Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-19 / 10. szám

1996. MÁJUS 19. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 9 A Montmartre-i ibolya Az operett - Kálmán Imre egyik legnépsze­rűbb sikerdarabja - a legújabb bemutató a Német Színházban. A néző - mondja Angyal Mária rendező - általában azért megy színház­ba, mert szórakozni akar vagy így vagy úgy, gondolkodva, könnyezve, kacagva, de igenis szórakozni vágyik - méghozzá társasági formá­ban, a nézőtér közösségének tagjaként, a csakis az élő előadástól várható és semmivel nem he­lyettesíthető szinkronélmény birtokában. Ebben a történetben „valós" személyek sze­repelnek, legalábbis olyan figurák, akiknek ne­ve ismert: Delacroix (Raoul), Murger (Flori­mond) és Hervé (Henry). Ezek a bestseller ne­vek magasabb rendű zenei szerkesztésre, mag­vasabban megkomponált melódiákra, már­már vígoperai fordulatokkal teli hangzásvilág megteremtésére ösztökélték Kálmán Imrét. Népszerű melódiák csendülnek fel, így a Mű­vészhimnusz, a Csak egy, amire kérem, a Ma önről álmodtam megint és a végén a mindent elsöprő lendületű Carambelina, amelyhez per­sze Iván Ildikó, Kozáry Ferec - mellesleg elkáp­ráztató humorral - és az egész társulat jókedve, a rendező ötletei és a hálás közönség szűnni nem akaró tapsa szükségeltetett. Évekre garantált siker! Reméljük... Nem tartozik a témához, mégis hadd említ­sük, hogy Kozáry Ferenc színművész a héten mint riporter is feltűnt a televízióban. Csendes kérdéseivel egy eltűnt faluról, Ladományról faggatta az egykor onnan kitelepített német aj­kúakat. A mohos házmaradványok, a termé­szetbe lassan belesimuló romok még ma is a szorgos kezek tanúi. Fájdalmasan lírai volt Kozáry beszélgetése, azé a művészemberé, aki egyik nap szórakoztat, máskor szavalóversenyt zsűriz, aztán tanít, verset mond, ott van jelen, ahol szükség van rá. Rövid időn belül meghatá­rozó személyiségévé vált Szekszárd kulturális életének. Zorán mássága Családi körben ma is szerbül beszélgetünk" Németh Judit oldala 7 JL-^Jorán a képernyőn - és nem magyarul beszél! Igen, ez is megtörtént a Magyar Televízió szerb nem­zetiségi műsorában, ahol a népszerű énekes anya­nyelvén, tehát szerbül értekezett szüleivel, méghoz­zá hosszasan és folyamatosan. - Szüleim diplomaták voltak, így kerültem velük együtt még gyermekkoromban Magyarországra, s a Titóval való összeveszés idején végleg itt is ragad­tunk - idézte fel életének eme kevéssé ismert idősza­kát Zorán, aki az utóbbi évek egyik legsikeresebb koncertjét tartotta a hét elején a Babits Mihály Műve­•ídési Házban. - Szűk családi körben ma is csak szer­ül beszélgetünk, de ezzel együtt tény, hogy a ma­gyar viszonyok között azért otthonosabban mozgok. - Szerb származásodat figyelembe véve, miként érin­tett a déli szomszédságunkban kitört testvérháború? - Borzasztóan. Néhány belgrádi rokonom révén első kézből értesültem arról, hogy miként pusztultak el értelmetlenül emberek. Hogy miként estek szét családok, csak azért, mert az egyik félről kiderült, hogy szerb, a másikról pedig, hogy horvát. Sohasem hittem volna, hogy a XX. század végén Európa köze­pén még mindig ennyire élnek a vallási, nemzetiségi ellentétek. - Az ismeretes, hogy ezek az ellentétek több száz évre nyúlnak vissza. - Éppen ezért remélhettükjoggal azt, hogy ezeken az emberek már bizonyára rég túltették magukat. Azért létezik kultúra, civilizáció... Legalábbis ezt gondoltam személy szerint. - Itt, Magyarországon találkoztál-e pályafutásod ide­jén valamilyen megkülönböztetéssel másságod miatt? - Nem, már kiskorom idejéből is csak a jóra emlé­kezem. Például olyan szomszédaink voltak, akiktől sokat tanultunk, miközben birkóztunk a magyar nyelvvel. De később sem volt semmiféle rossz élmé­nyem. Sőt, amikor zenélni kezdtem, különös hang­^jású nevem kifejezetten előnyt jelentett. ^B - Viszont manapság egyesek - gondolok itt szélsőséges csoportokra - már kevéssé tolerálják a másságomat ha­zánkban. Mi erről a véleményed, mint zenésznek? - Ugyanaz, mint eddig. Ha végignézünk a világ bármely táján, azt látjuk, hogy a művészek, akár a ko­molyzene, akár a rockzene művelői, eleve egyfajta másságot képviselnek. S tudjuk, hogy Barbra Strei­sandtól Stingig mennyit tesznek ezek a művészek ­anyagilag is - a kirekesztés ellen. - Te milyen feladatot vállalhatsz az ügy érdekében? - Felhasználom azt, hogy ilyen sok ember hallgat­ja a zenémet. S dalszövegeimben ott van a hitvallás: nem szabad egymást megkülönböztetnünk, nem az számít, hogy ki a barna, sárga vagy fekete. S erre próbálom tanítani a gyermekeimet is. Könyvsarok Linda J. LaRosa: A hercegnő Julienne gyönyörű, gazdag és szeren­csétlen. Bár közeli rokonságban van a Habsburg-házzal, nagybátyja maga Ferenc József, elmebeteg, szadista féije pokollá teszi az életét. Egy napon úgy dönt, hogy gyermekeivel együtt megszökik a fényes kismartoni palotából. Párizsba menekül, inkognitóban egyszerű polgárasszonyként él, amikor különleges körülmények között megismerkedik Edwarddal, a furcsa, zakla­tott egyéniségű angol arisztokratával. Amikor rádöbbennek, hogy szeretik egy­mást, kitör az 1870-es porosz-francia há­ború és elkövetkeznek számukra a ször­nyűség órái... Az amerikai írónő világhírű­vé vált regényéből készült Alexandra her­cegnő című filmet a Magyar Televízió is bemutatta. (A könyv megvásárolható Ba­logh István boltjában, a Mészáros Lázár u. 7-ben és a Korzó Áruházban). Rejtvény HŐ? 1. Eredeti neve Molnár, író, drámaíró, költő, esz­széista. 1921-ben született Szekszárdon. 2. Szülőföldjéhez való kö­tődése végigkíséri munkás­ságát. 3.1947-48-ban szekszárdi laptulajdonos, 51-52-ben a Bábszínház dramaturgja. 4. Első kötetének címe: Vadvizek (1948). 5. Az atléta halála (1966) először franciául jelent meg. 6. A Jelentés öt egérről (1967) az 50-es évek máso­dik felének, a kiszolgálta­tottság korának atmoszférá­ját sűríti peldázatos történe­tekbe, a klasszikus magyar novella hagyományait kö­vetve. 7. Néhány híres könyve: Saulus (1968), Pontos törté­netek útközben (1970), A tá­gasság iskolája (1977), Esti térkép (1981), Volt egyszer egy Közép-Európa (1989), Az én Pannóniám (1991), Lassan minden (1992), Ha­misregény; ' Családáradás (1995). 8. Lelkes szervezője a szekszárdi szüreti fesztivá­lokon az írók-politikusok ta­lálkozóinak. 9. 1990 óta Kossuth-díjas írónk. (A legutóbbi rejtvény he­lyes megfejtése: Baka Ist­ván. Könyvjutalomban ré­szesül: Szomaházi Eta, szekszárdi olvasónk.) Csányi László­emlékérem A megyei könyvtárban bemu­tatkozott a Kézjegy 2. antológia szervezőgárdája. A szépszámú közönség előtt első alkalommal adták át a Tolnai Tollforgatók által az író tiszteletére alapított emlékérmet, amelyet minden év­ben a médiák egy-egy elismerés­re méltó újságírója vehet át. Far­kas Pá! alkotásával először Ha­zafi József munkásságát ismer­ték el. Gratulálunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom