Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-04-27 / 8. szám

1997. ÁPRILIS 27. 117 , SZEKSZÁRDI fASARNAP Hölgyek öröme '97 „Az év hullámcsapata" Az idei tavasz (!?) igazán nem szűkölködik hétvégeken látnivalókban. Ezek többnyire valamilyen összefüggésben vannak a szépséggel, az ápoltsággal, egyszóval nőknek való látnivalók, amiben igazából a férfiak is gyönyörködhetnek. A szépségszakma megpróbálja pótolni a tavaszt, s valamennyit javítani hangulatunkon, ezért színes, változatos szemet gyönyörködtető rendezvényekkei hívogatta az utóbbi hétvégeken a nagyközönséget. Ezen rendezvények egyike volt a Hölgyek öröme '97 című rendezvény, április 12-13-án, amikor is a gyermekszépségversenytől a divatbemutatóig, a különböző szépségápolási termékbemutatókig várták a közönséget a szervezők, a főiskola gyakorlóiskolájának termeiben. kétnapos rendezvény egyik fénypontjaként könyvelhető el az a fodrászbemutató, amely kivételesen nem verseny, nem reklám, nem szakemberek zsűri előtti versengése, ahogy az már szokásos, hanem egyszerűen csak egy kitűnően megrendezett látványos showműsor volt, melyről a csapat egyik tagját Hévizi Tiborné mesterfodrászt kérdeztem. - Kinek az ötlete volt ez a bemutató? - A kétnapos rendezvény szervezői kérték fel egyik fodrásztársamat Lőrincz Gergelynét (Sicet), hogy jó lenne egy frizurabemutató is. Az ő ötlete volt, hogy az OReising csapat valósítson meg egy olyan látványos bemutatót, amelyben nekünk fodrászoknak is egy másfajta feladat jut, mint egy-egy versenyen. Cél: látványosságban a közönségjói játjon. így állt össze a csapat, amely az „Év hullámcsapata" címet kapta. A csapat tagja: Lőrincz Gergelyné, Hévizi Tiborné, Vizdárné Spirk Judit szekszárdi fodrászmesterek, valamint Molnár Lajos fodrászmester, aki őcsényből érkezett. - A kiváló ötlet, a koreográfia ragyogó kivitelezése meghozta a közönség előtt a sikert. A bemutató címe: a Négy évszak volt, ami azt jelentette, hogy mind a négy fodrász egy-egy évszakot jelenített meg frizurában. Mennyire volt nehéz ez a feladat, hiszen a néző, a nem szakember az már csak a végeredményben gyönyörködhetett? - A modellek kiválasztásánál megpróbáltuk az évszaknak megfelelő karakterű modelleket választani. Mind a négyen a saját évszakunkra koncentráltunk, s nemcsak a frizurában, de a modellek öltözködésében, sőt az őket kísérő fiúk öltözködésében ís visszaadni, a választott évszak hangulatát. Ami kitűnően sikerült. Lőrincz Gergelyné modelljével valóban a tavasz vonult végig a színpadon, a hosszú szőke loknikban virágszirmok tarkállottak, a ruha légies volt, s a kísérő fiatalember egy színes csokorral elhitette velünk, hogy itt a tavasz. Vizdárné Spirk Judit modellje a nyár színeit viselte, a merész formában tobzódtak a nyár lángvörös színei, s a modell mivel is juttathatta jobban a nézők tudomására, páijával együtt, hogy várjuk a nyarat, mint egy finom fagylaltot nyalogatva. Hévizi Tiborné, akinek modellje leánya Betti volt, az őszt varázsolta elénk. Teljes eleganciájában, a barna szín minden melegségével, lágyságával. A hajba tűzött őszi falevelek, a ballonkabát, a gyümölcskosár, s nemkülönben a csinos ballonkabátos kísérő olyan összhangban voltak, hogy egy pillanatra valóban megcsapott bennünket a langyos őszi szellő. Molnár Lajos fodrászmesteré volt talán a legmehezebb feladat, hiszen a tavaszt várva, telet varázsolni a színpadra nem könnyű. A színek kontrasztjával nagyon jól sikerült megoldania, s a műhó, valamint a fehér téli bunda és a kísérő fiú fülére húzott télisapkája megtette hatását. Egy pár percre velünk volt a tavasz frissességével, a nyár sokszínűségével, az ősz eleganciájával, a tél fehér-fekete színbe zártságával. A négy kitűnő szakember közül kettő Lőrincz Gergelvné és Hévizi Tibroné különösen nagy örömmel vett részt ezen a bemutatón. Több évtizedes kiváló munkásságuk, egy nehéz tanfolyam elvégzése nem kevesebb sikert hozott számukra, mint azt, hogy 1997. április hónaptól fogva országos fodrászversenyen vehetnek részt, mint zsűritagok. Ez a kellemes hír egy időben érte őket a bemutatóval, így volt mit ünnepelniük. A bemutatóhoz még szorosan hozzátartozik, hogy a négy évszakot bemutató fodrászmodelleket, két kitűnő mesterkozmetikus Hencsik Ildikó és Horváthné Ambrus Viktória készítette ki, s munkájuknak nagy szerepe volt a sikerben. Hölgyek öröme '97 rendezvény a sok-sok rendezvény között egy volt ezen a tavaszon, amikor jó volt a metsző szél elől betérni valahová, ahol szemet gyönyörködtető látványban, a fodrászok-kozmetikusok, a rendezvényen részt vevő más szereplők látványos tehetségében megmártózva egy kicsit kipihenhettük a hétköznapok fáradtságát. S. F.. Ragaszkodtam a magyar nótához... » WA magyar nóta és a cigányzene kedvelői kellemes estét töltöttek el a szekszárdi pedagógiai főiskola színháztermében április 12-én. Immár II. alkalommal került megrendezésre Piri Lajos és ifj. Szabó Sándor és népi zenekara jóvoltából az a magyarnóta-est, amely egy már-már elfeledett hagyományt kíván feléleszteni, azok örömére, akiknek a magyar nóta közel áll a szívükhöz, akik szívesen hallgatják zenéjét, s az érzelmeket hordozó dalok megérintik, emlékezésre: örömre, bánatra emlékeztetik. Szép esténk volt, nekünk hallgatóknak nézőknek, s bizonyára az előadók a tapsokból is érezték, hogy ezt folytatni kell. A kezdetekről, s a jövőről először Piri Lajost kérdeztem, akinek köszönhető e szép hagyomány újjáteremtése. - Mikor találkozott először a magyar nótával, s mit jelent önnek az éneklése? - Bele születtem, benne nevelkedtem. Az egész családomban mindenkinek nagyon jó hangja volt. Fogékonyak voltunk a zenére. Nyolcan voltunk testvérek ebből négyen voltunk énekkari tagok. Nagyon boldogok voltunk, hogy az énekkarban vagy a misén énekelhettünk. Ha egy-egy dalt hallottam édesapámtól, amikor mentünk szántani, az csak úgy belemászott a fülembe. Szeretem a'népdalt is, de a Művészegyüttesben, melynek évekig tagja voltam olyan sokat énekeltem, hogy azt mondtam, ha egyszer rajtam múlik csak magyar nótát énekelek. Meggyőződésem, hogy a magyarnóta-énekléshez korban és hangban, nemkülönben érzelmekben is meg kell érni. - Mikor jött el az idő, hogy önön múlott, hogy újra magyar nótát énekelhet, s ma már nem is akármilyen szinten? - Pár éve erős belső késztetést éreztem, hogy magyar nótákat énekeljek, de ne csak baráti társaságban, hanem képezve is hangomat és pódiumon zenekarral. Ez először csak vágyszinten jelentkezett, s ahogy tellett az idő, kezdett megvalósulni. - Azért sokat kellett tenni is érte... - Valóban. Énekeltem én a garázsban, a lakás legtávolabbi részén, elővettem Cselényi József Kalmár Pál régi-régi színész énekesek nótáit, ők és Solti Károly és Dóri József voltak a példaképeim. Az ő technikájuk nagyon tetszett nekem, abban a dallamvilágban énekelek amelyben ők énekeltek, s talán ezért is tudtam átvenni és viszonylag könnyen megtanulni az ő dalaikat. - Bocsánat a szóért, de ebben a korban énekelni tanulni sem lehet könnyű, ugyanakkor nagyon becsülendő... - Az elhatározás akkora volt bennem, hogy bementem a zeneiskolába, hogy szeretnék énekelni tanulni. A népdalra akartak inspirálni, de én ragaszkodtam a magyar nótához. Szili Lajos és Pecze Istvánnak köszönhetően azonnal felvettek a koromra való tekintettel, s így lett a tanárom Pintér Gabriella, akinek nagyon sokat köszönhetek. Őszinteséget kértem tőle az első meghallgatáskor, hogy érdemes-e tanulnom, s ő igent mondott. Azóta hetenként kétszer járok hozzá, s egyre inkább érzem, hogy sok tanulás után elérkeztem oda, hogy a technikát nem szenvedéssel hanem élvezettel végzem és az órákat is élvezem. - S hogy jött az énekhez a zenekar? - A találkozás olyan volt, ahogy a nagy véletlenek születnek. Bementem egy hangszerüzletbe, s ott találkoztam Szabó Sándorral. Ez egy nagyon fontos találkozás volt mindkettőnk számára. Kiderült, mindketten ugyanazt akartuk, a magyar nótát a cigányzenét felébreszteni Csipkerózsika-álmából, s eljuttatni azokhoz akik kedvelik ezt a műfajt. Sas Erzsébet »