélkül gyakran életveszélyesnek tűnt kimozdulni. Az időjárás viszontagságaival nyilván a tábor építői sem számoltak, így azokkal a kilométerekkel sem, melyeket az utolsó altábor lakói naponta hatszor szakadó esőben rohanva tettek meg az ebédlőig. Kész szerencse, hogy a tesi szak ifjú titánjai kerültek a legmesszebbre, elvégre a fitt sportembereknek meg sem kottyan egy ilyen kis tortúra. Meg aztán így napjában többször is volt alkalmuk oda-vissza végigordibálni az egész tábort örömükben, ijogy a szakszakszaktesiszak tele van f...a gyerekekkel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ők nyerték a tábori vetélkedőt is. Példának okáért fénysebességgel adogatták egymás szájába a kockacukrot. Persze milyen is lenne a balatoni nyár éjszakai mulatozás nélkül, az esti dizsiben mindenkinek volt alkalma, hogy levezesse felesleges energiáit. Buli hajnali hatig, reggeli kilenckor, a fennmaradó három órában pedig alaposan kipihenhettük magunkat. Ennek köszönhetően az éjszakai életet még nem ismerő gólyák a tábor végére már nemhogy repülni, de kelepelni sem tudtak. Féllábon elaludni viszont annál gyorsabban. Hazafelé a buszon ott horkolt Fonyódliget és a jól sikerült gólyatáborról álmodott. GY. Á.