Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-06-20 / 12. szám

10 „ szekszárdi VASARNAP 1997. JÚNIUS 20. Katicabogár, zsiráf és a többiek Ki ő? 1. Az angol író (1865-1936) író művészetét indiai tapasztalatai ihlették. Századunk egyik legnagyobb természetszerető alkotását 1895-ben írta. 2. Bombayban született egy metodista lelkész fiaként. Angliába járt középiskolába, majd egy bombayi lapnál lett segédszerkesztő. 24 évesen visszatért Angliába. Az 1900-as búr háborúban az angolokat dicsőítette haditudósítóként. 3. Első verseiben (Laktanyaszoba balladák; Egyszerű mesék a hegyekből) az Indiában szolgálatot teljesítő tisztviselők helytállásáról és áldozatos munkájáról szólt. 4. 1888-tól novellásköteteket írt, izgalmas, kalandos történeteket (Gadsbyék; Fekete és fehér; A fantomriksa), amelyek vérbő, valóságos képet tárnak az olvasó elé. 5. Igazi sikereit regényeivel aratja. Ünnepelt író lesz. Népszerűsége és anyagi sikerei tetőpontjárajutott. (Az én népem; A fény kialudt; Vitéz kapitányok.) 6. 1894-től mesekönyveket is ír. A mára már klasszikus állattörténetei túlszárnyalják a színes, keleti mesevilág legszebb alkotásait. Riki Tiki Tévi című, mély természetszeretettel átitatott kisregénye, egy kedves kis monguzról szól. 7. Kim című ifjúsági regényét sokan egyik legjobb könyvének tartják. 8. 1907-ben Nobel-díjat kapott. A legnagyobb kitüntetést „nagyszerű megfigyelőképességéért és méltóságot sugárzó alakjaiért ítélték neki. írótársai megoszlottak értékét illetően, mivel az író a hagyományos birodalmi gondolat megtestesítője volt. Szinte különös, hogy egyszerre távozott az élők sorából V. Györggyel, akinek halála a brit birodalom végét jelentette. Koporsóját katonák és államférfiak kísérték. (Előző rejtvényünk helyes megfejtése: August Strindberg. Könyvjutalmat nyert Zsinkó Anikó szekszárdi olvasónk.) Újabb kötettel jelentkezett a közelmúltban Darvas Ferenc szekszárdi költő, ám ez alkalommal főként a gyermekeknek szólnak a könyvben található állatversek. A Katicabogár, zsiráf és a többiek afféle „képes" természetrajz, miután az állatokat bemutató költemények mellett rajzok is találhatók, a szekszárdi Garay János Ének-Zenei Általános Iskola alsó tagozatos tanulóinak jóvoltából, íme, ízelítőként egy mű a kötetből. Oroszlán Szavannák nagy-nagy királya senkit nem bánt, ha nem éhes de köreit jobb nem zavarni azért mégis csak veszélyes. Csak éhesen ejt zsákmányt e szép külsejű nagy vad hím sörénye, mint korona és ütése rettenetesen nagy. Mégha szelídnek is látszik szemének érdekes a nézése jobb is távol lenni tőle hisz veszélyes puha lépése. Kocsis Zoltán zongoraestje Óriási érdeklődés előzte megjúnius 4-i koncertjét és ez az érdeklődés teljesen jogos. Ö a magyar zenei élet egyik reprezentatív nagykövete. Bárhol szerepel a világon, mindenhol hatalmas ünneplésben részesítik. Szekszárdi műsorán bevezetőül néhány rövid darabot játszott Bartók Mikrokozmosz című sorozatából, majd Debussy Prelüdjeinek teljes második kötetét. Ezek az 1913-ból való táncfantáziák, tájképek és versemlékek által ihletett müvek a legmagasabbrendü technikát és érzékeny billentést igényelnek. Debussy ki nem állhatta, hogy zenéjét az impresszionizmus bélyegével beskatulyázzák. Bizonyára ettől indíttatva Kocsis előadásában e darabok a megszokottnál harsányabbak, nagy dinamikai kontrasztokkal, élesebb rajzolattal jelentek meg és felfokozott gyors tempóvételekkel lepte meg hallgatóit. E sorok írója a régebbi felfogás lassúbb, puhább, Urai előadáshoz szokott. Kocsis tempóit azonban mindenképpen hitelesnek kell elfogadni. Itt nyilván közrejátszik egy generációs felfogási különbség. Szívesen és örömmel hajtunk fejet, mert Kocsis mindenképpen a fiatalság korszerűbb, felpörgetettebb tempók hiteles tolmácsolója. így e sorozatban például a Lavin tábornok cake-walk tánca az ő előadásában életteljesebb, mosolyt keltöbb. A vízitündér Ondin sokkal pajkosabb. A Tűzijátékfergeteges tempója magával ragadóbb. A váltakozó tercek virtuozitása pedig brilliánsabb, tüneményesebb. Az egész sorozat koncepciója ilyen előadásban egységesebb és teljesebb, ugyanakkor elemzöen intellektuálisabb: Ez a tolmácsolás érzelmilegfűtött volt és nem nélkülözte a spontaneitást, az érzékeny szép, színes billentést és a dinamika széles, nagy kontrasztjait. Szünet után Schubert nagy B-dúr szonátájátjátszotta. A zeneköltő ezt a művét 1828. szeptember végén irta és röviddel ezután, november 19-én halt meg 31 éves korában. Úgy tekinthető, mintha a melódia legnagyobb költőjének végrendelete volna. Kocsis úgy közvetítette számunkra e müvet, mint az ii zán nagy humanista művészek közül is csak kevesen. Felejt tetlen volt, ahogy indította az első tétel csodálatos fótémáját, amely többször is megtorpant és mélybe hullott egy misztikus trillába. Benne volt Schubert dallaminvenciójára jellemző tragikum. A folytatásban az előadó jól érzékeltette a tétel logikai felépítését, ahogy a kisebb melódiákból kialakította az óriási zenei formát. A lassú második tétel deklamáló beszédessége és himnikus középrésze álomszerű szépségben ragyogott. A harmadik Scherzó-tételt még sohasem hallottuk ilyen száguldó tempóban. Ezzel érzékeltette a valószerűtlenül légies, szinte transzcendens lebegését. Nem szűkölködött drámai fordulatokban a zárótétel tarantella-szerű táncritmusa. A régi Schubertiádákra emlékeztetett, de itt a táncos kedv szinte kozmikus méretűre szélesedett. Összefoglalva e megrendítő interpretálást, úgy éreztem a zeneköltő azt üzeni: Emberek! Figyeljetek! Az élet csodálatosan szép. Akkor is ha nyomorult betegségben szenvedünk, szűkölködünk anyagi javakban és kiszolgáltatottak vagyunk a sors szeszélyeinek. A szűnni nem akaró tapsokat a művész Mozart c-moll fantáziájával köszönte meg. Ez is több volt, mint egy szokásos ráadásdarab a maga drámaiságában, bensőséges, elmélyült átszellemült szépségében. Az egész koncert megrendítő eseményére sokáig, évek múlva is emlékezni fogunk. , _ Hűsek Rezső